2026. július 10. Most épp a török Riviéra egyik magyarosan föllobogózott luxus hoteljében szenved, ahova helikopter vitte, és magányos csúcsra jutottként photoshoppolt vállakkal posztolgat a medencéből. Irányítja Magyarországot, mert ő azért él így, hogy nekünk jobb legyen.
Árad a képernyő
Egy tőlem nagyságrendekkel okosabb ember azt mondta, hogy a rendszerváltás óta soha nem volt média egyensúly a bal- meg a jobboldal között.
2010-ig a balliberális média 95%-ban uralta le a terepet. Ez a helyzet 2026-ra annyit változott, hogy a “Fidesz diktatúrában" 60-70% maradt balos kötődésű, a maradék 30%-ot, jó esetben 40%-ot meg a Fidesz tolta össze, de már ez is förtelmes bűn volt, sivalkodás övezte, mert ezeknek a felkent demokratáknak csak a teljes média bitorlása jelenti a demokráciát, a többi maga a fasizmus propagandája. Ezért az elmúlt ciklusokban ha a Fidesz kicsit eltökéltebben, dupla ilyen szorgalommal, kétszer ekkora média konglomerátumot hoz össze, akkor is csak egálba került volna a bal- és jobboldal pozíciója.
Mert ezekkel nem lehet másként. Úriemberkedni kár velük.
Nem tanultuk meg. Most tesznek róla, remélem megtanuljuk.
Gettójárat
A "nyóckeres villamoson" ismét ment a lakodalom. Egy tagbaszakadt testvér a kancájával bömböltette a szerelmes lakodalmas muzsikát. Valameddig tűrte az utazó közönség, de végül egy csinos, vékony, fehér ruhás nőcske - aki egyébként papírzsebkendővel fogta a kapaszkodó rudat -, kiosztotta a hangos zenét hallgató kompániát. Tette ezt választékosan, nyugodt hangon, ám erélyesen és rendkívül udvariasan. Azok hirtelen köpni-nyelni nem tudván engedelmeskedtek. Jó nagyot néztek, le is kapcsolták a diszkójukat, de mikor első meglepetésükből felocsúdtak, borízű hangon, minősíthetetlen stílusban el is kezdték szapulni a kis hölgyet, aki csak állt magában, nézett kifelé az ablakon és sztoikusan mosolygott. Úgy volt, közbeszólok, a nőcskét megtámogatom. Végül nem volt rám szükség, leszállt a pereputty az Orczyn, velem együtt. Mindenesetre megsüvegeltem magamban a nőt. Bátrabb volt húsz férfinál.
Ugocsa 2.0
Az ősz híre volt, hogy az új kabinet bizonyos hasznos ügyekben tétlen, bizonyos kártékony ügyekben viszont túlbuzgó külügyesei kiutasítottak egy tucatnyi orosz diplomatát Magyarországról. Moszkva válasza sem váratott sokáig, onnét is haza zavartak ugyanennyi akkreditált magyar külügyért.
Ez a malőr kései párhuzam az „Ugocsa non coronat” szólásra. Mint ismeretes, a XVI. században az akkori Magyar Királyság legkisebb vármegyéje, ezzel a rövid, dacosan pökhendi üzenettel reagált I. Ferdinánd megkoronázására. Akkoriban is közröhej volt a kicsiny Ugocsa szuflája, meg azóta is vicces szállóigeként olyanokra mondják, akik méretüknél és fontosságuknál sokkal többre tartva magukat packázni kezdenek a tőlük nagyságrendekkel hatalmasabbakkal.
Mint most a tiszás Külügyminisztérium tette a Kremllel. Ebben is éltanulók akarunk lenni, felzárkózva nyalunk a nyugati mainstreamnek némi apróért. Ennek a rozzant gebének eddig az volt a dolga, hogy a külügyminisztériumi irodájában kiharapja a pókot a sarokból, de most emelhették az abrak adagját, mert nekirontott az orosz medvének, Moszkvával akar tusakodni. Majd, ha a tiszások is ugyanúgy dideregnek, mint mindenki, táncsak fölfogják, hogy az általuk ránk szabadított nemzetrontó bagázs velük együtt löki a szakadékba Magyarországot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése