FILMES NAPLÓ - 4.

 

Fotóm

Under the Banner of Heaven - 1. évad (2022)

Bő lére eresztett széria, három részben el lehetett volna mondani, amit hét epizódra széthúztak. Én szeretem a teológiai okfejtéseket, de ebben a sorozatban olyan töménységben és annyi ízben fölöslegesen húzták elő a vallási dogmák taglalását, hogy már untam. Mindazonáltal krimi szerű dráma inkább, a már említett rettenetes, didaktikus párbeszédekkel. A bő negyven évvel ezelőtt játszódó történet amúgy hozta a korhű hangulatot, dicséret a kellékeseknek, a díszlettervezőknek. A megszentesült, mi több, meghülyült, szőke, bajszos szereplő játéka kifejezetten idegesítőre és hiteltelenre sikerült, a többi "elmegy" kategória. Mormonoknak, szektásoknak, vasárnapi ájtatoskodást kedvelőknek kötelező darab. A főszereplő beskatulyázott színész: A fegyvertelen katonában, meg már egy másik hasonló zsánerű filmben is láttam. Biztos a jámbor ábrázata miatt alkalmas a velejéig hű mormon nyomozó szerepére is. Még mielőtt elájulnánk tőle, a film egyben erős fricska a közép-nyugati amerikai fehér társadalomnak, ahol a stáb szerint minden utcasarkon négereket meg homokosokat lincselnek, miközben a mormon presbiterek éjszakánként szűz gyermekek vérét isszák. Tisztára, mint Tiszaeszlár, csak a ’60-as évek Amerikájába levetítve. Összességében erős közepes: 10/5

Együttműködés - 1. évad (2023)

Az utóbbi idők egyik legjobb politikai thrillerje. Túl azon, hogy mind Vincent Cassel, mind Eva Green zseniálisan alakít a sorozatban, a széria forgatókönyv írója előtt is meg kell emelni a kalapot: csöppet sem szokványos akciófilmnek is beillő, pörgős, ugyanakkor drámaian mély, érzelmeket felkavaró az egész sorozat. Nincsenek benne a hülye hollywoodi klisék, egy-két aktuálpolitikai kikacsintástól eltekintve nem akar szájba rágni a széria, megmarad semlegesnek. Mutatja az európai vezető politikum trükkjeit, de nem tör pálcát egyik náció felett sem, ahogy egyik népet sem emeli piedesztálra, hisz egyformák vagyunk: és ezt a filmkészítői szándékot tisztelni kell. Szórakoztató, elgondolkodtató, olykor mulatságos, máskor elkeserítően kijózanító, és végig leköt, mert izgalmas. Olyan fordulatokat tartalmaz, amitől percről percre magasabb lesz a vérnyomásunk. Jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki az ilyesmit kedveli. Ritkán, sajnos nagyon ritkán ítélhetek így: 10/10

Éjjeli ügynök - 1. évad (2023)

Végignéztem a sorozatot. Arra jutottam, hogy nem sokban, pontosabban semennyire sem különbözik az ehhez hasonló zsánerű eresztésektől. Egy kicsit Jack Ryan, egy kicsit Jason Burne, egy kicsit minden van belőle a már sokszor látott filmek ismérveiből. Amolyan lebutított Mission Impossible, a szegény ember tévéfilmes 007-ese. Merthogy egy elég alacsony költségvetésű amerikai sorozatról van szó, ami inkább késő délutáni televízió képernyőre való, semmint esti szórakozásra. A gonoszok nagyon gonoszok, a jók meg patyolat tiszták, egy csomó közhely és ismert formula akad benne. A történet fordulataitól sem esett le az állam: ezeket is mindet láttuk már, máshol. Sovány szórakozásnak, unaloműzőnek elmegy, de vérmes reményeket ne ébresszen bennünk. 10/4

The Undeclared War - 1. évad (2022)

Azon túl, hogy az egész miskulancia hozza a mára kötelező woke, LMBTQ meg a Jóégt tudja még miféle hülye propagandát, talán nézhető. Ámbár, nálam kiverte a biztosítékot, mikor rögtön az első epizódban egy iskolai tábla azért régimódi, sötét színű, mert az újak "túlságosan fehérek". Érti valaki ezt a megbolondult világot? A pakisztáni főszereplő vallásos muszlim családból az első adandó alkalommal sört iszik (ez is milyen hihető), és bár egy polgárjogi aktivista, vagy a fene tudja miféle világmegváltásért küzdő tüntető fiú az élettársa, a főhős nő rövid ismeretség után persze rámozdul a néger kolléga nőjére (ez is persze teljesen életszagú). A szép új világban – viszonylag friss sorozat – már az oroszok az aktuális fő gonoszok, naná. Van itt Putyinozás tízpercenként, hogy el ne felejtsük, kik a pokol ördögei és kik a felszentelt Grál-lovagok. Az orosz ellenségkép átvette a stafétát előbb az araboktól, később a szerbektől, esetleg Észak-Koreától. Felkészül: Kína. A képi megoldások jók, a számítógépes vírus keresése a főszereplőnek kifejezetten érdekes, kicsit elvont, de érthető és csöppet sem megszokott, ami dicséretes. Összességében megnézésre ajánlott eresztés, három rész után már meg lehet szokni, hogy a film készítők oda is propagandát nyomkolásznak, ahová az teljesen felesleges lenne. 10/7

A bostoni fojtogató - (2023)

Jó film. Nyugodt kamerakezelés, érdekfeszítő párbeszédek, ami miatt izgalmasan folyik a film, remek színészekkel. A kort megidéző módon nem csak a jelmezekkel, hanem az esemény menetének lassabb folyásával is sikerült a hatvanas évek közepének Amerikáját feleleveníteniük. A vérben tocsogó krimik kedvelőinek nem ajánlott, azoknak való inkább, akik hajlamosak észrevenni az emberi sorsok, drámai helyzetek sokszínűségét, a mélyebb tartalmat. Nekem határozottan tetszett. 10/8