Kusztura Sándor fotója |
Az éhes,
Égető laposságon
Elszáradtak a tél
vizei.
Üdvözült,
Mi a vetésben
maradt.
S a madarak
Szemének íriszei
Kipattantanak
Minden kis
Zöld rügyet az
ágon.
Csak a gólyahír
sárga.
Az világít.
Dongó méhek,
millió bogárka
A virág illatának
nektárja,
Belélegzi a nehéz
szántás gödre,
Látni - az
emlékek boltján
Lóg egy régi tábla:
Májusban, pünkösdre
- Leltár van.
- Leltár van.
Reggel még
Olykor a köd vet
odalent
Magának fehér
ágyat.
S míg napok
hallgatása
Bujkál bennem,
Meg a cserjében,
Akár a tavalyi
almák
Dohos illatával
Bortócsát rajzoló
tavasz:
A gondolatok
malmával
Úgy kúszik az
énekem,
A lekapart
kamillaréten,
Mint puha
Kézfogás utáni
panasz.
Pósa Károly
Magyarkanizsa, 2014. május 26.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése