FILMES NAPLÓ - 3.

 

Fotóm

Dark Winds – 1. évad (2022)

Clint Eastwod óta nem látott rendes vadnyugati filmet? Elege van a vörösőrűek kontra fehér emberek közti szakadatlan ellenségeskedésből és valami konszolidációra vágyik? Nem látott még elég alkoholista navaho indiánt, rezervátumba szuszakolt amerikai őslakót? Jó hírem van. Itt egy széria, ahol mindezt megfigyelheti. Nézem a sorozatot és örülök, hogy rátaláltam. Igazi retro-hangulata van az 1970-es évek elején játszódó történetnek – ez az egyik. Ezt megfejeli a széria, hogy szinte végig egy poros indián rezervátumban folyik a cselekmény, korhű, de egzotikus környezetben, kietlen, sivatagi vidéken. Pazar. Persze még a statisztákat is fejre válogatták, mind, mind csupa-csupa indián. Ami szép még, hogy nincs az a skatulya, hogy a vörös bőrű csak nemes vadember lehet, a fehér polgártársak meg komplett idióták, rasszisták és rosszak. Finoman adagolva van ebből is, abból is. Jó kis krimi, modernebb western köntösben. Tetszik: 10/9

A visszatért – 1. évad (2015)

Kedvetlenül írom ezeket a sorokat. Nem az bánt, hogy ugyanazt a sztorit egyszer már a franciák megfilmesítették. Megszoktuk, kezdjük megszokni, hogy a lenyúlás az amerikai szokások egyik bevált módszerévé vált. A saját szájuk ízére fordítanak máshol, zömmel Európában bevált alkotásokat. Itt is hatalmas potenciál volt a történetben. Az amerikai filmipar sémáinak hála, ezt is sikerült elcseszniük. Nem mintha nem lenne nézhető a sorozat, nagyon is az. Csak a néhány évvel korábban elhunytak váratlan felbukkanása – érzésem szerint – sokkal több, mélyebb, árnyaltabb mondandót is elbírt volna. Az epizódok készítői azonban inkább a csoda tényét táncolták körbe, és a visszatértek vívódásának, érzésének drámáját gyorsan letudták. Tán csak a középkorú nőnél villan meg egyszer-egyszer, például, amikor arról beszél, szinte önmagának, hogy Lázárt ugyan feltámasztotta Krisztus, eleget tett a rokonok kérésének, de vajon megkérdezték-e Lázárt is, szeretne-e feltámadni?

Épp emiatt a pongyola felszínesség miatt amolyan rágógumi ízű dráma az egész. Romantika, krimi elemek, csipetnyi thriller utóérzés, de alapjában mégiscsak egy ügyesen megkomponált, értő kézzel adagolt, bárki által megnézhető iparilag legyártott sorozatot hoztak össze, amihez még a 12-es karikát sem kell kibiggyeszteni. Izgalom kipipálva, jöhet a második évad. Akinek tetszenek az ilyen misztikába hajló, halottak vagy elveszettnek hittek előkerüléséről szóló mozik, azoknak inkább a Katla című sorozatot ajánlom. Az izalndi, európaibb, filozofikusabb.

10/6

Utolsó fény – 1. évad (2022)

A derék angoloknál a brit hírszerzés központi fészkét meghekkelik. Néznek bután a remek titkos ügynökök. Kisvártatva a Temze folyó gátja is csődöt mond. Ezen már ingatják a fejüket a szűkülő szemű, helyi titkos ügynökök.  Aztán valakik, galád kezek lekapcsolják London áramellátását: erőművek melegednek föl, egy csomó karambol történik, repülőgépek akarnak lepotyogni odafentről, beáll a káosz. A szupertitkos ügynökök végre érzik, ideje kimenni az utcára, elkapni a terroristákat. Általában bírom a brit (az európai) krimiket, de most gondban vagyok, mert éppenséggel jól indult a sorozat és volt is valami sorvezetője, mondanivalója, de a végére megfogyott iránta minden lelkesedésem. Úgy érzem, félúton leblokkolt a filmkészítők agya, és jobb híján ez sült ki belőle. Nem akarom senki kedvét elvenni, spoilerezni sem szeretnék, ezért csak annyit jegyeznék meg, hogy a következetlenségek tárházát próbálja a rendező lenyomni a torkunkon, ami egyrészt bosszantó, másrészt meg abszurd, humoros. A legutolsó perceken csak kínosan röhögcséltem. Nem csak a klímaváltozás, hanem az ilyen fércművek ellen is tüntetni kéne. 3/10

A szakadék két szélén – 1. évad (2022)

Ez a sorozat, mint egy beadeker, azaz útikönyv. Közvetve a németországi Észak-Rajna-Vesztfália egyik különleges városáról, Wuppertalról szól. Aki nem tudná, a sorozatból megtudja, hogy a Wupert patak felett a világ első függősvasútja húzódik, több mint 13 kilométeres távon, ahol 25-30 kilométer per órával himbálóznak a kocsik. Kegyetlen őszinteséggel mondva kicsit olyan az egész, mintha nappal látnánk Batman szülővárosát, Gotham cityt. Műszaki szempontból mindenesetre ez a vasút egyáltalán nem függ: a korrekt megnevezés "lógóvasút" lenne. A sorozat vágóképei között sűrűn-sűrűn megjelenik egy-egy fehér, kocka alakú szerelvény, ahogy elúszik az irdatlan fém traverzek szétterpesztett lába között. Hogy a németeknek ebben a vas és acél förmedvényben mi a szép, azt nehéz megmondani. De aki hallott már német nyelvű népdalt és ismeri a nemzeti táncaikat, annak világos, hogy Goethe, vagy Wagner a műveiket nem a szögletes germán népléleknek, hanem a világ normálisabb felének szánták. A széria gyakran ugrál az időben: a régi dolgoknak hosszú az árnyékuk. A kényszeres idősík váltások révén egy rakás következetlenség, furcsa hiányérzet merül fel a nézőben, amik a filmkészítőknek talán fel sem tűntek. Kicsit slendrián volt a német stáb – kétségtelen. A gyilkost már Alsórekettyés biciklis járőre is minimum beazonosította volna, de a wuppertali bűnügyesek ettől sokkal butábbak, és ez a kínos felismerés az egyetlen vezérszála az epizódról epizódra bukdácsoló történetnek. Mondjuk, ebből el is él a rendező meg a forgatókönyvíró. A színészek közül a fő gonoszt alakító fickó játéka érdemel egy elfogadható osztályzatot. A többi bizony ócska, a zavaros levesben végzi. Csak a "lógóvasút" miatt érdemes nézni, az operatőr azért derék munkát végzett. Wuppertal környékén folyton lóg az eső lába, de azok a fránya kocsik mégis évente majdnem egymillió turistát, utast visznek tova, imbolyogva a 13 kilométeres messzeségbe, valahová a világ végére, ahol talán nézhető krimiket csinálnak, arra érdemes emberek. Minősítés: 5/10