 |
| Bennfentes.net |
Húsvét úr alkalmatlansága
Ideje lenne Budapest népének felébrednie abból a lázálomból, amit saját maguknak köszönhetnek és amit Karácsony Gergely neve fémjelez. Minden normális városlakó látja, tapasztalja, vagy legalább érzi, hogy a főváros jó ideje csak nyűglődik, szlömösödik, rohad szét a rendszer. Semmi nem működik és a tetejébe akkora disznóságok derülnek ki a vezetésről immáron szinte hetente, hogy abba már egy virtigli közép-amerikai banánköztársaság diktátora is belebukott volna. Bezzeg Budapest, bezzeg Karácsony! Mindazonáltal nincs és nem is lehet vérmes reményünk: a pestiek, azaz a fél évszázada a városba behurcolkodott lakosság, a két generációnyi idő alatt betelepültek jó része továbbra is baloldali marad, még annak árán is, hogy ebbe kerültenként Budapest belepistul. Ezek ilyenek. Egyék, amit főztek. A normalitás zöme, a többség azért még vidéken van, és ez megnyugtató.
Balkáni szakértelem
Azt írja a szélsőbaloldali Népszava újságírója, hogy a boszniai szerb vezetés kezét a szerbiai hatalom elengedte, mert ott most Dodik személyében az egységes bosnyák állammal szembeni politikát folytatnak. (Mintha ez olyan nagy újdonság lenne.) Ó, mikor már egy czímeres belpesti zsurnaliszta is érti a Balkánt a Népszavában, ott valóban a Nyugati Fény világít. Mégis, hol máshol írhat le valaki olyan hülyeséget, hogy egy szerb expanzió esetén Belgrád a füle botját se mozdítaná, hogy csak egyetlen veretes állítást emeljek ki a sok közül. Szólnék, üzennék neki: írj pubi a Lipótvárosról meg a kedvenc témádról, a Patásról, ahhoz van némi közöd, hisz még izélés közben is Orbán jár a fejedben. De hallgass más régiókról, a Soroksáron túli világról, pláne ne akard megmagyarázni a Balkánt, mert arról a fajtádnak dunsztja sincs.
Isten nem ver Colttal?
Elsült egy elvileg vaktöltényes pisztoly egy westernfilm forgatáson. Baleset történt, meghalt az operatőr. Hollywood gyászol, a sztárvilág könnyeket hullat. Tényleg minden kárörvendés nélkül, az első reakcióm az volt: a sors keze. Alec Baldwin úgy szopta vissza magát az élvonalba, a foglalkoztatott színészek közé, hogy teljesen kiszolgálta a fősodrú demokrata igényeket, teli szájjal gyalázta Trumpot, amitől rögvest megint kebelére ölelte Hollywood, milyen meglepő... Ismét belendült a szekere, mikor nyakába szakadt ez a botrány, ami nem arról szólt, hogy ittasan mondott egy-két félreérthető szót például Rommel tábornok stratégiai kiválóságáról, fekete humornak nevezte a fekete humort, vagy csak ott felejtette a szemét az egyik kávéfőző kisasszony fenekén, hanem konkrétan meghalt – közvetve és közvetlenül miatta – egy ember. Szokás mondani, Isten nem ver bottal. Ez jutott eszembe. És tényleg.
MZP/x
Félszáz éves múltam, Cseh Tamásosan túléltem rezsimeket, féldeciseket is, meg mindenféléket. Láttam elég karrieristát, közéleti szupernóvát, akik hiper sebesen emelkedtek a sztratoszférába. A magas polcra érve egyből lekvárnak kezdték képzelni magukat, pedig a szólás szerint meg amúgy azok voltak, azok maradtak amik. Mára a mostani huszonévesek, de már a harmincasok se tudják zömükről, hogy egyáltalán léteztek: egytől-egyig politikai kübliben végezték, lehúzta őket az idő az emlékezet klotyóján. Déja vu érzésem van: ez a Márki-Zay néven nevezett is tesz érte, hogy oda soroljon a már említett fölfelé gyorsan haladó, lefelé meg egyenesen zuhanó senkik közé. Tessenek figyelni, nem adok neki fél évtizedet. Én szóltam.
Jó tanács a dobra vert Városházához
– Hát, csöppet sem kedves Főbogármester úr, én a te helyedben azért szárazon tartanám azt a bizonyos zuglói ásót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése