A híres névadó |
Hamis a cím, félrevezető, nem névnapról van szó. Február
25-én egyébként a Géza nevűek ünnepelnek, Isten éltesse őket!
Ma mégis Béla napja van. Nekem. Bélával nem régi az
ismeretségünk. Mindössze két napja találkoztunk, de a kapcsolatunk hamar
kikerekedett, és mostanra az indokoltnál is bensőségesebb. Béla itt lakik
nálam. Nem ajánlkozott, nem is kért szállást: én invitáltam lakótársnak. A
fürdőszobában kapott helyet. Kedd óta a mosógép tetején egy cipősdobozban
tartózkodik. Amolyan ideiglenes albérlőm. Nem egy kellemetlen lakótárs.
Csöndös, álmodozó, meglehetősen visszahúzódón él. Béla a kartondoboz falára
kapaszkodott, és fejjel lefelé lógva azóta is alszik.
A folyosó hideg kövén láttam meg. Kora este volt, majdnem
ráléptem. Béla hanyatt fekvő, kiszolgáltatott, törpe denevér testének
élettelenségén túl csak a törékenysége volt megindítóbb. Óvatosan megpöcköltem
a cipőm orrával. Rándult egyet, és olyan hangot hallatott, mint mikor rozsdás
szöget húznak ki egy régi deszkából. Lábbal a fal mellé toltam, agyon ne
tapossa valaki, majd kerítettem egy cipősdobozt, amibe egy régi magazin
segítségével gyöngéden belesöpörtem. Béla és fajtársai nagy néha veszettség
hordozói, még kesztyűs kézzel sem akartam volna megfogni. A világjárvány óta
meg amúgy sem túlontúl pozitív a bőregerek PR-indexe. Teszem hozzá: módfelett
igazságtalanul és teljesen indokolatlanul, ugyanis a denevérek rendjébe tartozó
állatok mindegyike teljesen ártalmatlan. (Föltéve, ha nem vacsorálunk meg egy
fertőzött egyedet.) Még a dzsungelekben élő nagyobb méretű, ténylegesen
vérszívók is jobbára csak a négylábú, vagy kérődző emlősökből – marhákból,
disznókból, kecskékből, esetleg lovakból – csapolnak le egy-két deci vért, az
emberre veszélytelenek. Az Európában élő kisebb denevérektől pedig végképp
nem kell tartanunk. Hasznosak, és sajnos az emberi tevékenység miatt immáron
minden példányuk veszélyeztetett, védett is. Béla és társai, ezek a tenyeremnél
nem nagyobb, gyakran boszorkánylepkényi kis emlősök hatalmas jótevőink. Egy
törpe bőregér élete során többtonnányi szúnyogot fogyaszt el, az egyéb
zsákmánynak számító éjjeli rovarok tömkelege mellett. Mégsem becsüljük
Béláékat.
Nem teng túl bennünk a hála irántuk. Én már láttam
gyerekcsapatot focizni labda gyanánt egy denevérrel. Láttam – amúgy a
természetet kedvelő – horgász fickó pecabotos raktárajtajára kifeszítve
odaszegezett denevér tetemet. A minap pedig akárki láthatta filmen, ahogy egy
társasház felújítása során több tucat hibernált denevér hever a februári
betonon, ahová a tetőjavító munkások skrupulus nélkül lehajigálták valamennyit.
2021-ben, Európában.
Ha belegondolunk, hogy felelőtlen emberek az idén is
fecskefészkek százait (de akkor sem tévedek, ha azt állítom: ezreit) fogják
majd leverni, tulajdonképpen nincs is min elszörnyülködnünk. Ha már a kedves
fecskemadaraink sem számíthatnak tőlünk irgalomra, mit várjanak a babonás
hírű denevérek? A külsejük a cukiság faktor szempontjából reménytelenül
előnytelen. Az életmódjuk bizarrnak tűnő, titkokkal övezett, nagy a homály
körülöttük a szó minden értelmében: egy csomó ok, vagyis ürügy arra, hogy a
világ utálkozzon rajtuk. És amilyen elbaltázott ez a világ – utálkozni is fog
tőlük. Pedig nem ők a vámpír szörnyek, hanem mi magunk vagyunk azok. Ahogy
érzünk (érzéketlenek vagyunk), ahogy gondolkodunk (nem használjuk az eszünket),
ahogy cselekszünk (restek vagyunk): semmiben sem különbözünk a mesebeli
vérszívó rémalakoktól.
Mikor hozzám került, gyors keresztségben részesítettem
Drakula gróf attribútumát. A némafilmek vámpír sztárja, a hollywoodi Lugosi
Béla után a lakótársam a Béla nevet kapta. Nyugi. Ha netán nőstény, akkor meg
Bella. Tegnap egy csomó szakemberrel beszéltem. Ma elviszem Bélát egy
menhelyre, ahol kedvére alhat az övéi között, míg el nem ér ide a tavasz, az a
meleg alkonyati nap, amikor Béla és a többiek szabadjára eresztve éji
vadászatra indulhatnak.
Akkor majd március végét írunk. Egészen szagos éjjelek
lesznek. Ahogy eddig, bámulni fogom az éjszakát. De valahol tudom, eztán kicsit
figyelmesebb leszek a kandeláberek sárga fényében csapongva cikázó árnyak
iránt. Azt fogom képzelni, hogy az egyik közülük Béla. Majd intek neki.
Utóirat: A mai nap folyamán Béla jó kezekbe került, ahol megállapították, hogy egy szoprán törpedenevér (Pipistrellus pygmaeus).
Azt sem tudtam, hogy van ilyen család a bőregerek alrendjében. Viszont kétségkívül szoprán: cérnavékony hangja volt.
Pk