Herceg Novi

 

Ennek a városnak nincsenek zajai.
Ha egyszer majd az egész világ odaveszik, Herceg Noviban akkor is csak a tenger hullámainak az andalító sustorgása lesz a végszó. Fülsértő inzultus az egymáshoz szorított kőépületek között tán sosem csattant: a gesztusok szikárak, a máshol szokott urbánus zsibongásnak nincs éle, a kirívó ellentéteknek pedig errefelé nincs keletjük.  Itt ez a különös, letompított disszonancia ad karaktert a környéknek. Nyugalom van.

Mintha a helyiek nem akarnák tudomásul venni a külvilág zakatoló tempóját. Észre sem veszik a megkergült nyüzsgést. Unalommal, egykedvűen, de a szájuk szegletében facér félmosollyal nézik a holnapot. Ülnek egy kávé és egy pohár – lincurának nevezett – keserű pálinka mellett, és míg sportról, a politikáról meg a nőkről elmondják a véleményüket, minden hányavetiség nélkül élvezik az életet. A szokott ritmusuk, a tradíciók rabjai ezek a tagoltan beszélő, magyar ízlésnek nehezen artikulálható nyelvű öböllakó emberek.

Ez a számunkra idegen, néha ijesztő, néha lenézett, de titokban elirigyelt montenegrói kedély áthatja nem csak a személyiségüket, hanem gyakorlatilag mindent.
Az ott élőknek nem csak a tekintetük nyugodt, derűs, hanem ez a nemtörődöm hangulat jellemzően belengi a többszáz éves kőből épült utcákat, beleívódott az szerteszét csüngő oleander bokrok árnyékába, megbúvik a csónakokat rögzítő kötélcsomók bolyhában, ahogy jelen van a zöldre mázolt zsalugáterek csukott magánya mögött is.
A kikötőben sirályok csapkodnak, a pékség teraszán egy fiatal pár közösen eszik egy burekot, a központ fölé magasodó óratorony nagymutatója komótosan döccen a kilences felé, s a Fő tér mögötti piacról a közeli sikátorokba halszagot lop be a hegyoldalból leóvatoskodó szellő. A Kanli Kula középkori tornya rendíthetetlenül mered a nyílt tenger irányába, mintha még most is várná a török vagy a velencei rabló gályák érkezését. Évszázadokon át különféle hódítók próbálták akaratukat ráerőszakolni a városra: sikertelenül. Az öböl lakói akkor is ugyanúgy közönnyel és méltósággal ültek az akkori kocsmák előtti asztaloknál, és kivárták, hogy az igazságuk diadalmaskodjon. Nehéz ezt másoknak megérteniük.

Herceg Novi jóban van önmagával.