NOBODYBILDER

Mű-vészhelyzet

Akinek még nem világos, hová züllött a kortárs művészet, mire föl az elértéktelenedés, hogy mivé prostituálódott a hajdan értékteremtő alkotói akarat, annak a falra ragasztott, milliókért elkelt banán után fölösleges bármit magyarázni.

Marcel Duchamp piszoárja ide már kevés: egy óriási klotyón kéne lehúzni ezt a hibbant, modernkedő cirkuszt.

És még hagyján, ha ez a vircsaft pusztán az elmebeteg világunk visszatükrözése lenne. A vaskosabb baj ott kezdődik, hogy a művészet immáron leplezetlenül,  az objektivitást sutba dobva gőzerővel politizál, miközben pártatlannak hazudja magát.

A művészet független – óbégat a kórus.

Rendben van.

De én a szűkebb régióban és Magyarországon valahogy mindig a regnáló jobboldali kormányoknál látom ezt a harcias igazságkeresést, például ezt a megalkuvás nélküli tényfeltáró színjátszást. Mikor a balos-liberális elit volt két cikluson át hatalmon, lett volna mire rámutatni, hisz a szemünk előtt zajlottak a vállalhatatlan események. (Már annak a szeme előtt, akiét nem lőtték ki valami tömegrendezvényen.)

Még emlékszem, a Gyurcsány érában sem láttam ilyen lázas kényszert, hogy a közügyek iránt ennyire fogékonyak, ennyire aktuálisak legyenek a színpadok hősei. Most meg tessék, fölszínre tör, fölhorgad a szavuk: feszülő mellel, gyakorlatilag néven nevezve mutatnak rá egy-egy közszereplőre, vádlóként és egyben bíróként, az ítéletet az előadás premierje előtt belengetve.

Könnyű dolguk van, mindazonáltal, hisz mint tudjuk, diktatúrában terem csak ihlet a világot megváltó szándéknak. Nosza, gerjed a felkentek nagyszerű csapata, a fröccsöntött, képzelt Ady Endrék ujja egyre böködi a tapló magyar néplélek hiányosságait, a sok birka magyart.

A nép nevű nemzet java meg értetlenkedve csodálkozik rajtuk, mire föl handabandáznak. Nem értik ezeket a korszakos zseniket. A hálátlanok. 
  

Roller killer

Szélsebes gépkocsi sodódott egy körúti megállóba, halálra gázolva egy épp ott álldogáló embert. 

Nem az első eset ott, és nem véletlen, hisz a Körút annál a résznél mintha szűkülne, aki száguldozik későn veszi észre.

Már máskor is volt rá példa, hogy a hírhedt megállóba vágódott egy autó, akkor a villamosra várakozók is áldozatokká váltak. Nincs közlekedési rend Budapesten. Másmilyen rend sincs, viszont csak a volán mögött ülőket hibáztatni, a morált csak a sok autóson számon kérni igazságtalan lenne.

Minden kaotikus, tényleg.

Rollerosok, piros lámpánál átrohangáló kisgyerekes szülők, elmebeteg biciklisek tepernek ötvennel a járdán, össze-vissza közlekedik boldog-boldogtalan. A Nefelejcs utcán a troli naponta vár egy-egy slendriánul parkoló hülye miatt, soroljam? Budapesten, ahol se szándék, se tehetség, se erő nincs a rend betartatására, levantei állapotok uralkodnak. Pedig lehetne kezelni: feketére büntetni az első gyorshajtót, bevonni jogsit, elvenni a kerékpáros bicaját, ha a gyalogjárdán karikázik, a rollerokat és más kétkerekűeket kitiltani a belvárosból, egy csomó megoldás kínálkozik. Minderre máshol Európában van példa. Óbégatnának? Igen, ám rend lenne.

De mit mondjunk, mikor idáig, ennyi év után még sem a rollerek, sem a biciklisek helyzete nincs tisztázva. Az előbbiek motor nagyságú rollereket pakolnak fel a BKV járataira, zsúfolt trolira, buszra, ugyanoda biciklit nem szabad, pedig az néha feleakkora lenne.

Budapesten a gyalogjárdán száguldozik minden hülye, rollerosok, biciklisek, nincs különbség, a legtöbb esetben rájuk nem vonatkoznak a szabályok: a zebrán és a piroson is átrongyol, szabálytalanul kanyarodik, előz, átvág, buszsávon teper, hogy csak a legjellemzőbbeket mondjam. (Tisztelet a KEVÉS kivételnek!)

A biciklis ételfutárok áldatlan működése külön megér egy misét... Bangladesi csürhe telefonálva (!) szlalomozik a sétálóutcán (!), ahol kisgyerek és babakocsik is közlekednek...

Eszméletlen mi megy Pest belvárosában...

Napi szinten látni hajszálon múló tragédiákat. Addig nem is lesz rend, míg valakit halálra nem csapnak, vagy horrorisztikusan le nem sérül miattuk. Az Árpád-hídnál is akkor kapcsoltak az okosok, mikor már valaki meghalt. Történetesen ő egy szabálykövető biciklis volt, szegény.