FILMES NAPLÓ - 9.

 

A Lokomotíva kocsma ablakából - skicc

To Catch a Killer (2023)

Tulajdonképpen jól indul a film. A bevezetőben feltüntetett "misztikus" szócikket túlzásnak találom, a "dráma" sem igaz rá feltétlenül. Inkább – amolyan – egy estés, egyszer nézhető krimi szerűség, aminek a végén egy Istennek sem jön a katarzis, kicsit becsapottnak is éreztem magamat. Tapintatlanul és léha következetességgel összevillázott a tartalma, ami hozza a szokásos elemeket, ezzel nem foglalkoznék. Kisezer sorozatgyilkosos film készült már, jók is, rosszak is. Ez olyan – közepes. A színészek elszínészkednek, a rendező próbál valami lehengerlően súlyos igazságokat sejtetni a nézővel, de egy nagy igazság marad a film után: ettől bizony többet ért volna egy jó kis régimódi detektívregényt olvasni. (Lehetőleg a sárga Albatrosz könyvek kiadásában, azokat szerettem az igénytelen küllemükért.) Megint egy rendőrnő, tele lelki nyavalyával, aki belecsöppen egy, az átlagostól nagyságrendekkel különb, kacifántos nyomozásba. A mentorát alakító Ben Mendelsohn jó színész, körülötte forog sztori. De aztán az egész film megbicsaklik. Nincs isteni végzet. Vártam volna valami üde poént, fordulatot, bármit. Úgy látszik, elszámítottam magamat. Ez a film ennyi volt, bele kell törődni. 10/5

Uspjeh (Siker) (2019)

Így kell! Kezemet az égnek löktem és örültem, hogy megnéztem. Szívemnek kedves horvát krimi-dráma, az utóbbi műfaj vaskosabb elemeivel. Kicsit emlékeztet Az alku című brit sorozatra, csak ott négy középkorú barátnő szembesült a bűnnel és a bűnhődéssel, ebben a zágrábi történetben pedig négy, majdhogynem ismeretlen sorsa fonódik egybe, egy tragikus kimenetelű éjszakán. Az élet felé van fordítva ez a produkció. Ebben jók a balkáni rendezők. Nincs vérfürdő, lassú folyású, szépen fotózott a széria, nekem A híd utánérzés megmarad a sok éjjeli drónfelvétel miatt, de a képi világ igényes és a színészek is jók. A sztori önmagában soványka, de pont emiatt az emberi, családi drámák jobban kibonthatók, érezhetően a rendező is inkább ebbe az irányba vinné el a néző figyelmét. Nincs ezzel a horvát produkcióval semmi gond. Hat rész. A vége felé kimondják: "Ez a világ nem érdemli meg a hősöket. A rosszak győznek. Mi meg visszamászunk a búvóhelyeinkre." Pazar logika, bár nem túl derűlátó. De a széria ezzel a sötét tónussal is elgondolkodtató, mert végig ott erjed a levegőben a kisemberek tehetetlensége a nyomasztó hatalommal bírók árnyéka ellen. A világ olyan, amilyen, és a megváltás csak rajtunk múlik. Talán ez a szentenciája a sorozatnak. Ezzel együtt is: jó. 10/8

Drift (2023)

Ez egy tipikus német sorozat annak minden előnyével és hátrányával. Én soha nem néztem a Cobra-11-et, csak mozzanatokra futotta belőle, de most úgy érzem alaposan "kárpótolva" lettem a mulasztásért. Hat rész után autós akciós krimi, kihagyhatatlan homokos mellékszállal: majd egyszer megértjük, miért jó a németeknek, hogy folyton kötésig muszáj beleállniuk valami aktuális, szirupos ideológiai maszlagba. Az epizódokban meghökkentően nagy számú BMW-t és Audit vernek össze – roncsderbire emlékeztet egy-egy rész. Így megy ez, ha másként nem tudnak a filmesek feszültséget gerjeszteni. A két főszereplő testvér között kínnal-keservvel összeszálazott családi történet inkább nevetséges, mint tragikus. Céltalan, mint egy szétszakadt esernyő. A többi szereplő magánéletéről meg még ennyi sem derül ki: mintha senkinek sem lenne családja, normális rokonsága, jó ismerősi köre meg végképp. Aztán van egy kis hójárós üldözés a vége felé, már-már James Bondi utóízzel, várjuk, mikor lép elő Őfelsége 007-es ügynöke. Jó tudni, hogy a hójárós üldöző gazemberek megmaradtak jogkövető német állampolgárnak, mert sebtében is bukósisakot húztak a fejükre, nehogy sérülés essen, ha már gyilkolni indultak. De hát mondtam az elején, gyermeki naivitású germán széria, gyermekbeteg megoldásokkal. 10/4

A pápa ördögűzője (2023)

Russell Crowe most is jó: ezt szögezzük le. Mindjárt hatvan éves, és mert a hajdan snájdig gladiátor felszedett két süldő malacot hastájékon, sokan megszólják, sőt leírják. Nem kéne. Marlon Brando kétmázsásan is jó színész volt, ahogy a faggyú- és viszkiszagú Crowe-nál sem a túlsúly számít. Sokkal inkább a karizmája a meghatározó. Az meg van neki, ezt még az ellenfelei sem tagadják. Jól áll neki a vagány, öntörvényű, ördögűző pap szerepe. A színészi játékkal semmi bajom nem lenne. Még egy manószerű kisfiút is sikerült beválogatniuk a szereplők közé, akiből ritka csúf szörnyet csináltak. (Kisiskolásokkal foglalkozó ijedősebb pedagógusoknak nem ajánlott a film megtekintése. Még valamelyik tanügyes képes lenne egy-egy csintalan gyerekben magát a sátánt felfedezni...) Viszont a filmtől – hogy fogalmazzak szofisztikáltan – nem dobtam hátast. Igaz történetnek mese, mesének meg túl komoly. Érezhetően a filmesek sem tudták eldönteni, meddig feszíthetik a húrt a horror műfajában. Egy sort nyűglődnek a közhelyes képi megoldásokkal, a történet gyolcsát toldozva-foldozva. Ám a spanyol kolostor már olyannyira elátkozott, hogy azt lestem, a teremburáját, valahonnét előlép Johnny Depp, a hóna alatt hozott fejével, mert mintha Tim Burton rendezőt kérték volna fel a díszletek összeválogatására. Összességében – csak az "öreg" Crowe miatt – megérte megnézni. Rémüldözésre semmi okot nem adó mozi. Még nevettem is rajta. 10/6