FILMES NAPLÓ - 8.

 

A katonaszökevény (2022)

Régóta gyanítom, hogy a 2001-ben forgatott Ameddig a lábam bírja óta (eredeti cím: So weit die Füße tragen) a németek nem hogy képtelenek rendes háborús filmet csinálni, de nem is akarnak. Egyszerűen nem tudnak szembenézni a II. világháborús szerepükkel. Vagy – mint a jelen filmben – a komplett német társadalom jóeNberkedik és egytől-egyig utálják az nácizmust (ami még finoman szólva is erős torzítása a történelmi tényeknek), vagy a másik végletbe esnek, és velejéig gonosznak ábrázolják az akkor élt, kötésig háborúban álló német tömegeket. Pedig az igazság valahol a kettő között lenne. Értem én, hogy ez egy akciófilm-szerűség. A múltkor láthattunk hasonlót, a Sisot, ahol egy finn veterán ment neki egy Norvégiába készülő német szakasznak. Az a film is nagyjából ennyire hitelesnek tűnt. Lehet persze "szórakozni" az értelmetlen vérontáson, a furcsábbnál furcsább erőszakba torkolló jeleneteken: kérdés, mennyire egészséges emberi lélekre vall, ha valaki teljesen ismeretlenek filmes halálát, akasztását, széttrancsírozását élvezetként éli meg?

Azt már csak halkan teszem hozzá, hogy a pap, ha mégoly becsületesnek tűnő is, persze összeszűri a levet egy özveggyel, a terhelt, szellemileg sérült öcs meg seperc alatt lődözni kezd egy ismeretlen géppisztollyal, majd célzott sorozatokkal ontja ki a három-négy frontot megjárt SS kommandósok életét, és hogy ne legyen illúziónk, a falu temploma sem ússza meg. (Abból mára biztos diszkót csináltak a derék németek. Még örüljünk, hogy nem állatos bordélyt...) Félnek ezek a németek a háborús múltjuktól. Attól nem kéne. Viszont a kortárs művészetüktől annál inkább. 10/3

A konstrukció (2023)

Roberto Rodrigezről tudtam, hogy elmeháborodott, hisz Tarantinoval is remek barátságot ápol: az utóbbi rendezőt meg ki ne állhatom, sajnálom. Ez a latin képregényes-filmes az El Mariachi - A zenész elkészítője, de forgatott a Ponyvaregényben is. Az Alkonyattól pirkadatig (vámpíros) filmet, vagy a Sin City fekete-fehér jeleneteit pedig úgy gondolom minden filmrajongó ismeri. Szóval, ki sem néztem volna belőle, hogy most az emberi psziché legmélyebb bugyraiba vándoroltatja a gyanútlan nézőt. Ben Affleck főszereplése miatt evett a kíváncsiság. Hozta a kötelezőt, de semmi többlet. Amúgy ezt a filmet már Nolan is megcsinálta, más módon, de nagyjából ezekkel a trükkökkel. Spoilerezni nincs szándékom, de a film több mint felénél átvált a történet, a kétharmadánál meg már kapjuk is a csavarokat, rendesen. Valahogy mégsem lesz a kedvencem, nem fogom a nagy mozgóképes élmények között emlegetni. Akkor inkább a Viharsziget, Di Caprioval. A Konstrukció egyszer megnézhető, egy estés kikapcsolódás. Többször nem érdemes látni. 10/5

A siló – 1. évad (2023)

Bírom a posztapokaliptikus történeteket, de csak ha rendesen filmesítik meg őket. Legyen világvége, de ahhoz akkor járuljon hozzá a díszlet élethűségétől kezdődően a jelmezek hitelességén át a történet hihetőség faktora is. Belátom, ezek az igényeim nem egy alacsony költségvetésű produkció jellemzői. A siló képi világa a 10-es skálán azért a közepestől jobbén mozog. Jobb, mint Paul Verhoeven borzalmas mozija volt – Az emlékmás –, aminek a gagyiságát a kilencvenes évek abszolút sztárjával, Schwarzeneggerrel sem lehetett feledtetni. Úgy volt szar a marsi kolónia megjelenítése, ahogy. És rosszabb például az orosz Vongozéróétól, aminek látványvilágát nem győzöm eleget dicsérni. Hogy a film mennyire követi a regényt, nem tudhatom: a könyvet nem olvastam. Most megint a jó öreg, megbízható Krúdy Gyula bátyám könyvét forgatom. Egy biztos: kezd elegem lenni a negyvenöt kilós főhősnőkből, akik húszkilós csavarkulccsal váltják meg a világot. Hogy Tim Robbinsot miképpen tudták rávenni erre a viszonylag jelentéktelen szerepre, rejtély. Vagy ha nem az, akkor bizony pénzt kapott érte, meglehetősen sokat. A történet elég lassan, mondhatni rétestészta nyújtásként indul, és ezen még a drámai gyilkosságok sem segítenek, hiába hullanak a főszereplőnek gondolt színészek. Egy rakás kérdés miatt végig fogom nézni a szériát. Leginkább az érdekelne, hogy az eltemetendő hullák után miért pazarolnak el több mázsányi félbe harapott almát, gyümölcsöt? Ennyire gazdag a készletük? 140 év után is teremnek a gyümölcsfák? És egyáltalán: napfény híján, a földalatt hogy képes bármilyen növény ehető termést hozni? Tán az a bugyuta, behemót központi gőzgép (!) látja el őket is tápanyaggal? Kifaggattam volna a regény íróját. Szerintem bukásra állhatott biológiából, vagy komplett iskolaéveket aludt végig. 10/6