Félév-záró statisztika

2015. júniusi blogger statisztika

Ez a ma délutáni állás. 

Hatezer látogató fölött járok ebben a hónapban. Öt év alatt - látszik a grafikonon - idáig sikerült el- vagy följutni. Azt hiszem, némi elégedettséget érzek, bár tudom, hogy ettől jóval többen is lesznek még: hajt a sikerélmény kényszere. Meg persze az írásé, a rajzolásé, a festésé.
Ha néha visszanézem a statisztikát, legalább igazolva látom, hogy nem hiába csinálom a dolgomat. Másokat is érdekel. Néha még tetszik is nekik. 

Emlékszem, nem is olyan túl régen hogy ujjongtam, amikor először lett háromjegyű  a napi számlálóm. Mostanában több százan keresik föl ezt az oldalt, és lám! - mohó az ember - már én is vérszemet kaptam, és egyre magasabbra szeretném srófolni annak a világoskék grafikonnak a csúcsát. Pedig lázgörbe az. Vissza kéne hőkölni tőle: a teljesítménykényszer mindig megöl bennünk valamit. Önfegyelem. Önkritika. Ezek mentén lehet alkotni. A többi csak hajszolt csárdást ér, mint amikor a lakodalmi zenészek, a vacsorájuk előtt megtempózzák a ritmust.

Úgyhogy nyugalom. Szép a szám, kétség kívül imponáló. Örülök neki. Megosztom az örömöm, hátha más is örülni fog. Így - hogyne érné meg.