 |
| Djenovici - Montenegro (Foto: Apartman Fanfani) |
P.W.
Peter Weir filmje. A Holt költők társasága. A hétvégén megint megnéztem. Robin Williams
maradandó alakítása elvitathatatlan, de a filmet mégiscsak a rendező neve
fémjelzi. Weir pedig megérdemli, hogy kiemeljük. A kapitány és katona (egyik kedvencem, így kell kosztümös
történelmi filmet csinálni), A kis
szemtanú, a Moszkító-part vagy a Truman-show rendezője beírta nevét a
nagykönyvbe. Én még láttam szülővárosom kicsiny, olajos padlójú, köpködős
mozijában a Gallipoli filmjét is,
ahol a fiatal, akkoriban debütáló Mel Gibson versenyt fut a halállal a
lövészárkok között. Egymás után kétszer, szombaton és vasárnap is megnéztem, és
megkönnyeztem a végét. Máig meghatározó filmes élményem. Hetedikes, ha lehettem,
és akkor, a film révén értettem meg sok mindent abból, mi is az az önzetlen,
hatalmas, tiszta érzés, amit egy szóval csak úgy szoktunk emlegetni: barátság.
A.1.R.
Alföldi Róbert interjút adott egy jobboldali
elhajlással, konzervativizmussal aligha vádolható magazinnak. Ki nem
találnák, miket mondott a magyar kormányról! Elárulom. Derekasan szapulta az „Orbán-rezsimet”,
hogy ha netán olvasták, Újvidéktől-Szabadkáig elalélhetett a gyönyörtől minden vajdasági
magyar ellenzéki éttermiségink. Ásítottam, lapoztam. Az újság közepén átböngésztem
egy reklámot, akciós utat kínált Balira. Januárban nincs is jobb, mint a
Kis-Szunda-szigetek valamelyikének a homokos strandjára leheveredni.
Kétségkívül egzotikus élmény lehet. Kókuszpálmák, naplemente, fűszoknyás bennszülött
nők tánca, és akkut vérhas már egy pohár víztől is. Mindettől függetlenül
akadnak olyanok, akik eljutnak oda, a világ túlsó végére. Elvégre nem hiába hirdeti
az újság, ami pár oldallal előbb még azt írja, hogy tízmillió nyomorult,
kizsákmányolt koldus országa ez itt kérem szépen, tombol a nincstelenség,
emberek halnak éhen mert se munka, se túlóra. Alföldi szerint ő csak egy udvari
bolond, akinek van véleménye. Nem akarok vitatkozni a Jászai Mari-díjas aktorral.
Mindenki annak képzeli magát, akinek akarja. De én eddig úgy tudtam, hogy az
udvari bolondok kiváltságos személyek voltak. Magas intelligenciával
rendelkeztek. Meg tudták húzni a határt, mikor és meddig lehet valaki
szabadszájú. Ösztönösen érezték hol a mérce. A morál és az erkölcstelenség között különbséget
tudtak tenni, ahogy azzal is tisztában voltak, meddig terjed a jó ízlés, és mikortól
csap át ízléstelenségbe a produkció. Bölcsek, műveltek, zeneileg képzettek
voltak, humorérzékük és egészséges világképük volt. Aki látott már Alföldi
darabot, annak gyorsan föltűnik a rendező kapcsán az előbb sorolt erények
teljes hiánya. Ez van. Megfordult a kerek világ. A balos-liberális színészek
politizálnak, míg a voksokhoz juttatott ellenzéki politikusok színészkednek. Budapesten,
de Szabadkán is. Pesten (Budán) hasmánt fetrengenek a köztévében, hanyatt
dobják magukat, mint Hadházy, lyukas fuszekliban, hogy ne legyen kétségünk:
ezek az igénytelenség csimborasszói, önmaguk paródiái. Kunhalmistul, Szelestül,
pláne Vadaistul nem érnek ezek a primadonnák nagyon semmit. Alföldi agitál,
amolyan önjelölt társadalmi próféta szerepet játszik éppen, csak ne affektálna
közben. Amúgy szinkronszínésznek jó, és amikor tizenvalahány éve Szolnokon az Othellóban
Jagoként szerepelt – teszem hozzá: zseniálisan –, magam is visszatapsoltam. Akkor
még nem sejtettem, hogy tulajdonképpen színészkednie sem kellett, hisz Jago
szerepében saját magát alakította.
E2., F1
Szombat délelőtt. Takarítok. Kidobálok
mindent, ami fölösleges. Régi cetlik, vázlatrajzok, gyűrött papírok, kiolvasott
magazinok. Egy hónapnál régebbi napilap akad a kezembe, decemberben nyomták ki.
Már épp tenném a többi limlom mellé, mikor megakad a szemem egy félkövér
betűkkel írott szalagcímen. „A törzsi jellegű marakodások ellen szólalt fel II.
Erzsébet”. Majd a lead dőlt betűkkel folytatja: „A brit királynő szokásos
karácsonyi üzenetében aktuálpolitikáról ugyan nem beszélt, de felszólalt a
törzsi jellegű marakodások ellen és a béke fontossága mellett.” A britek
uralkodója nem szépségkirálynő, hanem igazi, fölkent, mégis ugyanolyan
lózungokat kénytelen mondani, mint a bikinis világszépe választás bemutatkozó
szöszijei, vagy a lengőbordáiktól megszabadított karcsú kreolok: világbéke,
ujjuj, házi kedvencek magánya, környezetvédelem, fák meg bálnák, ésatöbbi
ésatöbbi. A törzsi villongások – ahogy kedves eufemisztikusan fogalmazott – nem
újkeletű dolgok a kies brit érdekszférában: elég, ha a katolikus-protestáns
gyűlölet máig folyó nemes hagyományát vesszük górcső alá. Elisabeth 2 néninek jó egészséget kívánunk.
Nem sokat kapált az életében, ellentétben megannyi közönséges Erzsivel vagy
Bözse nénivel. Tetszett volna egy dél-alföldi tanyán végigküzdeni a XX.
századot, tudom Isten, nem élt volna meg száz éveket. Neki így sikerült. „Ezt
dobta a gép" – mondaná a játékszenvedélyéből kigyógyult Szemölcs Sógor. Legyen
boldog, éljen a királynő. Annyira számít, amit mond, mint a másik vénségé: Feri
bácsié, a Vatikánból.
Pk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése