200 SZAVAZAT!

 

rajzom

Tudják mennyi 200 szavazat?

Nem túl sok. Országos szinten elenyésző, százalékban sem mérhető.

100 házaspár egy vasárnapi napon elsétál az urnákhoz. Egy közepes nagyságú utca lakóinak azon része, amelyik felelős állampolgárként gondolkodik, veszi a fáradtságot és leadja a voksát. Bokortanyák népe bekocsikázik a közeli településre, és a szavazófülkékig meg sem állnak. Egy fontos fejlesztési kérdés vitája után a panel lakóközösségi gyűlésén a jelenlévő kétszáz érdekeltnek egyszerre lendül föl a keze. Négybusznyi ember.

Sorolhatnám hosszan a példákat, mennyire kevés az a 200 szavazat.

De most lássuk a másik végletet!

200 szavazat rettenetesen sok. Olyannyira sok, hogy sorsfordító is lehet!
Egy nép jövője állhat, vagy veszhet rajta!

Nem véletlen mondom ezt: volt idő, mikor nekünk, magyaroknak is mindössze 200 szavazaton függött a jövőnk.

2002 tavaszára emlékezzünk vissza!

A Fidesz győzelmét várta az egész világ, az ország lakossága, a politikai erők, a közvélemény kutatók, de még a mérvadó hazai és külföldi média szakemberei is. Úgy tűnt, a Fidesznek csak be kell húznia az X-et, sétagalopp, formalitás lesz az országgyűlési választás, hiszen a kormány sikereket ért el, népszerű volt, jól vezette az első Orbán-kabinet az országot.

Tudjuk mi lett a vége.

Még bennem él a döbbenet, mikor nyilvánvalóvá vált, a választási győzelem elúszott.

Nem véletlen.

2002-ben országos szinten csak 2800 szavazaton (!) múlott a Fidesz újabb győzelme. Papíron ugyan 30 valahány ezer szavazat volt a különbség, de akadt 14 olyan billegő választókerület, ahol a balliberális oldal kevesebb, mint 200 szavazattal előzte meg a Fideszes jelöltet. Ha abban a 14 választókerületben, ahol mindössze 200 körüli különbség állt fenn, akkor és ott megfordítja a Fidesz az eredményt, úgy az addig kormányzó Orbán-kabinet 2002-ben megnyerte volna a választást.

Nincs Medgyessy, nincs a román nemzeti ünnepen pezsgőzés a Kempinsi Hotel dísztermében, nincs kormányzati mézesmadzagos ajánlgatás, nem kerül devizahiteles járom a lakosság nyakára, nincsenek cigánygyilkosságok, nem adják el a reptértől kezdve a feldolgozó iparon át a stratégiai energiaszektorral bezárólag az állami vagyont, nincs őszödi beszéd, se Gyurcsány, se az Astoriánál lovasroham, és nem folyik vér az ’56-os jubileumkor a pesti belváros utcáin, nem adósítják el Magyarországot, és nem lopják szét azt is, ami valamilyen furcsa véletlennek köszönhetően a rendszerváltozás rablóprivatizálásában még megmaradt.

8 elvesztegetett év a nemzetépítésből, két balliberális ciklus volt az ára annak a 14 választókerületben elmaradt 200 szavazatnak.

Amit akkor elszalasztott a magyar nép, a 8 évnyi ámokfutást a Fidesz 16 éve alatt sikerült helyrehozni. Nagy munka volt sínre visszatenni az országot, de meglett.

Most a tét sokkal nagyobb, mint volt 2002-ben.

Nincs hova visszakozni. Ha most is elhagyjuk magunkat és restek leszünk a saját jövőnkért tenni, végleg elvesszük, a mögöttünk lépdelőkre testáljuk a káoszt, a bizonytalanságot. Egy normális szülő sem akarhatja ezt a gyerekeinek.

El kell menni szavazni! Mindenkinek!

Sosem tudni, mikor kerülünk bele abba a mindent eldöntő 200-ba!