Úgy tűnik, mostanában mintha jobban
figyelnénk veszendő értékeinkre.
Kezdődött az egész a Vigadó utáni
évtizedes sóhajtozással.
Aztán két kanizsai építész – Tóth
Vilmos és Valkay Zoltán - révén ötlettervek készültek az épület renoválásának
lehetséges módozatairól, a hasznosítás mikéntjéről.
Mindenki megmozdult.
Mindenki megmozdult.
Hozzászóltak a népek.
Pro- és kontra vélemények hangzottak el.
Volt lakossági fórum is. Maroknyi érdeklődő ment el a rendezvényre. Ennyire, ennyi embernek számított ez a fontos a téma.
Pro- és kontra vélemények hangzottak el.
Volt lakossági fórum is. Maroknyi érdeklődő ment el a rendezvényre. Ennyire, ennyi embernek számított ez a fontos a téma.
A terv megmaradt szép rajzként. Ma
is megtekinthető.
Hamvába holt a nagy nekikészülődés.
Hamvába holt a nagy nekikészülődés.
Másik:
Legyen-e fürdő, és ha igen ott-e, vagy se?
A közelmúltban kisebb hisztéria keletkezett a park sorsát illetően. Ebben csak az a visszatetsző, hogy pont azok aggódtak leghangosabban a Népkert jövője kapcsán, akik tegnapelőtt pozíciójukba delegálva – míg érdemben tehettek volna valamit – a kisujjukat sem mozdították érte.
Akkor valahogy nem volt fontos a park, meg a fák sem.
A közelmúltban kisebb hisztéria keletkezett a park sorsát illetően. Ebben csak az a visszatetsző, hogy pont azok aggódtak leghangosabban a Népkert jövője kapcsán, akik tegnapelőtt pozíciójukba delegálva – míg érdemben tehettek volna valamit – a kisujjukat sem mozdították érte.
Akkor valahogy nem volt fontos a park, meg a fák sem.
Ide kívánkozik, bár lerágott csont - a Nagyutca lezárásának ügye is.
Akik egykoron ellene voltak, a gazdasági szempontokkal érveltek.
Nem érdekelte őket a sétáló utcává minősítés, a zajártalom
megszüntetése. A csöndnél, nyugalomnál előbbre való volt a biznisz.
Jó.
Megadóan legyintettünk rá. Meglett az akaratuk.
De most, amikor a park egy szögletében pont a város gazdaságát, turizmusát lehetne előre lendíteni, miért lesz egyszeriben égetően elsődleges a környezet védelme, a már emlegetett zajártalom és csönd?
Ami tegnap érvényes volt ott, nem állja emitt? Hogy is van ez?
Megadóan legyintettünk rá. Meglett az akaratuk.
De most, amikor a park egy szögletében pont a város gazdaságát, turizmusát lehetne előre lendíteni, miért lesz egyszeriben égetően elsődleges a környezet védelme, a már emlegetett zajártalom és csönd?
Ami tegnap érvényes volt ott, nem állja emitt? Hogy is van ez?
Néha nem ártana a politikailag beködlött szemüvegeket megtörölgetni. Hátha,
a "föltépett zsebeken túl" megláthatnók a távoli jövő homályos
céljai.
Ám akad optimizmusra okot adó példa is.
Ám akad optimizmusra okot adó példa is.
A közelmúlthoz képest igazolja ezt a Kistemető állapota, ami még korántsem
tökéletes, de legalább nem roncstelep, "rosszvasas" van mellette,
autógumi hegyekkel.
A harangláb után, amit lehetett - az illetékesek
helyrehozták.
Emlékszem, vagy harminc évvel ezelőtt mennyit
bújócskáztunk a folyondárral, iszalaggal, gazzal és orgonabokrokkal buján
benőtt sírok, keresztek között. Gyerekként igazi mesevilág volt. Eszünkbe sem
jutott, hogy netán kegyeletsértés, amit éppen művelünk. Nem tudtuk, mert nekünk
természetes állapotnak tűnt, és a használaton kívül helyezett temetőnek akkor már hosszú ideje nem volt gazdája.
Benőtte a gaz, igénybe vette, aki akarta. A sírok, a félreálló vagy
ledöntött fejfák nem valami elrettentő erővel bírtak, sokkal inkább izgalmat,
az elmúlás, a halál titokzatosságát jelentették.
Gyermekésszel így voltunk bátrak.
Persze, esténként már a merészebbek se szívesen játszottak. A Kistemető
hantjai, bokrai között eljött a szellemek ideje. Megfogyott a mersz, ha
leszállt az éj. Senki sem maradhatott közöttünk nagy legény. A Kistemető közömbösen
vette tudomásul ha ott csibészkedtünk, meg azt is, ha rettegni volt kedvünk. Egykedvűen
adta át magát az enyészetnek. Úgy nézett ki, hogy vele együtt a halottairól is
megfeledkezik a város.
Nem így történt.
Ma már arról beszélünk, hogy igazi megoldás az lenne, ha egy sírkertet hoznának létre az egyik felében, ahová a még megmaradt fejfák kerülnének, a többit pedig egy csöndes parkká alakítanák.
Még mielőtt bárki óbégatni kezdene, hogy kegyeletsértés, amit mondok: lehetőséget kell adni minden hozzátartozónak, hogy ha úgy dönt, exhumáltassa a sírt és más, működő temetőbe helyezzék el a hamvakat. De mivel tudom, mekkora procedúra és mennyi pénzbe kerül egy ilyen szándék, kötve hiszem, hogy bárki ilyesmire szánja magát.
Nem így történt.
Ma már arról beszélünk, hogy igazi megoldás az lenne, ha egy sírkertet hoznának létre az egyik felében, ahová a még megmaradt fejfák kerülnének, a többit pedig egy csöndes parkká alakítanák.
Még mielőtt bárki óbégatni kezdene, hogy kegyeletsértés, amit mondok: lehetőséget kell adni minden hozzátartozónak, hogy ha úgy dönt, exhumáltassa a sírt és más, működő temetőbe helyezzék el a hamvakat. De mivel tudom, mekkora procedúra és mennyi pénzbe kerül egy ilyen szándék, kötve hiszem, hogy bárki ilyesmire szánja magát.
A kérdés érzékeny, és mégis
beszélni kell róla.
A sírok zömét már senki nem gondozza.
Tíz-egynéhány sírhelyet
Mindenszentek előtt helyrehoznak a leszármazottak, de ha a kommunális
közvállalat emberei a város pénzén nem gyomirtóznák le a földet, egy évnyi
időre megint a gaz veri majd föl a térséget.
Ez a megoldás is
tarthatatlan.
Ha permetezve,
gyomirtó-szerekkel szétlocsolva kell gondozni egy temetőt, az sérti az
önbecsülésünket, de még inkább sérti a halottak emlékét, a nekik kijáró
méltóságot. A végtisztességet nem lenne szabad százliternyi halálos
méreg szétspriccelésével letudni.
Legyenek fák, zöld övezet, árnyékot adó lombok és a sétány mellett néhány pad. Egy kijelölt helyen a még megmaradt keresztekkel, a kegyelet virágaival.Tudomásul kell venni, hogy a Kistemető működési ideje régen lejárt.
Legyenek fák, zöld övezet, árnyékot adó lombok és a sétány mellett néhány pad. Egy kijelölt helyen a még megmaradt keresztekkel, a kegyelet virágaival.Tudomásul kell venni, hogy a Kistemető működési ideje régen lejárt.
Más helyeken - tessék csak
megnézni az "európai" Szeged példáját! -, már zúgnának a buldózerek
és az alapozáskor kaparnák kifelé a csontokat...
Ott a város központi temetőjét dúlták szét
bükkfalelkű üzletemberek.
És a milliós forintkötegek sose tudják majd feledtetni annak a látványát, hogy koporsódeszkák és emberi maradványok között épült föl egy csillogó, de semmitmondó épület.
Hál'Istennek ilyen embertelen, elborzasztó helyzet nem fordulhat elő városunkban.
A holtak nyugalma nem eladó semmiféle plázának, ipartelepnek, de még játszótérnek se.
Ez így van rendjén.
És a milliós forintkötegek sose tudják majd feledtetni annak a látványát, hogy koporsódeszkák és emberi maradványok között épült föl egy csillogó, de semmitmondó épület.
Hál'Istennek ilyen embertelen, elborzasztó helyzet nem fordulhat elő városunkban.
A holtak nyugalma nem eladó semmiféle plázának, ipartelepnek, de még játszótérnek se.
Ez így van rendjén.
Pósa Károly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése