 |
| Budai utca - festményem |
Oppenheimer (2023)
Pár nap alatt két agyonreklámozott, nagyon beharangozott filmet is megnéztem. Mondanom
sem kell, jócskán volt bennem izgalom, mindkettő miatt: aztán pofára estem.
Vajúdott bennem a várakozás keltette nagy hegy. Végül két kisegér született.
Kezdjük az Oppenheimerrel. Alapjáraton nincs semmi baj ezzel a filmmel, csak én
nem ezt vártam. Sokkal több tudományosságot feltételeztem – a rendező,
Christopher Nolan habitusát ismerve –, erre tessék, a film nagyobbik fele egy
ezerszer látott politikai hajcihőről szól, a Mccarthy-korszakról, amikor (teszem
hozzá zárójelben: nagyon helyesen) tisztogatás indult az Egyesült Államokban a
kommunista bérencek, vagy finomabban mondva kommunista szimpatizánsok ellen.
Ilyetén fél Hollywood és a nagyvárosi közélet is jócskán fertőzött volt
bolsevik propagandával – ez mára már kiderült, hiába a sok titkosítás – tudni
lehet milyen disznóságok történtek. Moszkva röhögött a markába, emezek, a
hasznos idiótának nevezett széplelkek meg önként, dalolva árulták el a hazájukat.
Köztük a legnagyobb sztárok is. (Pont miként ma sikk külföldön gáncsolni a magyar
érdekeket. De ez legyen megint egy zárójeles odaszúrás. Most filmekről írok,
nem a magyarnak mondott ellenzéki gittegyletekről.)
Vissza a filmre: a háromórányi mozit túlzásnak tartom. Elég sok üresjárat volt
benne. Viszont a színészek zöme nagyon szépen játszott, ha valamiért megérte,
hát ezért megérte nézni. Húsos a fölhozatal, mindegyre telis-tele a mozi
eminens aktorokkal, akikkel folyton történik valami. Az összes közül nekem
mégis a főhőst megformáló Cilian Murphy és a kockafejű tábornokot alakító Matt
Damon játéka a legmeggyőzőbb. Utóbbi kackiás bajuszán először nevettem, de
valahogy illett a karakter szögletességéhez, és a végén már ezt is díjaztam. Ám
az egész filmben ott vibrál a végső boldogság megtalálásának hiánya, a szomorú
emberi végzet felismerése, és az istenként hadonászó tudósok reménytelensége,
ami a hideg poklot hozhatja a jövő nemzedékének. Oppenheimer szemében az őrület
tátong, immáron egyszerű és világos lesz számára minden. A saját tragédiája,
meg a tágabb értelemben vett nagyvilágé, a történelmi emberé is. 10/7
Mission Impossible: Leszámolás - Első rész (2023)
Bevallom, néha szoktam olvasni habkönnyű
lektűröket. Akad időszak, mikor legszívesebben színes, amatőr képeket
nézegetek, szép giccseseket, és egyáltalán nem érzem ettől rosszul magamat. Egy
régi barátom rettenetesen igényes, zeneértő ember volt, élt-halt a klasszikus
rockért, ám amikor kocsit vezetett, Zámbó Jimmyt bömböltetett a kazettás
autórádióból. Én őt megértem. Nem lehet folyton a vad elemekkel harcolni és úgy
tenni, hogy a magas művészet felkent bajnokai vagyunk. Fárasztó lenne ez a
szerep. Ezért néha leguggol az ember és nagy műgonddal föllapozza Piroskát és a
farkast, Korda Györgyöt dúdol és megcsodál mázolmányként egy borzalmas
tengerparti pálmafás naplementét. Ezen az alapon néztem én is Tom Cruise
legújabb moziját. Néztem – mondom – de egy idő után már csak láttam, figyelni
nem figyeltem.
Kifáradt ez a széria is, sajnálom. Már rendes, kézzelfogható ellenségre sem telik. Helyette egy folyton jelenlévő, mégis láthatatlan istent játszó mesterséges intelligencia hadakozik a jófiúk ellen... Én már ezt többször láttam, ahogy vonatszerelvény tetején is volt már éppen elég bunyó. A főhős (új) nője is pont olyan tolvaj cafka, mint anno valamelyik korábbi részben a néger menyecske volt.
Hiányoltam az első epizódból a forgatókönyv értelmesebb csavarjait, ahogy az akció orgián is csak ásítozni lehetett, bár biztos akadnak szép számmal, akiknek az ilyesmi tetszik: nekem nem. Például a felújított Olasz melóban feleennyi látványos kaland elem sem volt, mégis máig etalon, ahogy Svájcban az erőmű töltésén a főhősék útját állja a negatív figurákból álló kompánia.
Ja! És a maszkos húzásokon is folyton fölröhögök: ezt Fantomas idestova hatvan évvel ezelőtt bravúrosan eljátszotta. Mára akkora anakronizmus, hogy csak szörnyülködni lehet a bugyutaságán.
Egyedül amiért bámultam a MI aktuális részét, az Tom Cruise: nem tudom hogy csinálja ez a pali, de sehogy sem akar megöregedni, le a kalappal előtte! Ámbár, ma a sminkmesterek és pláne a CG olyan új ábrázatot csinál akárkinek, amilyenre az illetőnek pénze van.
Száz szónak is egy a vége: nekem kicsit csalódás volt ez a film, ha pontoznom kéne nagy jóindulattal 6/10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése