Hét tornya van Kanizsának
 |
| Fotó: Gulyás Bertalan |
Sej,
Egy az Isten, és
a jóság.
Egy a tenyeres
valóság.
Egy a Járás.
Állandóság.
Tisza vizén -
átlátszóság.
Ez a bácskai
létforma:
Dúlt, ravatali
tivornya.
Hervadt szirmú
vadrózsák,
Keréknyomban
csöndtócsák.
Emberélet. Olcsóság.
Kikorhadott
diófák.
Sej,
Kettő félből lesz
egy egész.
Kettő koldus –
vándorzenész.
Kettő gondjuk
sötétbe vész.
Pince mélyét rágja
penész.
Beleundorodottan,
Kimondhatom:
elegem van.
Vagyok mezőn
tengerész.
Egymagamban is
csibész.
Csurranón keserű a
nádméz:
Angyalom
szótlanul rám néz.
Sej,
Három lenne –
igazságunk.
Háromszoros
szétszórtságunk.
Három könnyes
vigasságunk.
Hazátlanul hazát
várunk.
Mint gyilkos
gombalakoma
A bácskai sors - mostoha.
S mert itt égünk
el, és fázunk,
Vállalt a
hovatartozásunk
Temetetlen
múltunk, gyászunk.
Hej! Búzamagra vigyázunk.
Sej,
Négy sarka van a
világnak
Négyfelől most
törpék állnak
Négy sarkából
urizálnak
A szemünkbe
szálkát vájnak.
Vetett ágyon
elvetélten
Egyre-másra azt
remélem
Vége lesz a
hagyománynak
Ingyé’ nem jár
koszt patkánynak
Esküdöző
pogányának
Vérünk szívó
mennyországnak
Sej,
Öt - a kört alkotó
elem.
Öt betű a
keresztnevem.
Öt a fölös
pótkerekem
És a sekély
képzeletem
Mint a ledobott
ékszíjat
Léted az alföldi
nap szívja
Krumpli helyett
kóró terem
Helyt állsz, vagy
vétkezel:
Édes, szép
anyanyelveden
Tűröd, tűröd a
végtelent.
Sej,
Hatlábú a keresztes
pók
Hat láb mélyen a
koporsó
Hat hitünkre a
júdáscsók
Vagyunk sziki
aranyásók.
Sosem leszünk
világcsoda
Otthonunk döngölt
kaloda.
Vagyunk süppedt
sáncon karók.
Nézz tova! Nézz
várakozón.
S ha lesz imád
- odaadó:
Megsejtheted – mi
a való.
Sej,
Hét tornya ég
Kanizsának
Hét árnyék dől
kalyibákra,
Hét tornyának
minden ága
Kapaszkodik
napsugárba.
Lentről táplált
földi nedvek
Húzzák föl az égi
rendet
Fanyar nótát
muzsikálnak
Felhők alá érnek
vágyak.
Megremegnek
virágszálak:
- hét fájdalma
Kanizsának.
Pósa Károly
Magyarkanizsa, 2014-06-18
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése