Meleg eső az arcon:
januárban ingyen.
Fehér és ezüst kárpit a tetőkön,
hótakaró – talán ez minden.
Csöndös kérdés:
Mi tévő az ember a kinccsel?
Fagyottak az utak, a sorsok,
a puszta utcák huzatában fázom,
s míg a volt lángot bámulom,
a sötét fényben
arra gondolok, ahogy lobogott.
Hogy hol van az én hazám.
Hogy ki és milyen szívvel
tér be hozzám, akivel mennék
hóesésben, napsütésben
azt akarnánk, amit tennénk.
És nem érdekelne Jób,
gyásza sem vére-erénye.
Hidak alatt összefogódzva,
madarak röpte törne ketté.
És szerte mindenütt jég lenne,
ahol lepel az éj.
Lennék, úgy lennék,
amilyen jó sosem volt még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése