"Italosan,
hazafelé menet, olykor lámpa nélküli bicikli surran el mögöttünk, s mire jól
megnézhetnénk azt a nagyon ismerős alakot, aki a tavasszal elhalt végszomszédra
emlékeztet, pláne a rozsdás kerékpárja, már föl is szívódik a gyér utcai lámpák
fényében, miközben tudván tudjuk, hogy most is ott les bennünket a sötétbe
vesző következő utcasarkon, kormányra támaszkodva, kéretlenül eszkortíroz,
zaklat, míg az adósságunkat vissza nem adjuk. Ilyenkor másnap reggel az az első
dolgunk, hogy visszavisszük a kölcsönkért lapátot, sövénynyírót az álmosan
ébredő, zavart szemmel ámuldozó özvegy szomszédasszonyunknak, néhány meleg
szóval biztosítjuk együttérzésünkről, és dicsérjük a volt urát jóságáért. A
kerékpáros kísértet többet nem fog a nyomunkban járni, mert a komájára kell az
éjféltől kiporciózott idejét szánnia, aki viszont már évekkel korábban egy fél
disznó árát felejtette visszafizetni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése