Pósa Károly: Hóvége

1.

Kár,
Hogy itt az idő.

Elérkezett.

Takard be a szemed,

És képzelheted,
Hogy oldalog elfele

Dolga végzetével,
Kinek

Se siratója

Se tolószéke.

Rajta fehér prémkabát,

Megy szótlanul,

Szűkülő szemmel,
Vakon botorkál,

A vissza se néző
Janus-arcú

Január.

2.

E holdhónap:

Oltalom nélküli vándor.

Egy elcsapott pap.

Jegenye csupasz ága

Hint búcsúcsókot neki,

Jó néhányszor.

S míg bandukol, a zsebében
A dohánypor,

Meg a kenyérmorzsa se friss.

Madár se látta.
Régi, túl régi,

Hó elejei, pénteki.

Ahogy távolodik,

A Járás föntről beszakadt

Ónkupoláján

Egy hideg szempár kíséri.

Jégcsap a pofáján.

Tél úrfi flegmán,

Néz lefelé.

És a róna

Nyitott termein

Még hallani

A dér-kócsagok,

Fehér szárnycsapását.

A tollas égi ladikok

A szilánkosra

Fagyott lékben.

Peremén tovatűnő

Álmokban

Fogant látomások. 

Pannon tengerfenéken,

Képlékeny emlékek.

 3.

A csöndnek most

Súlytalan a magánya.

Didergő

Leve hűl,

S göröngyökké

Merevül.

Fakuló

Kék Körösztnél

Seregnyi kánya.
Mária gipsz-szemén

Az üveg-tócsa

Könnye

Csak gyülemlik,

Egyre gyűl.

4.

A Semmi kanális jegén

Lenne jó

Pejkóval húzott szánkón

Hajtani át!

Bortól sikongó,

Vágyaktól gőzölgő éjszakán.

De csak ritkán

Ilyen hókán foltozott ez a

Pusztai január -

Bácskai hermelinpalást.

Itt nincsen se ruhás,

Se ruhátlan király.

Inkább

Falak omlanak a szélben.

Vakolat hull. Ez a jeladás.

Kitérdepelt nadrág.

Nem a január végi havazás

A hermelinpalást.

Az csak egy utalás.
Az igazi számadás,

A kegyelmi hatás.

A falun, a mezőn

Vagy kint 

A körbezárt tanyán.
A hóesésbe mondott
Miatyánk.

5.

Élni kell

Hát a varázst.

Kinyitni a szemet,

Hallani a vad, zilált

Fagyra komponált fesztivált.

Úgyis érteni

A köd-felhőből kiszitált

Varjú jajgatást.

Kár.

Vagy mégsem kár.

Magyarkanizsa, 2014. január 29.