MINDENNAPI MATUSKA PÉTERÜNK

Akt, skicc, fotóról

Nemzeti rovancs

Elmúlt vagy négy és fél hónap május 21-e óta, valami 130 napja van hivatalban az új kabinet, látható milyen eredményekkel: pontosan semmilyenekkel. Azaz de: a vármegyék nevét visszanyesik, leállították a beruházásokat, lejtmenetre tették a hazai gazdaságot, összevesztek az oroszokkal, megsértették már a dolgozó magyar társadalom szinte minden rétegét, egy politikailag jelentéktelen, de legalább jellemes köztársasági elnököt erőszakkal leváltottak és a helyébe egy politikailag súlytalan, de legalább jellemtelen elnököt raktak, akinek minden törvényt aláíró ellenjegyzése úgy illegitim, ahogy ő maga is az.

Ehhez képest a Fidesznek volt négy hónapja a sebek nyalogatására. Most kezdődik az érdemi munka, amelyben rettenetesen fontos lesz Orbán Viktor szerepe. Lehet itt elbábozni, hogy nélküle is sikeressé válhat a Fidesz, de mindenki tudja, hogy ez nem igaz. A Fidesz és a nemzeti oldal csakis Orbán Viktor vezérletével szerezheti vissza az ország irányítását. Szükség lesz rá, mert a jelenlegi garnitúra csak rombolni tud, dilettáns kompánia, szégyelljük, meg röhögünk rajtuk, csak sajnos rendkívül kártékonyak ahhoz, hogy nyugodt bonhómiával nézzük a cirkuszt, amit művelnek.

Bután magyar gázt! 

Szemölcs sógor újra nősült. Az új felesége azt mondta, a vezetékes gáztűzhelyen nem tud főzni, mert szerinte kalóriában meg se közelíti a palackos gázét. Mindezt azzal indokolta, hogy lám, a lángja sem olyan színű, mint amihez hozzászokott. Hogy a családi béke megmaradjon, Szemölcs sógor kihívta a szolgáltató embereit, nagy sóhajjal lekapcsoltatta az otthonát a vezetékes gázról, pedig évtizedek óta elégedett volt a szolgáltatásukkal, korrekt módon számláztak, és a rendszeres karbantartást is elvégezték.

Attól kezdve az új asszony igényei szerint palackos gázt használtak. A nő szeszélye és a piaci árak váltakozása közben hol arra kellett ügyelni, hogy időben megérkezzen a butánpalack, hol késett a szállítmány, hol más címre vitték a megrendelést, és olyankor elmaradt a meleg vacsora. Mindezt erősen megnehezítette, hogy mivel a Szemölcs sógor telke a hozzáférést nem tette lehetővé, folyton a szomszédoknak kellett könyörögni, velük alkudozni, engedjék át az udvarukon a gázpalackot fuvarozó járművet. Ha a szomszédok épp nem voltak otthon, hoppon maradt a Szemölcs család. Gáz volt, mert nem volt gáz. Egy idő után a szomszédok elkezdtek célozgatni bizonyos ellenszolgáltatásra, ami nagyon rosszul esett a Szemölcs sógornak. Kiszámolta egy cetlin, ijesztő ráfizetés az új módi, pláne, hogy észrevette, az új neje a szomszédokat titokban az ő pálinkájával itatja. A tudta nélkül be is járhattak a házba, valamelyikük ingjét a dívány mögött találta meg. „Drágább lett a gáz, fogyóban a pálinka, és az a zasszony se akar má’ sz.pni" – összegezte búsan Szemölcs sógor, és visszatette a kredenc fiókba a tiszás kitűzőjét.

Mindennapi Matuska Péterünk

Nem vagyok elmeháborodott, mazochista se, két héttel ezelőtt mégis voltam olyan kíváncsi, hogy megnéztem a vécékefe fejű kormányfő évadnyitó expozéját. Azon túl, hogy ez az ember klinikai értelemben nem normális, más már nem is kellene, hogy számítson. Három és félmillió elborult tudatú, vérgőzre vágyó magyarországi választópolgár túsza lett az ország, az élén egy olyan pszichésen sérült, mentálisan szétcsúszott figurával, akire egy kiskorú gyereklánynak egy délutáni felügyeletét se bíznám, nemhogy Magyarország irányítását.

És ez az ember tatárjárást emleget.

Amondó vagyok, még a tatárjárást is vissza fogjuk sírni a jelenlegi poloskajáráshoz képest. Batu kán hordája után legalább esély nyílt az ország rendbetételére, de a most zajló végzetes döntések hosszú távra reménytelen pályára lökik Magyarországot. Mi magyarok még az utolsó pillanatban, április közepén felugrottunk arra a szerelvényre, amire Európa volt írva. Örültek a választók, lám, utolértük, sikerült! Csak azt nem vették észre, hogy a kék, csillagos mozdony a biatorbágyi viadukt felé robog. És ott nem Matuska Szilveszternek hívják már a szabotőrt, hanem csoportos merénylet készül, amiben a mozdonyvezetőtől kezdve a váltót irányítón át a Brüsszeli Vasúttársaság vezetéséig mindenki bűnös!

A magyar miniszterelnök is. Próbáltam értő füllel, szemantikailag, retorikailag figyelni, értelmezni, elemezni a bő háromnegyed órás tremolóját. Ami nyilvánvalóvá vált, hogy a kényszeres szereplés ennél a narcisztikus figuránál kóros méretű. Mindez ötvözve a gátlástalan hazudozással, verbális agresszióval.

Fényévekre vagyunk a demokratikus jogállami normáktól. Ami itt megy Budapesten kormányzati munka címszó alatt, az Kandahár barlangjaiban, a pastu törzsek Dzsirgájának a szintjén sincs. Kicsit keserű szájízzel írom le, én még áprilisban is bíztam a magyar nép józan ítélő képességében. Csalódtam, mégsem tölt el kárörömmel, amit most látok. Lejtmenetben van ez a nemzet, minden értékünk veszélyben. Ránk gyújtották a tetőt, lángokban már a pajta, de a bent lévők zöme még mindig nem veszi észre, mekkora a baj! Ennek katasztrófa lesz a vége. Az sem vigasz, hogy akadnak rajtam kívül sokan, akik mindezt látják, szólnak, tennének valamit. Majd ha mélyen a zsebekben fog turkálni a hatalom, ahogy már elkezdte, és szemérmetlenül kéri majd az új vámokat, megvilágosodnak az agyak. Addig nem. Nekünk mindig Mohács kellett.