2010. október 5.

2010. október 5.
"A VÉLEMÉNY SZABAD. A TENNI AKARÁS PARANCS. A SZÜLŐFÖLD SZENT."

2011. január 27., csütörtök

A magyarkanizsai sétáló utcáról




Az újból megnyitott Nagyutca

Ha egyedül maradok a véleményemmel, akkor is leírom:

Nekem a lezárt, gyalogosok részére fönntartott Fő utca jobb volt!

Kanizsán nincs az a távolság, amit kerékpárral vagy gyalog ne lehetne bejárni. Kicsit falu vagyunk, nem kell szégyellnünk.
Hiányzik a városiasodás több föltétele, ami jelen esetben a parkolókra vonatkozik. A megoldás nehéz, mert a település központi része - a városmag - egy olyan korban alakult ki, amikor álmodni sem álmodták, hogy lesznek utódok, akik egy aktatáskát szorongatva, meg hatvan deka veknivel a hónuk alatt képesek lesznek gépjárművel alig száz métereket megtenni.
A megoldás nehéz, mondhatni radikális lépéseket sürget. Vagyis sürgetett volna. De a kényelem ezeket is fölül írta.
Egyébként a városiasodáshoz nem csak infrastruktúra, hanem polgári öntudat is kell. Ezt viszont csak azok érthetik meg, akik esténként könyvet sem röstellenek olvasni, akik fejből tudnak idézni klasszikusokat, meg verseket szavalnak, akik kézenfogva elmennek művelődési műsorokra, ahol nem a szomszédasszony bundája, vagy a kalapja a téma.
És ha csak arra gondolok, hogy Magyarkanizsán jóval több, mint kétszáz pedagógus él(+házastárs), akiknek az éves bérlete simán fönntarthatna és telt házassá varázsolna minden megmozdulást, és akiknek hivatásuknál fogva is kutya kötelességük lenne az úgynevezett "elitet" képviselni, akkor karjaimat széttárom, oszt az égre nézek.
Mert a mi elitnek vélt rétegünk - főhajtás a kevéske kivételnek! - lusta, kicsinyes, alamuszi, hiteltelen, ostoba: és még mellé végtelenül gyáva is.

Ezeket az allűröket levetkezve, valahol itt kéne kezdődnie a városiasodás minőségének.
Aminek - úgy látszik - még egy darabig híján leszünk.

Nincsenek megjegyzések: