 |
| tus, pasztell 30x30 cm |
"Amíg arasznyi banderillával a kezedben szorongva lesed a feléd robogó, szarvaival öklelő úthengert, szinte követhetetlen tempóban leperegni látszik eddigi életed minden színes, és színtelen kockája: utolsó kívánságként csak egy tojásfőzetnyi időcskét kérnél, hogy elbúcsúzhass szeretteidtől. Nem kapsz. Hisz az arénában teérted tombol most a közönség, és a palánk mellett lila palástjával, egy kis széken ücsörögve már várakozik Rafael. Tűhegyes capotéján megcsillan a napfény. De te csak a port látod, a tarka kavargást, miközben az őrjöngő tömeg kellős közepén magányosabbnak érzed magadat, mint az életben valaha."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése