GYIMESI REGGEL

Illusztrációm

Ide-oda csavarog
a reggel fanyarkás íze,
esti aszúbor ínyemen,
nyálam sós vargánya,
lassan indul
az álmos élet magánya:
veled s nélküled.
Sárgán, hamvas
októberi pulóverben
egy mély, édes dallam
vonót húz magamban,
szőke derengésben,
várok, összezárt szájjal,
hideg gyimesi reggelen.

El se dől: a vér alvad,
vagy megélénkül-e?
Pihen a szem a kérdéstől,
felhő fodrokon
dallamos zaj ül.
Csipkés tollú fülemüle
gondom-bánatom
oda és ide csapong.
Amott, rőt és zöld erdőn,
a borzolt hegygerincen
égi csorda vonul kerülőn,
világos, sötét rozsdafoltok
ballagnak le s föl
tűnődőn a komoly ormokon.