2010. október 5.

2010. október 5.
"A VÉLEMÉNY SZABAD. A TENNI AKARÁS PARANCS. A SZÜLŐFÖLD SZENT."

2019. január 28., hétfő

Filmek, színészek, politikusok

Djenovici - Montenegro
(Foto: Apartman Fanfani)


P.W.

Peter Weir filmje. A Holt költők társasága. A hétvégén megint megnéztem. Robin Williams maradandó alakítása elvitathatatlan, de a filmet mégiscsak a rendező neve fémjelzi. Weir pedig megérdemli, hogy kiemeljük. A kapitány és katona (egyik kedvencem, így kell kosztümös történelmi filmet csinálni), A kis szemtanú, a Moszkító-part vagy a Truman-show rendezője beírta nevét a nagykönyvbe. Én még láttam szülővárosom kicsiny, olajos padlójú, köpködős mozijában a Gallipoli filmjét is, ahol a fiatal, akkoriban debütáló Mel Gibson versenyt fut a halállal a lövészárkok között. Egymás után kétszer, szombaton és vasárnap is megnéztem, és megkönnyeztem a végét. Máig meghatározó filmes élményem. Hetedikes, ha lehettem, és akkor, a film révén értettem meg sok mindent abból, mi is az az önzetlen, hatalmas, tiszta érzés, amit egy szóval csak úgy szoktunk emlegetni: barátság.

A.1.R.

Alföldi Róbert interjút adott egy jobboldali elhajlással, konzervativizmussal aligha vádolható magazinnak. Ki nem találnák, miket mondott a magyar kormányról! Elárulom. Derekasan szapulta az „Orbán-rezsimet”, hogy ha netán olvasták, Újvidéktől-Szabadkáig elalélhetett a gyönyörtől minden vajdasági magyar ellenzéki éttermiségink. Ásítottam, lapoztam. Az újság közepén átböngésztem egy reklámot, akciós utat kínált Balira. Januárban nincs is jobb, mint a Kis-Szunda-szigetek valamelyikének a homokos strandjára leheveredni. Kétségkívül egzotikus élmény lehet. Kókuszpálmák, naplemente, fűszoknyás bennszülött nők tánca, és akkut vérhas már egy pohár víztől is. Mindettől függetlenül akadnak olyanok, akik eljutnak oda, a világ túlsó végére. Elvégre nem hiába hirdeti az újság, ami pár oldallal előbb még azt írja, hogy tízmillió nyomorult, kizsákmányolt koldus országa ez itt kérem szépen, tombol a nincstelenség, emberek halnak éhen mert se munka, se túlóra. Alföldi szerint ő csak egy udvari bolond, akinek van véleménye. Nem akarok vitatkozni a Jászai Mari-díjas aktorral. Mindenki annak képzeli magát, akinek akarja. De én eddig úgy tudtam, hogy az udvari bolondok kiváltságos személyek voltak. Magas intelligenciával rendelkeztek. Meg tudták húzni a határt, mikor és meddig lehet valaki szabadszájú. Ösztönösen érezték hol a mérce. A morál és az erkölcstelenség között különbséget tudtak tenni, ahogy azzal is tisztában voltak, meddig terjed a jó ízlés, és mikortól csap át ízléstelenségbe a produkció. Bölcsek, műveltek, zeneileg képzettek voltak, humorérzékük és egészséges világképük volt. Aki látott már Alföldi darabot, annak gyorsan föltűnik a rendező kapcsán az előbb sorolt erények teljes hiánya. Ez van. Megfordult a kerek világ. A balos-liberális színészek politizálnak, míg a voksokhoz juttatott ellenzéki politikusok színészkednek. Budapesten, de Szabadkán is. Pesten (Budán) hasmánt fetrengenek a köztévében, hanyatt dobják magukat, mint Hadházy, lyukas fuszekliban, hogy ne legyen kétségünk: ezek az igénytelenség csimborasszói, önmaguk paródiái. Kunhalmistul, Szelestül, pláne Vadaistul nem érnek ezek a primadonnák nagyon semmit. Alföldi agitál, amolyan önjelölt társadalmi próféta szerepet játszik éppen, csak ne affektálna közben. Amúgy szinkronszínésznek jó, és amikor tizenvalahány éve Szolnokon az Othellóban Jagoként szerepelt – teszem hozzá: zseniálisan –, magam is visszatapsoltam. Akkor még nem sejtettem, hogy tulajdonképpen színészkednie sem kellett, hisz Jago szerepében saját magát alakította.

E2., F1

Szombat délelőtt. Takarítok. Kidobálok mindent, ami fölösleges. Régi cetlik, vázlatrajzok, gyűrött papírok, kiolvasott magazinok. Egy hónapnál régebbi napilap akad a kezembe, decemberben nyomták ki. Már épp tenném a többi limlom mellé, mikor megakad a szemem egy félkövér betűkkel írott szalagcímen. „A törzsi jellegű marakodások ellen szólalt fel II. Erzsébet”. Majd a lead dőlt betűkkel folytatja: „A brit királynő szokásos karácsonyi üzenetében aktuálpolitikáról ugyan nem beszélt, de felszólalt a törzsi jellegű marakodások ellen és a béke fontossága mellett.” A britek uralkodója nem szépségkirálynő, hanem igazi, fölkent, mégis ugyanolyan lózungokat kénytelen mondani, mint a bikinis világszépe választás bemutatkozó szöszijei, vagy a lengőbordáiktól megszabadított karcsú kreolok: világbéke, ujjuj, házi kedvencek magánya, környezetvédelem, fák meg bálnák, ésatöbbi ésatöbbi. A törzsi villongások – ahogy kedves eufemisztikusan fogalmazott – nem újkeletű dolgok a kies brit érdekszférában: elég, ha a katolikus-protestáns gyűlölet máig folyó nemes hagyományát vesszük górcső alá.  Elisabeth 2 néninek jó egészséget kívánunk. Nem sokat kapált az életében, ellentétben megannyi közönséges Erzsivel vagy Bözse nénivel. Tetszett volna egy dél-alföldi tanyán végigküzdeni a XX. századot, tudom Isten, nem élt volna meg száz éveket. Neki így sikerült. „Ezt dobta a gép" – mondaná a játékszenvedélyéből kigyógyult Szemölcs Sógor. Legyen boldog, éljen a királynő. Annyira számít, amit mond, mint a másik vénségé: Feri bácsié, a Vatikánból.



Pk

Nincsenek megjegyzések: