Aranykonvoj. Ez egy új szó. Gyorsan megtanultuk. Kalandfilmbe illő kifejezés.
Napról-napra nagyobb hullámokat vet az ukrán csilliárdokat szállítók ügye. A legbizarrabb fantáziával megáldott krimi írók is csettintenének, egy csomó kalandregény anyaga van ebben a sztoriban. Hagyjuk a poénokat a ponyvaszerzőkre!
Mi inkább a Valóság nevű nagybácsi útmutatásában bízunk!
Mennyi minden van még Zelenszkij és az Európai Bizottság elitjének a füle mögött, azt el sem tudjuk képzelni!
Óriási lesz a lebukás, amikor végre megszabadulunk az Unió jelenlegi vezetésétől. De alighanem minderre csak a nyugati balhék után kerül sor. Akkor fog egy érdekes fordulat bekövetkezni, ha majd nyilvánosságra hozzák, hogy a nyugati politikusoknál mennyi esett le az ukrán pénztologató machinációkból visszaosztás gyanánt.
Már nem kell sokat várni.
A gender, a migráció, a libsi-zöld diktatúra és a háborús uszítás tekintetében fogytán az emberek türelme. A nyugati társadalmakban élők is látják, valami nagyon félresiklott, a hátukon élősködik egy olyan politikusi réteg, akiket senki se választott meg, nincs mandátumok, egy csomó mindenre felhatalmazást sem kaptak, és erre ahelyett, hogy a nép szolgálatában szerényen, jobbító akarattal tevékenykednének, mind sűrűbben istenkirályként viselkedve feszegetik a normalitás tűrőképességének határait.
Lefőtt a kávé
Ha eddig netán volt valakinek kételye, immáron ne legyen: a Fidesz meg fogja nyerni a magyarországi választásokat április 12-én. Ezért a kényelmes győzelemért a legtöbbet épp a Tisza Párt tett. Az ellenzéki formáció vezéréről mára a legtájékozatlanabb voksolók is megtudhatták, milyen vállalhatatlan ember. Nemhogy vezetőnek alkalmatlan! Férjnek, apának, barátnak, szövetségesnek, pártelnöknek, de még szeretőnek is csapnivaló, miközben a gátlástalansággal párosuló megbízhatatlanságot róla mintáznák. És ha ellenzékbe szorul a kompániája, egymást fogják kinyírni. Peter Magyar - nagy valószínűséggel - egy évtizeden belül eltűnik a közéletből. Jó ha ép bőrrel megússza a sajátjai haragját. A társadalom többsége viszont megvetéssel fog köpni a neve hallatán. Ezután tiszásnak lenni egyet fog jelenteni a nettó felelőtlenséggel.
Hogy konkrétumokról is szó essék, ezekről a Panyi Szabolcsokról, meg a tiszás informatikusok és hazaárulók üzelmeiről nekünk úgy kéne értesülnünk, hogy a híradóban a rajtaütés végén mutatják a képsorokat, amikor már hason fekszenek, hátrabilincselt kézzel.
A délvidéki Döglött-Tisza
A bácskai-bánáti magyarság masszívan a Fideszt támogatja. Itt folyik a Tisza ugyan, de holtága is van. Olykor Döglött-Tiszaként emlegeti a nép: ez az elenvezés most találón láttatja Peter Magyar pártjának a délvidéki politikai súlyát.
Nem tudok róla hogy lennének megbízható kimutatások, talán tudományos mérések sincsenek, ám az eredmény 90% fölötti lesz a Fidesz javára, ezt egy kicsit nagyobb tételben le merem fogadni: a többi szavazatot vagy érvénytelennek jegyzik, vagy majd akadnak néhányan, akik ténylegesen a Tisza Pártra voksoltak, de ezek száma még a százas nagyságrendet se üti meg, borítékolom.
Onnét a magabiztosságom, hogy nagyjából tudom kikről van szó.
Ha kéri valaki, már most egy kockás lapra fölírok háromtucatnyit belőlük, mert túl jól ismerjük őket. Ezzel együtt nem vagyunk rájuk büszkék. A házasságszédelgő nagybácsira, vagy az alkoholista rokonra tekintünk úgy mint a határon túli tiszásokra: szekunder szégyennel elismerjük, hogy előfordulhat egy pár eszement közöttünk is, de hát minden közösségnek akad salakja. Annak viszont örülünk, hogy nekünk csak ennyi jutott belőlük. Százezer szavazóra pár száz idióta az Anyaországban is megnyugatóan jó arány lenne. A székely testvéreimet ismerve ott ugyanígy a Fidesznek áll a zászló, és csak elenyésző töredéket fog kapni a vizes szekta listája. Hiába, aki „román földre” lép Nagyváradnál, az ne várjon köszöntetet a határon túli nemzetrészeknél.
Esik eső szép csöndösen csepereg
Nem vagyok már mai gyerek, életem fele alighanem megvolt, de nem győzöm mondogatni, én még megérem, hogy akik most gyalázzák a tavaszi esős időt, pár év múlva fohászkodni fognak érte! Értem én, nem lehet mindenki szántóföldből élő parasztember, de könyörgöm, a belváros is fulladozik a porban, szutyokban, az eső pedig áldás, pláne ilyenkor. Lehűlés? Miért, mit vártak? A kajszinak, mandulának már úgyis annyi, a márciusba pedig még bőven belefér egy-egy kósza havazás, különösen úgy, hogy mínuszos fokok nélkül, regionálisan jelentkezik. Biztos nem vagyunk egyformák, de én szeretem az esőt, a csapadékot még novemberben is. Ritka az, amikor túl sok eső esik: mára odajutottunk, akkora a szárazság, hogy gyakorlatilag bármikor bármennyi eső csak üdvözölhető. Kivéve a városban, ahol rázzák az öklüket, és még az ostoba média is rásegít: rossz lesz az idő, ájuldoznak! Tudod mon ami, mikor lesz rossz az idő? Majd mikor a 40 fokos napon tíz percet se fogsz kibírni a bőrrák kockázata nélkül.
