Az Év Embere
Zuglóban, ebben a kies pesti kerületben egy – a
balliberális oldalhoz ezer szállal kötődő – „független” civil szervezet révén
idén is megválasztották az Év Emberét. A bohózatba illő versenyeztetésnél csak
a szavazás zajlott nagyobb disznósággal. Tisztaság, átláthatóság? Többször átírt listák, gyanús voksgyarapodás, jelöltek
kihagyott nevei: így működik a mai magyar progresszió, mégis, mire föl
csodálkozunk? Amilyen a politikájuk, olyan a civil társadalmuk. A mindenkori budapesti
revolúció fészkeként nyilvántartott Zuglóban ilyetén Hadházy Ákost kiáltották
ki az Év Emberének. Ezzel sincs gondunk, hisz mindenki tudja, igen, ilyen szar
évünk volt. Hadházyt egyébként egy olyan szervezet jelölte és szavazta meg a házi bajnokságon, amelynek ő az egyik
alapítója és havonta bizonyos összegeket gurít alájuk. Ha így vesszük, az
apanázsért cserébe bagatell ez a kitüntető elismerés: még akkor is, ha Hadházy
soha a büdös életben nem lakott az említett kerületben. Az azonban már kissé
meghökkentő volt, amikor ugyanő, a minap azt találta nyilatkozni, hogy Románia a
bérek tekintetében megelőzte Magyarországot. Meg Ákos, megelőzött. Románia
mindenképpen Magyarország előtt jár, csak nem abban, amire te, meg a
magadfajták gondolnak. Tudod, a román politikában annyi a kurázsi, hogy ott még
a baloldali meg szabadelvű pártpolitikusok is tudnak nemzetben gondolkodni, hazai, nemzeti érdekekért
kiállni, nemzeti minimum létezik náluk Bukaresttől a Fekete-tengerig. Csak ti,
magyarnak nevezett ellenzék vagytok olyan alja népség, hogy a sajátjaitok ellen
fordultok, kerüljön az bármibe. Ne szépítsük: hazaárulók vagytok mindahányan.
Még a románok is különbek tőletek. Ebben nagyon igazad van.
Jövőkép
Möszjő Micron
Sereg
A hadsereg, a katonáskodás nem csak azért van,
hogy tegyél a közösségért, hanem azért, hogy megtanuld, hogy mi az, hogy közösség.
Nem mégy haza, mint az iskolából, vagy a munkahelyedről napi pár óra után. Ezt
az életformát csak a régi bentlakásos kollégisták érthetnék, mint anno a
Ludovikások, vagy az Egyesült Államokban a Westpointosok. Azért nehéz a mai kor
emberének felfognia a történelmi katonaság lényegét, mert ott nem csak jogok
voltak – vannak még most is –, hanem kőkemény kötelességek is. Ha egykoron,
egyenruhában azokat teljesítetted, akkor lettek jogaid. Ha nem – nem jogokat
kaptál, hanem büntetést. Ezért kellett tenni a közösségért, mi által a közösség
is tett érted. Erről szól a katonai szolgálat, amiben nem véletlenül van benne
a "szolgálat" kifejezés.
Pk