B. barátunk emlékének
Most
egy hang szól a világban,
egy világ zeng most a hangban.
Szentelt
gyertya serceg, fény ölel szobámban.
Pókfonal
fönt, az ágy vetetlen,
a
Keletinél fanyar füstködöt kapok,
abban bízok, Bácskába mennek még vonatok.
Élni
kell tisztán, úgy mint a víz:
mélyen,
céltalan, nevetőn-sírva.
Szeretni
fennkölten, cifrán, a felhőkre írva.
Hamis
lett ez a vallomás is, hiszen
titkon
az otthoni Járás szikén fekszem:
ott múlok majd el, tudom, lassan megöregszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése