 |
| Fotóm |
Pokoli nyaralás - 1. évad (2022)
Az első epizód fél órájáig bírtam, aztán elkapcsoltam. Alacsony költségvetésű vacak mű. Egy rakás nő retteg benne, folyton picsognak, egymást karolgatják vészhelyzetben, ahelyett, hogy menekülnének. Rínak, nyivákolnak, nem irigylem a magyar szinkron-színésznőket. A szereplők képtelenek bezárkózni a szobájukba, pedig egy csomó búvóhely akadna a bazi nagy szállodában, de ezek csak asztalok alatt mászkálnak és csipognak, akár a rémült csirkék. Életszerűtlen az egész, felbosszantott. Nem szoktam ilyesmit írni, senkinek sem ajánlom. 1/10
John Wick: 4. felvonás (2023)
Ha ilyen volt az első három film is, akkor csöppet sem bánom, hogy csak erre – a negyedik próbálkozásra – pazaroltam el bő másfél órát az életemből. Kérem szépen, az ominózus rókáról a sokadik bőrt húzták le, és ez alaposan meg is látszik a filmen. Aki szereti a nyomkodós hülyegyerek, gyilkoló játékokat, nos, az esetleg ezt a céltalan gyilok orgiát is élvezni fogja. Míg néztem, azon gondolkodtam, lesz-e ember, aki megszámolja, a negyedik részben pontosan hány embert ölt meg a főszereplő? Szerintem tíz perc alatt is félszázat, minimum, nekem ez már olyan szinten valószínűtlen, hogy el is ment a kedvem tőle. Kibírtam, nem kapcsoltam el, de csak azért, hogy ne mondhassák, nem láttam ezt a nagyon beharangozott akciófilmet. És még mielőtt valaki maradi boomernek titulálna, közlöm, hogy Tarantino egyik filmjét sem szeretem, ugyanilyen okokból. Az utolsó akcióhős még Bruce Willis volt a Die Hard első részében, aki sebezhető is volt, félt is, bátor is volt és aggodalmas is, tudta a hibáit meg az erényeit és még a humornak sem volt híján: emberi volt, ennyi volt a titka. A többi utána műanyag szuperhős, képregények eltúlzott karakterei, papír katonák. De úgy látszik, ez kell a nagyvilágnak. 10/3
Luther: A lemenő nap (2023)
Egy estés inkább tévéfilm, mint mozi. A sorozathoz képest gyengébb. Végig olyan érzésem volt, mintha valamelyik kezdő évad izgalmasabb epizódját akarták volna másfél órára nyújtani, hogy utána krimi-thriller kipipálva alapon lehet a kasszákhoz fáradni. Idris Elba bele van fáradva a szerepbe, a fő gonosz inkább humoros, mint visszataszító, a szokásos ellenlábas kolléga kliséje számos más krimi sablonnal együtt rendre felbukkan. Izgalmasnak nem mondanám, vacsoráztam, míg néztük a madárral. A halászlé jobban lekötötte a figyelmünket, pedig szeretem és tisztelem a műfajt. A főhős többnyire mélabúsan néz, vagy indulatosan erőszakossá válik, nekiesik a rosszaknak, pedig rendőr, detektív, nem szabadna pofozkodnia. A kollégái nem szeretik, a bűnözők még annyira sem, és ha számít valamit, nekem sem tetszett. Örültem volna, ha mást mondhatok, de vérszegény filmecske ez, sajnálom. Nincs ennek a lemenő napnak rendes ereje... Többet vártam tőle: 4/10
The Responder - 1. évad (2022)
Az utóbbi idők egyik legjobb zsarus szériája. Vonakodva kezdtem nézni, mert az alaphangulata kezdetben idegen volt tőlem. Feszélyezett az időnként furcsán bemutatott fekete humor, az angol filmes módszer, de aztán a második résztől már odaszegezett a képernyő elé és egyáltalán nem bántam meg, hogy nézni kezdtem: a drámai események mellett bőven jut hely a torz élethelyzeteknek, mert ez egy vérbeli krimi, elég szélsőségesen megformált figurákkal és Martin Freemannel, aki egy igazi főnyereménye ennek a sorozatnak. Külön telitalálat, hogy ismét Görög László volt a magyar szinkron hangja. Mintha a Hobbit főhőse átöltözött volna éjszakai műszakos brit hekussá. Egyedül a néger rendőr társát alakítóval vagyok elégedetlen: a kitalált figurája is teljesen abszurd, de az őt megformáló színésznő alakítása is csapnivaló. De a többi, még a mellékszereplők is csak dicséretet érdemelnek, mind tesz hozzá valamit a szériához. Jó sorozat, 10/9
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése