Tanya 2. farost, 18 x 25 cm (vegyes technika) |
Rátaláltam és meghallgattam a
Makovecz Imrével 75. születésnapján készített interjút. A mester ült
otthonában, a kedvenc székében, és beszélt.
A riporter csendben várta a
válaszokat, illő tisztelettel hallgatta az öregembert, aki az ismerős fekete
mellényben és a hozzá való fehér ingben sallangmentesen, pátosz nélkül mesélt,
magyarázott.
Kimondta a kimondhatatlant. Az
egyik megállapítása éles, ugyan akkor kristálytisztán őszinte.
“ …a felvilágosodástól
kezdődően hanyatlik az emberiség.”
Magam előtt látom a sok nyúlt
ábrázatot, a hebegő értetlenkedésből fokozatosan előbugyborékoló hökkent
fölháborodást.
Hogy valaki a fölvilágosodás alapeszméit megkérdőjelezi?
A Szabadságot, a Testvériséget, az Egyenlőséget? Szent teheneink vágóhídon?
Riska az új kaput nézi.
Riska az új kaput nézi.
Hát akkor vegyük szépen sorjában:
ha most 2014-et írunk, kukkantsunk szét magunk körül a világban. Könnyű a dolgunk,
egymás valagába érnek a hírek, információk. Nagy falu lettünk, jó meg rossz
szomszédokkal, kocsmai pofonnal és kenetteljes papi áldással.
Aki kicsit is ért
a történelemhez, az tudja, hogy a francia forradalom hármas jelszavának
szabadsága, ez a jól hangzó magasztos eszme - a népek önrendelkezése, szabad akarata -
soha nem szenvedett annyira, mint az elmúlt évszázadokban.
Nem a XIX. század
gyarmatbirodalmai miatt, mert igen ritkán ezzel is járt valami kis fejlődés. Az angolok például megtanították krikketezni Indiát meg Pakisztánt, és most ez
a két nemzet szilánkokra veri a hörcsöglelkületű briteket a nagy világversenyeken.
Ráadásul az angoloknak egyáltalán nem örvendetes módon London nyakán maradt pár millió
gyarmatokról oda menekült barna és fekete bőrű köz- és egyéb szolga, szociális parazita,
akik immáron három generáció óta szépen szülik tele a ködös Albiont, hogy Shakespeare
szülőföldjén a jövőben ne a köcsögkalap, hanem a földig érő szárdong, meg a
turbán legyen a jellemző ...
A megkurtított szabadságunk a fejlődés évszázadának
kikiáltott XX. század két világégése, meg az ezzel összefüggő járulékos kárként
jelentkező két diktatúra, valamint ezen rendszerek által mesterségesen
fönntartott világpolitikai patthelyzet miatt lett az, ami. Hideg- vagy “meleg” háború,
nagyjából egyre megy. A teli szájjal szajkózott szabadság ma ugyan olyan
illúzió, mint a testvériség. Mi, a régi Jugoszlávia egykori lakói ezt nagyon
eklatáns módon tapasztalhattuk, a kilencvenes évek elejétől – horribile dictu –
a mai napig. És most rossz viccként - mintegy végszóra - megkaptuk a globalizmust.
Én nem tudom mit hozhat a holnap.
De hogy "lajtorján megyünk a sírba", az is biztos. Magyarán: a fölkapaszkodásunk lesz a vesztünk.
Ha szerencsénk van, akkor nem ágyban , párnák közt, hanem ilyen oromparti tanyán szusszantjuk ki magunkat.
Emberek közt.
Magyarkanizsa, 2014. január 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése