SZERB-MAGYAR CSILLAGÁLLÁS

Magyarkanizsa föntről - ifj.Apczi jenő drónfotója

Muciológus matematika

Egy nagyon híres magyarországi szociológus hölgy – hiába gondolkodom, a neve nem jut eszembe – aki ráadásul különösen hírhedt a pártok felett álló, makulátlan, objektív nézeteiről, egy szintén függetlennek kikiáltott pár tucat fős kompániával méréseket végeztek a március 15-ei Békemeneten és a tiszás meneten is. 

Nem fogják elhinni: a kutatásaik azt eredményezték, hogy a Hősök terén megtartott tiszás gyűlés mintegy háromszorosa volt (!) a fideszes rendezvénynek.

Igen. Jól olvasták. Háromszorosa. Nem a Kossuth tér (65 ezer négyzetméter) a Hősök tere (28 ezer négyzetméter) több mint kétszerese, mint egyébként köztudott, hanem az utóbbin résztvevők száma triplázta a Békemenet tömegét. 

Értjük: feleakkora téren háromszor annyian csápoltak a vizes szektások.  

Ez a nyilvánvalóan a teret ás dimenziót váltó fizikai bravúr úgy sikerült nekik, hogy az említett kéttucatnyi lelkes aktivista 3 méteres szelfibotokkal fotózgatta a felvonulókat. Aztán olyan nagyon sok minden nem kellett a tudományos módszer léghajlító végkövetkeztetéséhez: egy turistáknak szánt, gazdagon illusztrált Budapest-térkép, és némi fejben szorzás után ki is jött a briliáns, feddhetetlen eredmény. Tádámm! 

A jelenlévő telefoncella-információk, a belügyi szervek, a rendőrségi felmérések számai, a közterület befogadó képessége, vagy a négyzetméter per főre vonatkozó egzakt felmérések persze ezt a szociológusi matematikát tételesen cáfolják, de hát régóta tudjuk, hogy a tényekkel nem kell foglalkozni, a tények csak meg szokták zavarni az elvtársakat.     

Nem tudom, ki hogy van vele, nem megbántva ezt a rettenetesen okosnak tűnő, szociológus főnénit, elnézegetve a fotóját én teljesen megértem, hogy az egész élete akörül forog, hogy akár háromméteres szelfibotokkal a kevésből mindig többet, a kicsiből meg jóval nagyobbat szeretne látni...

EU-tanázia

Ezzel a mostani EU-val nekünk már csak bajunk lesz. A döglődő ló kapálózik, vigyázzunk, föl ne rúgjon bennünket, de most már kivárjuk, míg elernyed és vége. Eltarthat még ez a haláltusa legfeljebb tíz évig, de egy ezerszáz éves államnak bliktri egy évtized. Sajnos, nekünk embereknek nagyon is számít 10 év, mert mindenünk rámehet a megbomlott agyú Brüsszel, meg a nyugati mainstream ideológiai hókuszpókuszaira, ezért az egyetlen esélyünk, ha épeszű, biztos kezű vezető irányítja az országot. Orbán Viktor meg már bizonyította, az ellenfelei is kényszeredetten elismerik, nem könnyű préda, harcos alkat. Ezért szól rólunk április 12-e! Észnél kell lennünk.

Szerb-magyar csillagállás

Anélkül, hogy a ló túlsó oldalára esnénk, nem akarván agyondicsérni Belgrádot, mégis azt kell mondjam, amióta nemzeti kormány vezeti Magyarországot a délvidéki magyaroknak a szerbekkel való viszonya óriási mértékben javult. 

Javult, de nem tökéletes. 

Hozzáteszem: sosem lesz az, ne is ámítsuk magunkat. 

Mindig létezni fog szerb nemzeti érdek, és lesz magyar nemzeti érdek is: a kettőnek lehetnek, sőt vannak átfedései, de ugyanaz sosem lesz, ahogy két édestestvér sem ugyanazt gondolja mindig, nem ugyanarra vágyik, nem ugyanúgy viselkedik, akárhogy is szeretik egymást. Ha ezt tudomásul vesszük, belátják a szerbek is, úgy van és lesz közös jövő, ahol az adódó gondok ellenére baráti viszony marad a két nép, a két politika között. 

Nem volt mindig idilli a helyzet.

Jobb ez így. Most jó a szerb-magyar csillagok együttállása.

Én megértem a szerb aggodalmakat Koszovó kapcsán. Magyar vagyok, pontosan tudom milyen az, amikor történelmi igazságtalanság ér. 

Jónak tartom a különutas, "elnemkötelezett" szerb külpolitikát is: valami hasonlót művelünk mi, magyarok is. Egyenlő távolságra Moszkvától és Washingtontól, de mindenkivel beszélő viszonyban, tisztelettel, megbízható partnerként bánva a nagyhatalmakkal, meg a tőlük kisebb, a kezünket kereső népekkel is. 

Ha ettől Brüsszel agyérgörcsöt kap, azt se bánjuk. Egy könnycseppet se morzsolnék el, ha már holnap dögkútba kerülne az EU, így, ahogy van. Pár bekezdéssel följebb írtam, ezért a tehetségtelen, korrupt bandáért nem kár. 

Ami viszont a szerbeket illeti, mi legyünk jóban velük (is), ahogy eddig: a nyakamat teszem rá, hamarosan onnét fogjuk kiváltani a Barátság kőolajvezetéket, Szerbián keresztül jön majd az orosz energia.

Pósa Károly: KI NEM MONDOTT SZAVAK

Azt nem állítom, 
hogy a város kifosztott 
- mindig maradt
csók-halál pillanat 
a megállóban,

patak fölött híg pára, 

egy felkacagó idegen, 
festett ajkak,
kék és vörös pihés
szárnyak csattogtak, 
itt hideg a vére 
a kőrisfa korlátnak, 
alvad a seb tenyéren,
néhány nő tekintete 
(bent ragadt, 
mint szög a falban)
megyek el hajnalban,
de nem nézek vissza 
nem, nem szabad,
aki elindul nem hátrál,
őneki az elöl is hátul, 
rossz mozdulatból is tanul

illemből és dacból.

Az esti liget néma, 
süket az ember hiánya,
igen, idegen ez az űr: 
pardon, hangok jönnek
(nem vagyok egyedül?)
volt már hogy szóltak,
és értettem és megtettem,
de a temetett barátok
nem maradtak velem, 
másféle jelenbe költöztek,
vigyáznak rám most is
(a melegükből élek)
bennük a Tisza fái, 
bennem az emlékek
ágai kanyarognak fölfelé.

 

Akár az elrontott mondatok,
ágaskodnak a döntések,

keresztek közé szédültek
a visszafogott kérdések,
amiket az idő eltemet,
lekopnak a rangok-nevek,

csak a varjak, azok a varjak

a csőrükben idő-dióval

dolgoznak serényen

az én emlékezetemen,

közel jönnek, néznek, 

ott égek a szemükben, 

bennük fényláng van,

nem olyan, mint a városban,

mikor jobb árnyékba lépni,

a múltunk pengéje elől, 

legyen hát irgalom-oltalom,

hogy leírjam végre,

majd egyszer talán

jó helyen elsuttoghatom

az összes száradó,

sok év óta némaságra 
kárhoztatott mondatom. 

 

200 SZAVAZAT!

 

rajzom

Tudják mennyi 200 szavazat?

Nem túl sok. Országos szinten elenyésző, százalékban sem mérhető.

100 házaspár egy vasárnapi napon elsétál az urnákhoz. Egy közepes nagyságú utca lakóinak azon része, amelyik felelős állampolgárként gondolkodik, veszi a fáradtságot és leadja a voksát. Bokortanyák népe bekocsikázik a közeli településre, és a szavazófülkékig meg sem állnak. Egy fontos fejlesztési kérdés vitája után a panel lakóközösségi gyűlésén a jelenlévő kétszáz érdekeltnek egyszerre lendül föl a keze. Négybusznyi ember.

Sorolhatnám hosszan a példákat, mennyire kevés az a 200 szavazat.

De most lássuk a másik végletet!

200 szavazat rettenetesen sok. Olyannyira sok, hogy sorsfordító is lehet!
Egy nép jövője állhat, vagy veszhet rajta!

Nem véletlen mondom ezt: volt idő, mikor nekünk, magyaroknak is mindössze 200 szavazaton függött a jövőnk.

2002 tavaszára emlékezzünk vissza!

A Fidesz győzelmét várta az egész világ, az ország lakossága, a politikai erők, a közvélemény kutatók, de még a mérvadó hazai és külföldi média szakemberei is. Úgy tűnt, a Fidesznek csak be kell húznia az X-et, sétagalopp, formalitás lesz az országgyűlési választás, hiszen a kormány sikereket ért el, népszerű volt, jól vezette az első Orbán-kabinet az országot.

Tudjuk mi lett a vége.

