GEMA SZERINT A FÁK - krititka

Néhány gondolat Ifj. Losoncz Rezső fafaragó munkáiról

Ifj. Losoncz Rezső: Vadlovak

A néhai Szabados György zeneszerző, író egyik interjújában arról az élményéről beszélt, amikor először Kanizsára látogatott. 

A Nagytemplom előtt, alkonyati fényben haladt vele az autó, és a város szívébe érkezvén a félsötét utcai járdán néhány sebesen nyargalászó suhancot vett észre. Minden cél nélkül rajzottak a leszálló homályban, mint az éji lepkék. Az egyik közülük lepedővel volt letakarva, kitárt karral, szellemként zavarászta a többieket. Az idősödő zeneszerzőn átnyilallt a fölismerés, hogy a bohókás látvány villanásnyi értelme neki szánt üzenet, hogy íme: Bácska leples szelleme köszöntötte. A sokat csodált csáthi tragikumnak, a móriczi kedélynek és Kosztolányias zsenialitásnak a földjére érkezett. A városba, ahol mindez egy helyen olyan szépen megfér egymás mellett. Ahol művészetnek maga a létezés ad súlyt és értelmet.

Mert ahol ennyi síkon zajlik az élet, ott az emberek is mások.

Valahogy minden átlényegül. A síkság nyújt tág teret a fantáziának. Az időtlenség ledönti a korlátainkat. Senki sem éppen az, akinek látszik.

Jól példázza ezt az a tény, ahogy azon a szép pénteki este zsúfolásig megtelt a Dobó Tihamér Képtár.

A kanizsaiak körében sportszeretetéről híres Losoncz Rezső – Gema ezúttal újabb oldaláról mutatkozott be. A helyiek összegyűlt sokaságának, a szépet, a művészetet respektáló szerény laikusoknak csak úgy, mint a műértőbbeknek - igazi meglepetéssel szolgált. Fafaragványai, organikus szobrai rendre bizonyítják tehetségét, sőt a talentumát meghaladó érzékenységet, azt a többletet, ami igazán értékké tudja varázsolni az emberi környezetet.

Rezső tiszai uszadékfákból, erdőben föllelt, földből kifordított gyökerekkel, korhadó eperfa-törzsekkel alakította ki sajátos fafaragó-művészi világát, amelynek krédója az emberi szerves egységünk a természettel. 

Losoncz Rezső nem pusztán tükröt tart elébünk, amikor a környezetszennyezésre, a fák pusztulására hívja föl a figyelmünket, hanem kézen fog bennünket és a tükrön túli fejjel lefelé fordított torz világot is megmutatja nekünk. Mi vagyunk Alice, de a horror, a tragédia nem Csodaországban játszódik le, hanem itt a Földön, vagy ha tetszik – Magyarkanizsán, szűkebb pátriánkban.

Egy-egy alkotásánál átzsibbad rajtunk a félelem: vajon tényleg mi vagyunk a teremtés koronái? Vagy az állatok, növények ugyanolyan értékkel bíró teremtmények, hisz egy szuszra hozott létre bennünket a Nagy Titkos?
Meg-megállva némely kompozíció előtt bizony eltöprengünk önmagunkon.

A tárlat két, egymástól jól elkülönülő részre oszlik. 

Az imént említett ökologikus indíttatású szobrok mellett Losoncz tavalyelőtti, az olimpia, a sportágak témájára kidolgozott munkái is szerepelnek. 

Ha valaha ábrázolni kéne az emberi akarat, küzdelem, győzni akarás görcsbe megmeredő erejét, a megfeszülő izmok rostjainak keresve sem lehetne szebb, láttatóbb anyagot találni, mint a leháncsolt fák ágainak göbös erezetét, vagy a gyökerek már-már meseszerű összefonódásit.

Losoncz Rezső nem faragja agyon őket. Inkább csak meglát, észlel valamit. Ösztöne van hozzá, hogy észrevegye a kapálódzó vadlovak játékát, a tengeri csikót kicsinyével, az elpusztult anyját sirató kiselefántot, vagy éppen a találatát ünneplő kardvívót.

A kiállítás rendkívül gazdag, széles spektrumát tárja elénk mindannak, amit a 21. század elején az ember művel a természettel. 

Tanulságos mindannyiunknak.

Egyrészről azért, mert szeretettel mutatja be mindazt, amit mi környezetünkként ismerünk, vagyis csak ismerni vélünk. A művész szemén keresztül nézve viszont rájövünk arra, hogy a dolgok általunk való megítélése még korántsem az igazságról szól. Sokkal inkább az oda nem figyelésünkről, a rossz megszokásainkról.

Másrészről megint csak a megtalálás öröme járja át szívünket, lévén egy általunk ismerni vélt kanizsai emberről derül ki tehetsége, páratlan képzelő erejének megvalósulásával. 

Losoncz túl az ötvenen is mer - és tud! - kreatívnak lenni. 

Most esett túl élete első tárlatán. Papírtól, diplomától, önmaga ájulatától mentesen. Szerényen, ahogy és amiért szeretjük. És ma már az is biztos, hogy gazdagabbak lettünk egy értékkel.

Vigyázzunk rá, tiszteljük ezért! Meg persze az állatokat, a fákat, a természetet is. 

Ennyi lenne a művész mondanivalója. Kellenek nagy szavak. Tettek - annál inkább.

Hogy Losoncz Rezső - Gema ebben a szellemben él és alkot: kétség sem férhet hozzá!

Pósa Károly