TÁVOL EURÓPÁTÓL

Szülőnek lenni

Budapest, Zugló egyik kapuja az Erzsébet királyné felüljáró, a 3-as villamos megállója. Anyuka barátnővel diskurálva napernyős babakocsit tol, tíz méterrel előttük egy kétévesnél nem több kisgyerek sebesen togyog, ott imbolyog a peron szélétől alig egy-két lépésnyire. A csöppség mellettem is elviharzik botladozva, miközben hátulról hallom, a kanyaron túl már robog befelé a szerelvény. Fordulok a baba után, bőven a biztonsági csíkon túl szédeleg, ha lebukik a peronról menten nyakát szegi, hiába fékezne a villamos. Kilépek utána egy jó nagyot, jobb híján a kapucnijánál rántom vissza. Anyuka a pillanat drámai villanásában kapcsol, visszatér a való világba, nagyon konstruktívan el is kezd sikoltozni, hogy vigyázz Noel, de a csöppségben nincs se félelem-, se veszélyérzet. A villamos elsiklik mellettünk, Noel az anyja ölelő karjaiban végzi, én meg kotródok a közelből, hátra se nézek, mert bömböl egy ütőér a halántékomnál, olyan indulat munkál bennem, hogy anyukát ott helyben előbb megütöm, aztán teli rüszttel farba is rúgom. Még most, hogy írom, ugyanúgy elönt a harag, de bele is borzongok. Aki maga is felelős szülő, tudja miről beszélek.

Őrület

Azt írják a szenzációt tálaló hírekben, hogy az USA újabb szupertitkos fegyverekkel fogja hatástalanítani az ellenfelei haderejét: most épp aktuálisan az iráni katonaságot. Venezuelában már kipróbálták a hanglokátoros ketyerét. A siker nem maradt el, Maduro testőrsége vért hányva csuklott össze, rángógörcsben fetrengtek az elnöki rezidencia márvány padlóján, míg össze nem gyűjtötték őket. Amerika új Wunderwaffeja? Biztos ott tesztelték, ahol az irakiak a tömegpusztító fegyvereiket, vagy ahol a vietnamiak a Washingtonra irányuló kommunista propagandát sugárzó műholdjaikat, ahol Kuba titkos atomrobbantásokat hajtott végre, vagy ahol a panamaiak kifejlesztették a banánoxid halálos képletét. Aztán jött Morbiczer és Fülig Jimmy megkérte Pepita Ophélia kezét, mert az övé elfáradt.

Elpoénkodom ezeket a világpolitikai szörnyűségeket, de nem tudok mit tenni. Ha állandóan észben tartva komolyan venném a világunk felfordításán munkálkodó erőket, már régen megbuggyantam volna. 

Távol Európától

Most, hogy az Európai Unióba igyekvő Ukarjna új, demokratikus orcáját Magyarország felé fordította, csak most látszik, mennyi mindent nyernének velük az Ókontinens szövetségbe tömörült nemzetei. A civilizáció magasfokán, hol merénylettel, hol odaküldött bérgyilkosokkal lenne fenyegetve az összes olyan tagállam felső vezetése, aki valamiért nem szimpatikus a Kijevből dirigáló, aranyklotyós politikusoknak. 

Alapjáraton jó fejek ezek a nagyhangú gazemberek.

Nyílt kártyákkal játszanak. Időnap előtt megüzenik, szólnak, likvidálják ha valaki az övékével szemben más véleményt mer megfogalmazni. 

Eddig azt hittem, az albán maffiától, a csecsen terroristáktól és a román politikusoktól rosszabb nem lehet, de tévedtem. Az ukránok mindhárom kategóriát überelik, mi több, ötvözik. Elképesztő! Nincs rá jobb szó. Egyedül azért jók ezek a leleplező nyilatkozatok, hogy mindenki lássa, április közepén mire megy ki a játék. A szélsőséges ukrán vezetőknek minden Magyarországot, Orbánt gyalázó szavuk plusz százalék a Fidesznek. Hát csak hadd mondják a magukét!

A DÖGLÖTT-TISZA

Pénz, pénz, pénzecske

Aranykonvoj. Ez egy új szó. Gyorsan megtanultuk. Kalandfilmbe illő kifejezés.

Napról-napra nagyobb hullámokat vet az ukrán csilliárdokat szállítók ügye. A legbizarrabb fantáziával megáldott krimi írók is csettintenének, egy csomó kalandregény anyaga van ebben a sztoriban. Hagyjuk a poénokat a ponyvaszerzőkre! 

Mi inkább a Valóság nevű nagybácsi útmutatásában bízunk!

Mennyi minden van még Zelenszkij és az Európai Bizottság elitjének a füle mögött, azt el sem tudjuk képzelni! 

Óriási lesz a lebukás, amikor végre megszabadulunk az Unió jelenlegi vezetésétől. De alighanem minderre csak a nyugati balhék után kerül sor. Akkor fog egy érdekes fordulat bekövetkezni, ha majd nyilvánosságra hozzák, hogy a nyugati politikusoknál mennyi esett le az ukrán pénztologató machinációkból visszaosztás gyanánt. 

Már nem kell sokat várni. 

A gender, a migráció, a libsi-zöld diktatúra és a háborús uszítás tekintetében fogytán az emberek türelme. A nyugati társadalmakban élők is látják, valami nagyon félresiklott, a hátukon élősködik egy olyan politikusi réteg, akiket senki se választott meg, nincs mandátumok, egy csomó mindenre felhatalmazást sem kaptak, és erre ahelyett, hogy a nép szolgálatában szerényen, jobbító akarattal tevékenykednének, mind sűrűbben istenkirályként viselkedve feszegetik a normalitás tűrőképességének határait. 

Lefőtt a kávé  

Ha eddig netán volt valakinek kételye, immáron ne legyen: a Fidesz meg fogja nyerni a magyarországi választásokat április 12-én. Ezért a kényelmes győzelemért a legtöbbet épp a Tisza Párt tett. Az ellenzéki formáció vezéréről mára a legtájékozatlanabb voksolók is megtudhatták, milyen vállalhatatlan ember. Nemhogy vezetőnek alkalmatlan! Férjnek, apának, barátnak, szövetségesnek, pártelnöknek, de még szeretőnek is csapnivaló, miközben a gátlástalansággal párosuló megbízhatatlanságot róla mintáznák. És ha ellenzékbe szorul a kompániája, egymást fogják kinyírni. Peter Magyar - nagy valószínűséggel - egy évtizeden belül eltűnik a közéletből. Jó ha ép bőrrel megússza a sajátjai haragját. A társadalom többsége viszont megvetéssel fog köpni a neve hallatán. Ezután tiszásnak lenni egyet fog jelenteni a nettó felelőtlenséggel.

Hogy konkrétumokról is szó essék, ezekről a Panyi Szabolcsokról, meg a tiszás informatikusok és hazaárulók üzelmeiről nekünk úgy kéne értesülnünk, hogy a híradóban a rajtaütés végén mutatják a képsorokat, amikor már hason fekszenek, hátrabilincselt kézzel.

A délvidéki Döglött-Tisza

A bácskai-bánáti magyarság masszívan a Fideszt támogatja. Itt folyik a Tisza ugyan, de holtága is van. Olykor Döglött-Tiszaként emlegeti a nép: ez az elenvezés most találón láttatja Peter Magyar pártjának a délvidéki politikai súlyát.  

Nem tudok róla hogy lennének megbízható kimutatások, talán tudományos mérések sincsenek, ám az eredmény 90% fölötti lesz a Fidesz javára, ezt egy kicsit nagyobb tételben le merem fogadni: a többi szavazatot vagy érvénytelennek jegyzik, vagy majd akadnak néhányan, akik ténylegesen a Tisza Pártra voksoltak, de ezek száma még a százas nagyságrendet se üti meg, borítékolom. 

Onnét a magabiztosságom, hogy nagyjából tudom kikről van szó. 

Ha kéri valaki, már most egy kockás lapra fölírok háromtucatnyit belőlük, mert túl jól ismerjük őket. Ezzel együtt nem vagyunk rájuk büszkék. A házasságszédelgő nagybácsira, vagy az alkoholista rokonra tekintünk úgy mint a határon túli tiszásokra: szekunder szégyennel elismerjük, hogy előfordulhat egy pár eszement közöttünk is, de hát minden közösségnek akad salakja. Annak viszont örülünk, hogy nekünk csak ennyi jutott belőlük. Százezer szavazóra pár száz idióta az Anyaországban is megnyugatóan jó arány lenne. A székely testvéreimet ismerve ott ugyanígy a Fidesznek áll a zászló, és csak elenyésző töredéket fog kapni a vizes szekta listája. Hiába, aki „román földre” lép Nagyváradnál, az ne várjon köszöntetet a határon túli nemzetrészeknél. 

Esik eső szép csöndösen csepereg

Nem vagyok már mai gyerek, életem fele alighanem megvolt, de nem győzöm mondogatni, én még megérem, hogy akik most gyalázzák a tavaszi esős időt, pár év múlva fohászkodni fognak érte! Értem én, nem lehet mindenki szántóföldből élő parasztember, de könyörgöm, a belváros is fulladozik a porban, szutyokban, az eső pedig áldás, pláne ilyenkor. Lehűlés? Miért, mit vártak? A kajszinak, mandulának már úgyis annyi, a márciusba pedig még bőven belefér egy-egy kósza havazás, különösen úgy, hogy mínuszos fokok nélkül, regionálisan jelentkezik. Biztos nem vagyunk egyformák, de én szeretem az esőt, a csapadékot még novemberben is. Ritka az, amikor túl sok eső esik: mára odajutottunk, akkora a szárazság, hogy gyakorlatilag bármikor bármennyi eső csak üdvözölhető. Kivéve a városban, ahol rázzák az öklüket, és még az ostoba média is rásegít: rossz lesz az idő, ájuldoznak! Tudod mon ami, mikor lesz rossz az idő? Majd mikor a 40 fokos napon tíz percet se fogsz kibírni a bőrrák kockázata nélkül.

PÓSA KÁROLY: Helyem az öbölben, Đenovići

 

A lila és kék
holdfényben
messziről felismerem
a szénceruzával égre rajzolt
hegyorom sziluetteket,
tengerbe mártózó csillagokat,
a zsalugáteres ablakok kútmély,
sűrű sötétjét,
a halászhálók érdes tapintását,
a partra sodort üres kagylóhéjak
dögszagú bűzét,
kenyér rőt kérgének illatát,
a szemfehéren a képzelet
játéka illan át,
látom folyton a cédrusok
fövenyre boruló
keskeny árnyékát. 

Valami értelmet ad annak,
hogy vagyok,
a sorsom mögé belátás képessége,
amikor egy-egy helyzetben
a jelenségek igazságtartalma
fölsejlik előttem.
És mikor a bolygó lelkem
célirányos léptekkel marsol,
a hazatalálás harangszava
egyre hangosabban
kondul meg bennem,
akkor még erősebben
hinni tudom,
hogy élni, szeretni
és szeretve lenni
nagyon jó dolog.

 

BEÜTVE ÉS KIÜTVE

 

A Bájnok...

Minap robbantotta a nyilvánosságot a hír, amit idáig csak sejteni lehetett: a legnagyobb ellenzéki párt berkeiben külföldi titkosszolgálatok ügynökei vannak “beütve”. A kémek szakzsargonában ezzel a kifejezéssel illetik a beépített ágentot.

Ha ez nem lenne elég, hogy a gyalázat még nagyobb legyen, a Tisza Párt felső vezetésének egyik-másik alanya, név szerint Orbán Anita különösen érintett a kipattant botrányban: a tenyészkanca vigyorú, külügyi babérokra pályázó hölgyemény cimborája oknyomozó újságíróként nyomult, mára viszont lelepleződött ügynök.

Most vegyünk egy nagy levegőt! 

Próbáljunk jóindulattal eltekinteni az összes többi disznóságtól, ami a vizes szekta messiásának vállalhatatlan személye kitermelt. Nehéz lesz, mert ahogy közeledik a voksolás dátuma, immáron napi rendszerességgel bukkannak föl szaftos balhék a párt háza tájékán, amelyek egy jobb világban egyenként is elégségesek lennének ahhoz, hogy a Tisza Párt nevű konglmerátum eltűnjön a politika küblijében.

Nem így a vizes szektánál, ahol a legelvetemültebb szimpatizánsaik tovább védik a védhetetlent, ezzel kimerítve a hazaárulás tényállását. Aki idegen érdekek szolgálatába szegődik, vagy idegen érdekeket szolgáló segítséget elfogad, az bizony alávaló hazaáruló.

Szégyen, hogy ehhez az aljas, minősíthetetlen cselekedethez több százezernyi magyarnak mondott honfitársunk lelkesen asszisztál.   

Orbán Viktor 40 éves politikai pályafutása alatt nem került ilyen botrány közelébe se! 

Peter Magyar és a kebelbarátai pedig mindössze  2 év közéleti szereplésük alatt eljutottak oda, hogy bedrogozva orgiáznak, kufircolnak egymással és mindenféle kétes nőszemélyekkel, miközben mindenki mindenkiről mindent felvesz, hanganyagokkal zsarolják egymást, majd mindezt megkoronázzák azzal, hogy kémeket alkalmaznak és összejátszanak idegen titkosszolgálatokkal!

Most komolyan, ezekre egy ország iránytását, egy nép jövőjét rábízni?!

Hisz önmagukra se tudnak vigyázni! 

Arra is képtelenek, hogy a legkisebb kísértésnek ellenálljanak! 

Az összes tiszás díszpinty közül a vezérürü, Peter Magyar közszereplése a legbizarrabb.

Részegen randalírozva a diszkós macák lába között csúszkál, a nyakánál fogva dobják utcára, erőszakoskodik, telefont rabol és hajít a Dunába, a tálcán lévő "porhoz hozzá se nyúlt", pedig mai hír, ők vitték be tálcán a drogot a kuplerájba, folyton váltott lotyókat kerget, a közvetlen munkatársnőjét zaklatja ha rájön a kangörcs, akár a pódiumon is, pláne a színfalak mögött, utálják és félik a kampánystábjában, megvetik és lenézik azok, akik szponzorálják, akik még egy darabig fizetik az ország elleni játszmáit.

Mi lenne, ha ez az alak hatalomhoz jutna? Már most istenkirályt játszik Peter Magyar, mert akadt egy réteg a lakosság körében, amelyik önsorsrontásában, oktondiságában, komplexusában, kicsinyességében és a miniszterelnök személye elleni tehetetlen gyűlöletében bármiben hajlandó hinni, bárkit hajlandó vezető poszton látni, akár az ország jövőjének az elveszejtése árán is. 

Már ha hagyjuk nekik. 

Nem fogjuk!

Kiütjük a beütött kompániát.  

HÁROM MAGYAR TÖRTÉNET

  

A tiszás Dollár Kinga

Nem vagyok egy kiköpött Hitetlen Tamás, de azért szeretek tapasztalatból bizonyosságot szerezni. 

Úgy tűnik, ma olyan napom van, hogy csak a saját szememmel-fülemmel megélt dolgokat veszem elő. Nem is kell híreket olvasni! A mindennapi élet a kiszámíthatatlanság pillanataiban szállítmányozza és tálcán kínálja a legvadabb történeteket. Nagy regényírók, novellisták a megmondhatói, az életből merített dolgok többségét szükségtelen a fantáziával színezni. Bizonyos jelenségek sokszor megrázóbbak, lényeget láttatóbbak a szárnyaló irodalmi képzelettől is. 

Lassan áprilist írunk, gyakorlatilag mindenütt a közelgő országgyűlési választások kimenetele a téma. 

Három rövid történetet osztok meg. Nekem tanulságosak és igazak, mert szem- és fültanúja voltam mindnek.

Csinos, jólöltözött, láthatóan jómódú egyetemista lányok beszélgetnek a trolimegállóban. Tavaszi smink, szolid ékszerek, márkás táskák, a rúzsozott szájak pedig politizálnak. Mivel a közelben állok, hallom, bár nem akarom hallani őket. Hármójuk közül a legnyurgább azt mondja, „ha nyer a Fidesz, g.cire elhúzok innen”. A folytatás szerencsémre elmarad, a másik kettő reakcióját se tudom meg soha, mert begördül a trolibusz és tényleg „elhúznak” a nagylányok, bár a Fidesz győzelem még valami két hét múlva lesz csak esedékes.

Velük himbál, zötyögtet engem is a trolibusz. Morfondírozok az utastérben szorongva, mostanában vajon hányan fogadkoznak, hogy elmenekülnek világgá, ha ismét Orbán Viktor alakíthat kormányt. 

Egy próbát megér alapon szívesen látnám, ahogy a nemzetnek kártékony elemek lelécelnek, jó messzire. Megkóstolhatnák, ugyan milyen érzés máshol megélni, más ege alatt más kenyeret enni. A saját bőrükön kitapasztalhatnák, megéri-e útilaput kötni csak azért, mert nem a nekik kedves arcok alakítanak kormányt Magyarországon. Egy csomó nevesebbnek mondott influenszer, művész kérkedik azzal, hogy összecsomagoltak, a bőröndjük útra kész, lévén ebben az országban fasizmus tombol, nincs demokrácia, hullik a barna eső és Texas után Budapesten is verik a négereket.  

Bárcsak úgy tennének, ahogy delirálnak! De sajnos ezek is csak Gerendás Pétert játszanak, fenyegetődznek folyton, hogy itt hagynak bennünket, és a végén mindig kiderül, eszük ágában sincs elereszteni Magyarországot. Pedig, ha rajtam, meg sokunkon múlna, már régen a begörbített alkarunkat ívben lengetve búcsúztatnánk őket a Keleti Pályaudvaron. 

A második eset őszintén megdöbbentett. Aki ismer, tudja, szívesen diskurálok más véleményt képviselőkkel. Meghallgatom az ellenérdekelt nézeteket vallót, amennyiben hajlandó kulturált hangnemben érvelni. Sokféle ismerősöm között akad egy idős, pártállami káder, aki anno még Kádár János közeli munkatársaként építette a szocializmust, és ma az érdemei elismerését ezredesi nyugdíja igazolja. A kivénhedt munkásőr rendületlenül hisz tovább a kommunista eszmékben. Amúgy – már csak a koránál fogva, de a végzettsége révén is – bölcs ember, érdemes odafigyelni a szavaira, ezért egy-egy pohár kézműves sör mellett meg szoktuk vele beszélni a göröngyös élet dolgait. A minap egyet fordult velem a világ, kis híján visszaköptem a sört, mikor azt mondta, egyébként ő is a Fideszre fog szavazni. A kérdő tekintetemet látva, csak annyit mondott:

  - Lehet, hogy kommunista vagyok Karcsikám, de nem hülye. Erre a tiszás gazemberre sose szavaznék.

Aztán témát váltottunk.  

A harmadik: közeli ismerőseim, egy fiatal párocska lakásvásárlás lázában ég. Egyikük kicsit nagyobb összeget örökölt, szeretnének saját otthont. Már tucatnyi helyszínen voltak, úgy fest találtak is egy megfelelő lakást, megegyeztek az eladóval, lefoglalózták. Sietniük kell, jelentette ki a fiú, mert a lakás árához Otthon Start támogatást vesznek föl, és ha április 12-e után netán nem a Fidesz nyer, akkor a Tisza Párt be fogja szántani a kedvezményes hitelkonstrukciót. 

Rákérdeztem: és ezért a Fideszre szavaztok? 

Nem. Mi Mi Hazánkosok vagyunk – hangzott a válasz...