Még bennem él a döbbenet, mikor nyilvánvalóvá vált, a választási győzelem elúszott.

Azóta sok mindenre fény derült.

2002-ben országos szinten csak 2800 szavazaton (!) múlott a Fidesz újabb győzelme. Papíron ugyan 30 valahány ezer szavazat volt a különbség, de akadt 14 olyan billegő választókerület, ahol a balliberális oldal kevesebb, mint 200 szavazattal előzte meg a Fideszes jelöltet. Ha abban a 14 választókerületben, ahol mindössze 200 körüli különbség állt fenn, akkor és ott megfordítja a Fidesz az eredményt, úgy az addig kormányzó Orbán-kabinet 2002-ben megnyerte volna a választást.

Nincs Medgyessy, nincs a román nemzeti ünnepen pezsgőzés a Kempinsi Hotel dísztermében, nincs kormányzati mézesmadzagos ajánlgatás, nem kerül devizahiteles járom a lakosság nyakára, nincsenek cigánygyilkosságok, nem adják el a reptértől kezdve a feldolgozó iparon át a stratégiai energiaszektorral bezárólag az állami vagyont, nincs őszödi beszéd, se Gyurcsány, se az Astoriánál lovasroham, és nem folyik vér az ’56-os jubileumkor a pesti belváros utcáin, nem adósítják el Magyarországot, és nem lopják szét azt is, ami valamilyen furcsa véletlennek köszönhetően a rendszerváltozás rablóprivatizálásában még megmaradt.

8 elvesztegetett év a nemzetépítésből, két balliberális ciklus volt az ára annak a 14 választókerületben elmaradt 200 szavazatnak.

Amit akkor elszalasztott a magyar nép, a 8 évnyi ámokfutást a Fidesz 16 éve alatt sikerült helyrehozni. Nagy munka volt sínre visszatenni az országot, de meglett.

Most a tét sokkal nagyobb, mint volt 2002-ben.

Nincs hova visszakozni. Ha most is elhagyjuk magunkat és restek leszünk a saját jövőnkért tenni, végleg elveszítjük az esélyünket, és a mögöttünk lépdelőkre testáljuk a káoszt, a bizonytalanságot. Egy normális szülő sem akarhatja ezt a gyerekeinek.

El kell menni szavazni! Mindenkinek!

Sosem tudni, mikor kerülünk bele abba a mindent eldöntő 200-ba!  

RÉGI ELHAJLÓ VAGYOK

Mindenki a helyére kerül - rajzom -

A mi Aranyunk nem az ő aranyuk

"Az előtt a háborúban nem ismertek semmi elvet, 
az erősebb a gyengétől, amit elvehetett, elvett, 
most nem így van, a világot értekezlet igazgatja, 
s az erősebb, ha mi csínyt tett, összeül, s helyben hagyja!" 

(Arany János: Az állami gép) 

Ennek a versnek minden sora több mint másfélszáz év után – ha lehet – még aktuálisabb, mint mikor Arany János megírta. Régi elhajló vagyok, a hajdani jugoszláv föderáció szétesését szó szerint testközelből éltem meg. Azóta van bennem egy lappangó aggály a különféle szövetségekkel szemben, legyen szó bármilyen társulásról. Már egy képzőművész csoport tagsága is feszélyezne, ki is hagytam, ahogy ezután se csapódok sehova. Nem érdekelnek az egyletek, a galerik, a szurkolótáborok. Még baráti köröm sincs, azon egyszerű oknál fogva, hogy azt a néhány barátnak tekintettett karikába se lehetne rendezni. A többi, igaz barátom pedig meghalt, sajnos. Így, a lompos magányom révén fejlődött bennem az egyedül bóklászó hímfarkas ösztöne. Ma is idegenkedek bármiféle kompániába betagozódni. Mégis be kell vallanom, a magyarországi EU-s csatlakozást annakidején nem elleneztem! Ott kikapcsolódott a vészvillogóm. Reméltem, jobb lesz a magyarságnak. Hiba volt, ma már tudom. 

A jelenlegi brüsszeli mainstream rosszabb, mint az elüszkösödött Szovjetunió, Andropov idején. 

A moszkvai pártközpontban be is következett a földcsuszamlás szerű szétesés. Úgy fest a dolog, hogy ezeket a mostani uniós vezetőket se kell már sokáig szidni.

Partizánok

Egy ismert ukrán újságíró szerint Kijevben egy magyar Majdan előkészítésén dolgoznak. 

Az ukrán kormány fegyvereseket képez ki, hogy aztán Magyarországra küldje, és tüntetéseken vesse be őket, beavatkozva a magyar választásokba, hogy a Tisza Pártot segítsék, akinek vezetője egyre népszerűtlenebb a magyarok körében.

Mivel még egy CIA vagy egy Moszad szintű szervezet sem képes 100 százalékos hatékonysággal kiszűrni az adott országba beszivárgó diverzánsokat, itt most föl van adva a lecke a magyar szakszolgálatoknak. Tartok tőle, nem csak a voksolás napjáig kell 0-24 órában kettőzött éberséggel figyelni, hanem április 12-e után még jó darabig: sejtésem szerint az idő előrehaladtával a jövőbeni hasonló fenyegetés veszélye exponenciálisan nőni fog majd. Az ukrán politikai vezetés az Orbán-kabinetet el akarja takarítani, és mivel lesz zsinórban 5. Fidesz-kormány, így Kijev mozgósítja, aztán meg ide fogja csődíteni az összes terrorizmusra kapható emberét. Ezt csak nemzeti összefogással lehet kivédekezni. De mivel a csalódott tiszások is köztünk lesznek, egyszerre két ellenlábas féllel kell számolnunk: a külföldivel, meg a belföldi segítőivel. Mondom én, hogy gyorsított ütemben kéne a Btk. hazaárulásra vonatkozó paragrafusát az új idők új szeleihez igazítani. Viszont ez már csak tűzoltás lenne, utómunka.

A megelőzés sokkal kifizetődőbb és kézenfekvő.

Én, az abszolút függetlenségpárti egy ideje monomániásan azt hajtogatom, legyen valahol Kelet-Magyarországon amerikai bázis, ahol egy kisebb gépesített lövész dandár állomásozik, de már egy pár száz fős USA kontingens szimbolikus ittlétével is sokkal biztonságosabbnak látnám a jövőnket. Ettől még nem csorbul a magyar szuverenitás. Taszárt is megéltük. 

Viszont most, hogy Ukrajna felől valószínűsíthető beszivárgások lesznek, mi több, fegyveres csoportok támadásai, szabotázsakciók sem kizárhatók, ezért leginkább politikai, kisebb mértékben katonapolitikai, hadászati okokból is indokolt lenne a NATO vezető erejének a demonstratív magyarországi jelenléte. Az oroszokat diplomáciai csöndben meg lehetne nyugtatni: eddig se nagyon szóltak bele, mi van Magyarországon, legföljebb a romániai támaszpontokat sérelmezték. Ötszáz vagy ezer amerikai egyenruhás elég lenne a kedélyek lehűtésére. Kijevben viszont tízszer is meggondolnák, mit lépnek.

A GYILKOSOK SZERETETORSZÁGA

Most, hogy rálőttek egy kopogtatócédulát gyűjtő Fideszes aktivistára, ideje lesz fölemelt hangon szólnunk: ezt már nem vagyunk hajlandóak eltűrni! Nem fogunk nőnapi virágcsokrot kínálni, mikor a politikai ellenfél lőfegyverrel céloz ránk!

Nem engedünk az erőszaknak és nem félünk!

Az aktivistáknak, minden kormánypárti érzelműnek, minden szimpatizánsunknak, de minden jóérzésű magyar embernek is a régi csendőr regulával üzenjük: Előtted a törvény álljon, mögötted is az van! És követeljük a lövöldöző azonnali letartóztatását, elítélését!

Akárhogy dolgoznak rajta, nem engedjük, hogy Magyarországot a Tisza Párt elmeháborodott fanatikusai polgárháborút idéző káoszba taszítsák!

Ha pedig vége lesz a választásoknak és feláll az új, immáron ötödik Fidesz-KDNP kormány, akkor követelni fogjuk tőle, hogy azonnali hatállyal kezdje el a Btk. módosítását, mert amit a Tisza Pártnak nevezett vegyeskórus művel a közösségi térben, az régen kimerítette egyrészt a hazaárulás, másrészt a társadalmi rend erőszakos megváltoztatásának büntetőjogi kritériumát!

Nem sokat kéne vacakolni: a legvéresebb szájú uszítókat összekapkodni IP-cím, vagy az idiótábbját Facebook-profil alapján, majd példát statuálni, súlyos pénzbüntetést kapjanak, a legjava meg börtönt!

Mintának, hivatkozási alapnak elég lenne a vonatkozó német törvény.

Ott úgyis a miénktől különb a demokrácia.

(Rajzom a Tisza Párt sötétségét illusztrálja.)