2010. október 5.

2010. október 5.
"A VÉLEMÉNY SZABAD. A TENNI AKARÁS PARANCS. A SZÜLŐFÖLD SZENT."

2011. január 28., péntek

Bácska, Bácska über alles




PÁLINKA

I. rész


Egy Törökkanizsán napvilágra jött matematikus barátom - aki egyébként civilben sakknagymester - azt tartja, hogy a kajszipálinka tulajdon képen egyfajta kölnivíz, amit normális ember nem a gigájába, hanem a gallérja mellé önt. Ő a szilvára esküszik, jóllehet pregnáns kísérője az átható, büdös szaga, megtántorodik tőle a szondáztató rendőr is.
Mifelénk már jó másfél évszázada nagyban dívik az almából főzőcskézés, ami megint csak emberfüggő eredményt produkál. Ha szarházi készíti, és spórol a cefrézendő gyümölcs minőségén, vagy ne adja a Teremtő, netán cukorral vadítja a masszát, akkor kész a katasztrófa, a guggolós pálinka. (Mindig azt hittem, hogy a nevét a hasmenéses ember guggoló pózából kapta, de nem. Akit egyszer ilyennel kínáltál, az a házad előtt, a léckerítés árnyékában guggolva oson el, hogy be ne hívják még egyre...)

Almából is lehet nagyon klassz cuccot készíteni. Személyes példám az eleddigi egyetlen esküvőnk, amikor a tizenkét liter sárga delicseszből készített pálinka hajnali kettőre - hogyhogy nem - elfogyott, ám a kajszibaracknak még több mint fele megvolt. De az a pálinka olajosan tapadt a pohárhoz, huszonegy és fél fokos volt, és ha megrázta valaki műértő ítész, hát "békaszömes" lett a fölszíne, vagyis percekig tartotta a láncát. Teszem hozzá, március idusán történt az aktus, igen zegernye időben. Valószínűleg a hideg rásegített a fogyasztásra, ezért lehetett jó móka a kedves vendégseregnek ennyi pálinkát abszolválnia.

Nem kéne kifelejteni a nagy kedvencet, a birsalma-pálinkát, amiből még a rossz is jó tud lenni.

De van lánycsöcsű almából erjesztett, meg hogy a stílusnál ragadva fejezzem be: kutyatökű szilvából főzött is.

Amúgy boros lennék, égetett szeszt, pláne ilyen huszon-gyógynövényes összehazudozottat (pelinkovácok kisezer fajtája!) csak mint szegény Petőfi, ágyban, párnák közt, legvégső esetben.

Ne legyen félreértés: az Unicum is legalább ekkora szélhámosság végterméke, csak nagyon fájin az a reklámszemét-hegy, aminek hatására belefurakszik a köztudatba.

A Zwack-féle vilmoskörte pedig szemen sem szedett átverés, elég ha megfordítjuk az üveget és az apró betűs "gyümölcs ízű alkoholpárlat" pironkodó bevallását elolvassuk. Hát boltba ne is nagyon vizslassunk tisztességes piát.

A házi az mindig házi marad.

Még a nyolcvanas évek közepén két ízben is kerékpár túráztunk egy-két hétig Szlavónia meg Nyugat-Szerémség borvidékein, Karlócától Eszékig. Aki a jó borokat szereti, annak melegen ajánlom (kis képzavar következik) a hűvösen gyöngyöző vörösmarti (Zmajevo) borpincék flaskáit. Az őslakos horvát gazdák is törik a magyart, nagyon szívélyesek, ha szólunk nekik demizsonba, vagyis "rinfúzba" mérik a drága nedűt. Áraik jók, amit onnét tudok, hogy újvidéki ismerőseink rendre oda járnak hét végén föltankolni az otthoni készletet. Pedig a Tarcal (Fruska Gora) borai se lőrék.

Persze, ott is fontos, hogy a pincészet, kifőzde gazdája ismerős, rokon, régi osztálytárs vagy minimum bohém ifjúkori lyuksógor legyen.

Bácska, Bácska, über alles!


A majdani megátalkodott folytatásom címe:
7 ok, amiért Magyarországon nem szabad pálinkát innunk

Nincsenek megjegyzések: