Kocsmák népe 1.

Kocsmai skicc - Skica u krčmi - Pub sketch

 

Dénes bácsi

 

„Az élet kisfiam kurtára vágott.

Nyolcvan év elszáll, mint pipafüst a kulcslyukon. Kezdetben azt hiszed, hogy mindent bírsz. Hogy tied a világ. De ahogy egyre kevesebb örömöt lelsz magad körül, rájössz arra, hogy csak egy vagy a sok közül. Kiszorulsz, akárhogy kapálózol is ellene. Kicsiként te vagy a központba'. Szeretnek. Téged akar megsimogatni mindenki. Fotó készül rólad. Egyedül vagy a képen. Vagy körbevesznek a rokonok. Aztán, ahogy növekszel, egyre-másra elmaradoznak tőled. A fényképeken középről a szélre szorulsz. Néha már csak a hátsó sorba pipiskedsz, alig látszol. Aztán még kijjebb kerülsz, mert te csinálod a képet. Rajta se vagy.
Lekerülsz a fényképről. Ezt magyarázom.
Kevesebb meg még kevesebb szeretet kapsz, oszt mire kifejlett, egész ember lennél, már azon veszed észre magadat, hogy túl vagy mindenen. Kilökődtél. Már az első csalódásodra se emlékszel. Követte a többi. Becsaptak sokszor. Oszt akárhogy is tagadod, te is csaptál be másokat.

Pedig fogadoztál, hogy te csak örömöt, meg jót akarsz. Vittél örömöt mások életébe? Biztosan. De ha a hibáidat is elsorolnád, az lenne a sziszegős föladat.

Mire végeznél, már el se tudod dönteni ki vagy.

Nyolcvan év nem elég rá, hogy ne vadidegen emberként nézzek a tükörbe.

Így erjeszt a kovász.

Na, ez az, amitől kiráz a hideg.
Úgyhogy: kisasszony!

Adjon még egy pálinkát.”

Lejegyezte: Pósa Károly

Magyarkanizsa, 2013. december