 |
| Kisköz, lépcsővel 27 x 40 cm |
Ugyan minek nekünk sikátor, amikor az árnyékot pont akképpen satuba fogják a bácskai vályogfalak is, mint tőlünk délebbre a kőből rakott kerített udvarok, a tenger sós levegőjét szokott tájakon! Meglehet: oleander-bokrok híján csak a tarack veri föl a házak tövében futó repedéseket, és a betonjárdák morzsálódó fölszínén tócsák tükröződnek. De a leeresztett pillájú ablakok redőnyei mögött egy másfajta - pókhálós - lét szendereg, ahol még a kiscáger pörcögőn ugrálja a másodperceket, az idő pedig kosarába méri a fogyhatatlan valóságot.
Mezítelen talpunkat a téglák hűse simítja. Homlokunkra az augusztusi nap ír jeleket. Csak a lépcsők éle veri vissza a penge napsugarakat.
Hallani véljük, míg játszi gyík surran át az egyik oldalról a másikra, a fal mellett futó járdaszegély csorbult pereméhez. A nő egy magafeledett mozdulattal megigazítja a haját.
A párnán ott marad arcának lágy lenyomata.
Vasárnap délután van.
Kép és szöveg: Pk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése