2010. október 5.

2010. október 5.
"A VÉLEMÉNY SZABAD. A TENNI AKARÁS PARANCS. A SZÜLŐFÖLD SZENT."
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szösszeneteim. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szösszeneteim. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. szeptember 2., szerda

SZOLGÁLUNK ÉS VÉGÜNK!


Szolgálunk és végünk!

Lázadozik a magyar rendvédelmi állomány. Nem tetszik a rendőröknek, hogy az ígért béremelés helyett egy napi szabadsággal szúrta ki a szemüket a sportcipő boltból szalajtott mostani belügyminiszter. Nem értem, mi a bajuk. 
A Tisztelet és Szabadság Pártjától az utóbbit megkapták. Minden szülinapért egy nap potya szabadság. Cserébe viszont a tiszteletet felejtsék el. Tojnak ezek rájuk!
Ahogy a kampányban elhangzó bősz ígéretek teljesítése sincs már sehol, csak a tiszás „szakértelem” tombol!
Úgy tűnik, a rövid emlékezetű rendvédelmi dolgozók már elfelejtették, hogy az Orbán-kormány valami nyolc ízben emelte meg a fizetésüket. Nem aprózták el: volt közötte 35%-os bérnövekedés is. Plusz vegyük hozzá, hogy tavaly még mindezt megfejelték a hathavi fegyverpénzzel, amit boldogan bezsebeltek a fakabátok, majd gyakorlatilag testületileg leszavaztak a Tisza Párta. Most se emelés, se fegyverpénz, ezektől immáron eltehetik a szájukat. Szöláví. Ők inkább a tiszás szabadságot akarták. Tessék. Megkapták. 
Álmodhatnak tovább makkal. 
Csak aztán ne az legyen, hogy a rendőrök megint rajtunk, nemzeti érzelműeken fogják – szó szerint – leverni, hogy saját eszmetársaik hülyét csináltak belőlük.
A végére hagytam egy jó hírt. 
Aki sajnálja a rendőröket, nemsokára mindenkit sajnálhat. 

Katapult

A Tisza kormányzása nettó csőd. Morálisan eddig is a béka valaga alatt volt a kabinet, de most úgy tűnik ezt a fajta zsákutcás társadalmi kísérletet már a sors is cibálni kezdte. Mi mást lehetne feltételezni a mostanában szakmányban jelentkező krízisek láttán?
Amióta Peter Magyar komprádor csapata van az ország élén, katasztrófa katasztrófát követ, de tényleg. 
Távol legyen tőlem, hogy huhogjak. A "minél rosszabb annál jobb minekünk" amúgy is tiszás hozzáállás. 
Emlékszünk?
Kollár Kinga a saját szétkent szájával kérkedett vele Brüsszelben, milyen jó, hogy a magyaroknak nem utalják a nekik járó pénzeket, így nincsenek kórházfelújítások, nincsenek új beruházások, hátha rakásra pusztul a nyomorult nép, ami nem baj, mert már akkor sem az ország jövője számított, hanem az volt a lényeg, hogy a képviselő asszony elfuvolázhatta: „nagyon optimista vagyok a 2026-os választások végeredményével kapcsolatban”. 
Igaza lett. Lelke rajta. 
Nem éri kár, hisz eleve nincs neki. 
Mindenesetre tény, hogy túl sok a véletlen krízis, ami arra enged következtetni, hogy rendszerszintű a megroggyanás. 
Ezek nem tudnak, vagy nem is akarnak kormányozni. Lövésük sincs az ország jövőjéről, csak Facebookoznak és örömködnek. 
A paksi fenékküszöbről született egy 12 órás werkfilm, hurrá, kint is vagyunk a vízből! Nyáron az aszály meg majdnem muszáj, kussoljon a földműves, örüljön, hogy nem vizsgálják, miből vette a traktorját. A gáztározók panganak, az energiaárak az egekben, a forint-euró árfolyama szépen kúszik 370 fölé, sorra zárnak be a magyar gyárak, miközben a gazdasági mutatók grafikonjai szabadesésben zuhannak, erre mi történik ott ahol senki se várta?! 
Lezuhan egy Gripen vadászgép. A kiskésit, de kínos!
Egy Gripen – fegyverzet nélkül, típustól függően – kábé 50-80 millió dollár, majd legyen kedves, számolja ki valaki, hány tíz milliárd forint megy a költségvetés mínusz rovatába. 
Ráadásul a vasmadár magától esett le. 
Nem értem. Tehát sehol egy fideszes szabotőr, sehol egy orosz ügynök, de még egy kamikáze szerb pilóta sincs a történetben. Hát mi van itt elvtársak? Ez így már a román légierő szintje, bár még van mit fejlődni, mert ők szét is lopják a NATO vadászgépeket alkatrészenként.
Amúgy a pórul járt Gripen pilótája szerencsésen megúszta a balesetet. 
Mikor felismerte a veszélyt, időben katapultált. Nem úgy, mint Peter Magyar kormánya.

2026. augusztus 18., kedd

EGY PARTIZÁN KURTIZÁN




Bakából generális

Az úgynevezett új köztársasági elnök Baka András megtartotta expozéját. Hallgattam ezt a friss kólásdobozt, aki a visszafelé pöntyögés, a Fidesz és az Orbán-korszak penetráns gyalázása mellett nem átallott a nemzet egységére hivatkozni. Mint minden más nyilvánvaló hazugságot, ezt a pofátlan hazugságot is nehéz elviselni, de nincs mit tenni: ő pont a megfelelő szint a Tisza szektának! 
Szégyen a nemzetre, szégyen a hazára nézve! Baka András nemhogy államfőnek, de bírónak se való: leszerepelt, jellemtelen ember, aki azt az illegitim állapotból fakadó tisztséget is lihegve vállalta, amit korábban elítélt. Hiúságból tette? Sértett dacból? Netán bosszúból? Akárhogy is, nekem ez az ember nem a köztársasági elnököm, csak egy sunyi karrierista, aki vénségére az emberi és szakmai tisztességének a maradékát is eljátszotta. 
Nagyon hamar elérkezik az az idő, amikor - mint régen - utóbb kommunistának is szégyen volt lenni, úgy most Tisza szavazónak is szégyen lesz: mind többen fogják belátni. Az ilyen ismerőseimet én már kiszűrtem. Nem érdekel a "szétszakítottság", meg a nemzet megosztásának hamis siráma. Hazárulókkal nem közösködünk. Márpedig az összes hardcore Tisza-szavazó egyszerűen kártékony nemzet- és hazaáruló, akikkel innét kezdve semmi közösséget, semmi részvétet, semmi támogatást és semmi megértést nem tanúsítok. Remélem megbünteti őket a sorsuk. Van egy két és fél milliónyi épeszénél megmaradt honfitársunk, plusz a mihazánkos szűk milliónyi szimpatizáns. Velük együtt lehet majd valamit kezdeni. De a tiszásoknak coki! És ha egyszer megint szuverenista, nemzeti kormány irányítja majd az országot, és kezdenek a tiszás döglegyek átállni, mindet szembesíteni kell a múltjával, aztán meg kiebrudalni őkelméket a rendes emberek közül. Se kegyelem nekik, se bocsánat!

Türelem!

A Fidesznek ma is van cirka 2 millió szavazója. Nem érdekel mit mond a Medián. 
Ennyi a nemzeti oldal állandó ereje, és ezen még a szégyentelen halálkufárok, a folyton az idősödő fideszeseket temető szutyok lelkű véleményvezérek se tudnak változtatni. Orbán Viktor az elmúlt századok politikai zsenije. Én nem írnám le őt. Látszik is, mekkora nyavalygó félelem van miatta a hibbant szekta tájékán. 
Őrjöngenek, akasztófáznak, vért kívánnak, de van egy rossz hírem nekik: ha fizikailag megsemmisítenék a Fidesz vezetését, akkor sem nyugodhatnának meg, mert a hazájukat szerető magyarok egyik erénye, hogy a legvertebb helyzetből is erőt merítve újraszervezzük önmagunkat. Erre ez a tiszás garázspárt-paródia képtelen, ahogy kormányozni sem fog soha normálisan. Ez már most megmutatkozik, látszik. Az idő a Fidesznek dolgozik. A megvezetett nép sajnos inkább utóbb, mint előbb, de egy szép napon ráébred majd a Poloska semmirekellőségére: majd akkor kell lépnünk, az utcán felemelni a szavunk, mikor ennek eljön az ideje. Mert rajtunk kívül hamarosan a saját szavazóbázisának a zöme is átkozni fogja a Tisza-kormány nevű történelmi tévedést. 

Touché!

A Mészáros-csoport elegánsan megírt válaszlevélben tette helyre Peter Magyart. A konzorcium már akkor Paksot segítette, amikor még a jelenlegi kormányfő tizenvalahány éven át a volt kormányfőnek tapsolt. Touché! 
Megint kiderült, hogy mivel esze nincs a ficsúrnak, csak az a rettenetes, pszichésen megbolydult egója, ezért ismét tátott szájjal rongyolt be a f@szerdőbe. Most majd lehet hápogni, rikácsolni. Ne feledjük, Peter Magyar az a lúzer, aki anno a szinekúráért könyörgő levelére még egy harmadvonalbeli fullajtár állást se kapott a Mészáros Lőrinc vállalatainál. Sajnos, teszem hozzá. Mert ha akkor betömik a száját egy két-három milliós havi apanázzsal, ma egy normálisabb vezetése lenne ennek az országnak. Így viszont el kell tűrnünk, hogy a fél világ sajtója azon röhög, hogy az eszement magyar kormányfő miként próbál pipiskedve nagyobbnak látszani Gröndland miniszterelnök asszonyánál a csoportképen. Szégyen ez a fószer, tényleg. De: ezt akarta 3,3 millió. Szakajtottad, szagoljad - mondták régen. És az áradó híg trágyalé szaga mostanra a magyar közéletet végképp belengte.

Egy partizán kurtizán

A partizános Gulyás Márton interjút adott, szívműtéten esett át. Le is mond a műsor vezetéséről, helyette csöndesebb, kímélőbb tempót óhajt. Joga van hozzá. 
Viszont a cikkből nekem annyi jött le, hogy a magyar egészségügy világszínvonalúan teljesít, még akkor is, ha hosszú éveken keresztül vécépapíros senkiházik koslattak a mosdókban kéziszappan után kutatva, miközben Gulyás a hazug kollégáival tevőlegesen hozzá is járult ahhoz, hogy a magyar választópolgárok zöme a magyar egészségügy minőségét valami atomtámadás utáni állapotként értelmezze.
Gulyás Mártonnak meg a szívének jó egészséget kívánok, de azért ide biggyesztem a régi bölcsességet: "Testünk..., egyenes tükörképe annak amit megeszünk, és annak amit nem!" Amit én úgy igazítanék a helyzethez, hogy:
Testünk..., egyenes tükörképe annak, amit megTeszünk, és annak, amit nem! 
Hogy mit tett a Partizán főembere azt tudjuk. Meg arról is van sejtésünk, mit nem.

2026. július 3., péntek

AZ 52. NAPON

Rajzom


Gyúpontok hava

Még a nyári szezon legelején tartunk, de már bedöglött a komplett Balaton körüli vasút. Az új közlekedési miniszter asszony, Vitézy Dávid a kezeit széttárja, inkább átöleli az Univerzumot, a Tejút kátyútalanítását is leígéri az ötágú csillagos égről, de per pillanat az állampolgárnak muszáj megbarátkoznia a pozitív gondolattal, hogy most nincs tél, nincs hófúvás, nem fagynak be a váltók, ellenben nyár van, és süt az a rohadt nap. Melegek a metrókocsik, a buszok dettó, mit kell ezen bubogni? Mindenütt meleg van. LMBTQ, LSD, IKEA, BMW, MZ/X. Örüljünk, ha csak fülledt légtérben utazunk, olykor ezek a járművek ki is szoktak gyulladni! Immáron nálunk Magyarországon szent demokrácia és még attól is nagyobb kékeres szabadság van, tehát bárki és bármi akkor gyulladhat, amikor akar. Nem fél a magyar, egészen az! Ha valaki azt képzeli, hogy ő fiókos szekrény, akkor húzza ki magát! Ha krumplileves, akkor meg legyen krumplileves, a kiskésit, elvtársak! Hát mi van itt júliusban, hazug trógerok?! A Nemzet Mártírja, szegény Krasznahorkai László író úr szomorú sóhajjal tudatja, nem fogadhatja el a Nemzet Művésze díjat, mert árkok vannak ebben a késekkel szabdalt kis hazában?! Az egyik oldalon Cserhalmi György színész úr, a másikon meg Rost Andrea operált művésznő, mondja a Nobel-díjas írófejedelem, és miközben számozott hajszálakkal domborodó fejét ingatja, mi csodálkozva nézünk, a két térfél között mi a különbség? Az egyik kicsit kommunista, a másik meg jobban kommunista? Vagy Krasznahorkai úgy értette, hogy Tyutyu régi kommunista, az „áraggyunk” primadonna meg újkommunista? Nincs válasz. Szegény Krasznahorkai! Ilyen menthetetlenül kellemetlen, keserű epéjű, elégedetlen és boldogtalan emberként miért nem cseréli le a nyomorult magyar állampolgárságát 32 ezüstre? 

Robinson 2.0

Féltucatnyi világmegváltó fiatal vonult a téren át. A rekkenő meleg dacára bőrkabátban, bakancsban csattogtak a flaszteron, nagyon úgy tűnt, épp készülnek összekötni a kellemetlent a haszontalannal, csupa tarkára festett hajú, feketére lakozott körmű, agyonszurkált koszlidérc, hirtelenjében meg nem mondtam volna, melyik a fiú, melyik a lány. A hátukon az anarchia közismert bekarikázott „A” betűje. Innét gyanítottam, ezek alighanem punkok. Amennyire tudom, az ő szabadelvű, minden mindenhogyan megengedett önmeghatározásuk, hogy ők a megtestesült és világra szült szabadságeszmények, szemben az emberi társadalom döntő többségével, akik selejtek, megvetendők, lenézendők, s mint olyan, felszámolható kategóriába esnek. Azaz esünk. Lenne egy használható javaslatom. Akiknek nem tetszik ez a mai rendszer, sérelmezik és fölrúgják a társadalmi együttélési normáit, azoknak elkülönítenék egy zárt területet, valami településektől távoli helyen, mondjuk a Hortobágy egyik néptelenebb fertályában, ahol aztán a „szabadság harcosai” kialakíthatnák a saját életük szabályrendszerét, ki-ki érdekérvényesítő képessége szerint, a saját erőforrásaik felhasználásával. Nem lenne KRESZ, btk, ptk, rendőrség, oktatás, egészségügy, infrastruktúra: semmi. Csak, amit maguknak létrehoznak. Fölépíthetnék a saját nekik tetsző világukat, ahol úgy viselkednének, ahogy akarnak. És ha akkor és ott az anarchiát ők demokráciának kezdenék nevezni, az se zavarna többé senkit. Sokáig őket se, éhen döglenének rakáson, vagy egymást irtanák ki. Zeneszóval, bulikázva, áradva, ahogy illik.

Az 52. napon

Több mint egy órája habzik ott kint, a kupola alatti pulpituson. Élvezi, hogy gyalázza az előző kenyéradóit, semmi több. Az Ópusztaszeren elstartoltatott, immáron 52 napos országlásáról alig esik szó, ellenben minősíthetetlen hangnemben pocskondiázza Orbánt, meg a volt fideszes barátait, a régi ismerőseit. Ez az alak nem normális. Remélem a 3000 Ft-os emelést hazavivő magyar pedagógusok, meg a 300 ezernyi hoppon maradt, iskolás gyerekeiket nevelő család után erre nagyon hamar a magyar társadalom java is ráébred. A Jóisten ne adja, hogy a most regnáló, impotens garnitúrának kelljen valaha egy vörösiszap méretű tragédiát kezelnie, vagy ami rosszabb, egy Magyarországot érintő fegyveres konfliktust megoldania! Ez a vircsaft sehol sincs Európában, ami itt folyik, szégyen! Albánia, Moldávia kormánya különb ezeketől. Alighanem igaza lesz Pokol Bélának: ennyi hazugsággal, ennyi dühvel, ennyi gyűlölettel – ebben a formában – nemhogy négy évig, egy esztendeig sem fogja büntetlenül megúszni ennek a szélhámosnak a kormánya.



2026. július 2., csütörtök

BEISMERŐ ÁLNOKSÁG

Az Ohridi-tó – Macedóniában


Forrófejűség

A forróság szedi az áldozatait. Tízpercenként mentőautó vijjog el odakint, a hőségben sokak szíve feladja. A minap szemtanúja voltam, ahogy colostokként csuklott össze egy táskás férfi a Keletinél, ásványvízzel locsolták, úgy kellett újraéleszteni. Hordágyra pakolták, vitték. Őt tán sikerült megmenteni. Viszont azt a három embert, akit ugyanazon a napon, de más-más helyszínen nyelt el a Duna – már sajnos nem. 
Folyó mellett nőttem föl. A Tiszában tanultam meg úszni. 7-8 évesen segédeszközök nélkül evickéltem a parttól nem messze, de már embert lepő, két-három méter mély vízben. Nem féltem, ám fölsős koromig nem merészkedtem a sodrásba, mert a Tisza minden évben legalább egy áldozatot szedett a szülővárosomból. Kegyetlen, ridegen intő példa volt. Édesapám mondogatta is mindig: csak a magukban bízó, úszni tudók szoktak belefulladni a vízbe. A bizonytalanabbja inkább megy medencébe, vagyis így lenne a normális. Sajnálom az áldozatokat. Értelmetlenül, fiatalon szakadt meg az életük. A nyári vízi tragédiák is olyanok, mint a vasúti sorompósok. A hatóságok hiába intik az állampolgárt, hiába látja mások balsorsát, ott fürdik, ahol nem szabadna, úgy fürdik – néha részegen, néha felhevült testtel, néha kevés úszó tudással – ahogy nem lehetne. Pont olyan felelőtlen, mint aki a tilos villogó dacára ráhajt a vasúti sínekre, ha rögtön már hallja a szerelvény robogását is, hazardírozik, hátha neki szerencséje lesz. Ugyanezek télen a jégen mászkálnak, vagy a volán mögött előzés közben szelfiznek.

Beismerő álnokság

„Úgy őszintén: ki az istent érdekel Zsolti bácsi személye? Engem biztosan nem. A lényeg megtörtént: Orbán és a Fidesz nagyot bukott. Orbán valószínűleg örökre eltűnt a politika színpadáról” – írja ez a Raskó György nevű uborkafára fölkapaszkodott senki, akivel régtől fogva a hajdani tisztességes MDF-s társai sem hajlandók kezet fogni. 
Raskó már az Antall-kormány államtitkáraként is maga volt a két lábon járó dögvész. Az akkori Földművelésügyi Minisztérium Privatizációs és Vállalkozásfejlesztési Főosztályának vezetőjeként az általa irányított rabló-privatizáció fő nyertesei közé tartozott, félmegyényi termőföldek kerültek a birtokába. Soha, senki se számoltatta el. Ráadásul a fő felelőse annak, hogy a feldolgozóipart elválasztották a magyar gazdáktól, így a hazai termelők kiszolgáltatottá váltak a külföldi tulajdonú gyáraknak és üzletláncoknak, miközben Raskó államtitkárként asszisztált a magyar élelmiszeripari feldolgozóüzemek – a cukorgyárak, a hús- és tejüzemek – külföldi kézre játszásához. Szóval, vastagon van a füle mögött, csöndben kéne lennie a gazembernek. Ehhez képest mára megvilágosodott, tiszás lett, és most szépen bevallja, hogy hazudtak reggel, délben meg este, csak hogy Orbán Viktor végre bukjon meg. Magyarán a Tisza Párt kampányában furkósbotként használt pedofil vád ordas kamu volt, amivel a választókat a Fidesz ellen lehetett uszítani. Immáron az sem számít, hogy a Fidesz MB II-es, kiebrudalt, bosszúálló és inkompetens cserepados állománya osztja az igét, a lényeg, hogy a Tisza "rencerváltott", O1G. Hogy az országgal mi lesz? Ja, hát az nem számít!

Jugoszláv foci

A bosnyákok és a horvátok is kijutottak az amerikai labdarúgó világbajnokságra. '93-ban, vagy '94-ben a Magyar Narancsban azt olvastam pedig egy jó tollú sportszakértőtől, hogy a néhai jugoszláv focinak befellegzett, csupa üresfejű, tehetségtelen, vagy kiöregedett sztár játszik a horvátoknál. Nagyon nehéz lesz nekik még Európa középmezőnyében is megmaradniuk, fuvolázta a szakértő újságíró úr, majd hosszasan elemezte, pikírt megjegyzésekkel illette a horvátokat (a cikkben főleg róluk volt szó). Azt fejtegette, hogy egy ilyen nyomorult, háború sújtotta közép-európai kis nemzetnek lehetetlen labdába rúgnia a nagyok között, mert lám, mi magyarok is miféle szégyennel elegy reménytelenséggel indulunk a meccsekre, nincs magyar foci, nem is lesz, mert nem lehet. És ezt így, bő egy-két oldalon, ha jól emlékszem, de nagyon megjegyeztem. Sajnos az illető sztárújságíró szakértő nevét nem, pedig a horvát focival szemben ő nagyon híres volt és maradt, biztosan. Így legyen mindig igaza a Magyar Narancsnak, meg az efféléknek.

2026. június 19., péntek

MAGYAR CALIGULA


Magyar Caligula

Nincs nagy média cég mögöttem, csak blogolok régóta, több mint 17 éve.
Az oldalamra feltöltött anyagaimat a Facebook megosztásokkal népszerűsítem. Van rálátásom a múltbéli, és a jelenlegi forgalmamra, a nézettségemre, és amit tapasztalok, attól még Teréz anyának is ökölbe szorulna a keze. A Facebook-profilom tavaly november óta – akkor kezdtem intenzívebben foglalkozni politikai tartalmakkal – gyakorlatilag a tizedére lett visszacsavarva. A korábbi lájkok, a megtekintések töredéke – ha bejön. És nem, nem én írok rosszabbul, vagy másként, hanem egész egyszerűen a tartalmaim nem illeszkednek a mainstream krédójához: ott ütöm az iszapos szektát, ahol érem. Természetesen óvatos vagyok, minden közösségi portálok által követelt törvényt betartok: se trágárság, se szélsőségesség! Semmi okot nem adok a korlátozásra, és mégis!
Indoklás persze nincs. Na, ez a diktatúra. Orwell megmondta. De ilyen gazemberségre még ő sem számított. A Tisza nevét bitorló kompánia nem véletlenül egy Facebook-kreálmány.
A globális platformokkal szemben az országot illetően szándékosan nem írok diktatúrát, mert nem lenne igaz Magyarországra nézve: itt 1990 óta sosem volt diktatúra.
Erősebb és gyengébb kormányok váltották egymást, tény, de a demokrácia csorbítatlan maradt, jelentsen ez bármit, mármint a demokrácia mai értelemben való felfogása.
Ami tehát most történik, azt a legrövidebben úgy tudnám összefoglalni, hogy egy olyan autoriter, de világos önképű, célorientált kormányt, amely tevőlegesen segítette a nemzetet lecserélt az istenadta nép egy olyan autoriter, zavaros identitású, elhallgatott tervekkel induló kormányra, amely mindez idáig csak ígérgetni tudott a nemzetnek. Magyarán: a magyarság a neki hasznot adó, már kiismert kormányt lecserélte egy sokismeretlenes, eleve gyanús hátterű, demagóg ígéreteket harsogó kormányra. Ha ez nem lenne elég, az új kabinet élén egy nettó pszichopata parancsolgat.
Látjuk hogyan, és akárhogy próbálják tagadni, már az is kiviláglott, mi a valódi szándékuk az ország feletti hatalmukkal.
Írtam valahol, a tiszás kormányzás jelenleg egy újabb Trianonnal felérő tragédia felé lavírozza a nemzetet. Egyesek a friss miniszterelnökben az elhülyült római császár mai karakterét látják.
A diagnózist illetően nem vitatkoznék velük, hisz adott a párhuzam.
De Néró legalább értett valamihez. Szerette a művészetet, maga is írt – állítólag nem kirívóan jó, de középszerű – verseket. Szóval, volt benne valami plusz, ami viszont Caligulából hiányzott. Nekünk sajnos még csak nem is Néró, hanem egy másik, veszélyesebb tébolyult jutott: a magyar Caligula. Olyan, aki fűvel-fával izél, aki az ellenfelei teteméből akar lakmározni (képletesen, mert mégiscsak 2026-ot írunk), akinek a fürdőszobatükréből minden reggel csak egy sliccét púposra tömködő, örökké partvonalra parancsolt, meghunyászkodó focistafeleség tekint vissza önmagára. Épp ennek kompenzálására kaparja a hatalmat, mindenáron, hogy a politikai példaképei hulláin, a hajdani főnökein pipiskedve majd nagyobbnak látszik.
Most a bomlott agyú niemand országol. És a római Caligulával szemben a Nemzet Poloskája nem csak a korábban őt elutasító, megalázandó nőket akarja egy csődörrel megszégyeníteni. Hanem ez a perverz sértődött senki akarja az egész Magyarországot gerincre vágva folyamatosan megerőszakolni.

Ellen-Tusványos, ’26.

Örülök, hogy a rémhírekkel ellentétben az idei Tusványost is rendben megtartják.
Többször jártam az Olt melletti fesztiválon, szép emlékeim vannak róla. Viszont engem most jobban érdekel az "ellen-Tusványos", ami emez után egy héttel kezdődik. Nem, nem a tartalma vonz, hanem azt akarom megnézni, kik vesznek majd részt rajta. Hány Gerendás Pétert, hány Pa-Dö-Dö-t, hány Majkát sikerül a Puzsér-szintű influenszerek és a Duma Színház szutykai mellé verbuválni. Ott majd (megint) elválik a szar a májtól. Az összes ott föllépő, szerepet vállaló "művésznek", közéleti pojácának jól meg kell jegyezni a nevét, hogy a jövőben, ha egyszer visszaáll a normalitás hatalma, majd tudjunk vörös vonalat húzni előttük: eddig, és ne tovább! Hogy soha többé ne kövessük el azt a hibát, hogy akárkit bemondásra befogadunk és eltartunk. Gyanítom, a székelyeink ettől sarkosabban is meg fogják határozni, ki a hazafi, és ki a hazaáruló.

2026. április 8., szerda

GRÓF APPONYI ALBERT és MOHÁCS


Az elmúlt hetek Fidesz kampánya elsöpörni látszik a Tisza szekta reményeit. Immáron újat nem mondva Péter Magyar is csak sodródik, mint húgyban a bacilus. Ezzel együtt választásoknak még soha ekkora tétje nem volt az újkori demokráciánk történetében. Nem túlzás, ha nem leszünk észnél egy újabb Trianonnal fölérő katasztrófa leselkedik ránk. Az Antant hatalmak szerepét most Brüsszel és Kijev vette át, és a hazánk elleni politikai merénylethez megtalálták az itthoni szövetségeseiket, a Tisza Pártot, amit körösztbe-kasul behálóznak az idegen érdekek.   

A Tisza Párt legelvetemültebb hívei nem azért kártékonyak, ordenárék, hasznavehetetlenek és ostobák, mert becstelenek, hanem azért becstelenek, mert egy hasznavehetetlen, ordenárén ostoba, kártékony képződményt és annak vezérét szolgálják. Ok-okozati összefüggés. Nem kell hozzá Nobel-díjas fölismerés, ezek ugyanazok: a ciklikusan visszamászó prolik. Most ők akarnának irányítani, holott irányítani egy mozdonyt se tudtak, de azt kisiklatni mindig sikerült nekik.   

Ha most vasárnap estefelé visszaküldtük őket a mocsárba brekegni, ahová a vizes szekta legelvakultabbjai valók, az új, zsinórban 5. Orbán-kormánynak ismét egyesítenie kell majd a nemzetet. Már azokat, akik hajlandóak a nemzeti minimum alsó küszöbét meglépni.
A többiekkel nincs mit kezdeni.
Árulók voltak, vannak és lesznek.
De az rajtunk múlik, hogy a hazájuk ellen tevékenykedőket, a közélet, a közösségi felületek kútmérgezőit, az álneves gyűlölet szószólóit, a lázadást szító névtelen gyújtogatókat a rend szigora utolérje, és mindenkorra megtanulják: Magyarországon büntetlenül nem lehet sem rágalmazni, sem hazudozni, sem bujtogatni a tömegeket. A magyar törvények mindenkire vonatkozzanak, és mindenki érezze át a cselekedeteinek a súlyát!
Aki a széthúzáson munkálkodik, lakoljon!  
Éppen 500 éve volt a mohácsi csata. Nem követhetjük el ugyanazt a hibát.

2026. február 27., péntek

ITT NEM LESZ MAJMOK BOLYGÓJA!



Majmok bolygója

Itt nem lesz Majmok bolygója. Elég abszurd a valóság is, hogy Magyarországon egyáltalán van egy statisztikailag mérhető közeg, akiknek egy riherongy jellemű pszichopata megfelel vezetőnek, mi több istenítik.
Eddig az volt a gyakorlat, hogy sokkal kisebb botrányba is belebukott egy-egy politikus, de a szekta híveinek úgy tűnik, mindegy mit művel a messiásuk. A saját fülemmel hallottam egyiküket a minap, bárkire voksol, inkább ráfizet, csak ne Orbán Viktor kormányozzon tovább. Döbbenetes, de effélékkel szívunk közös levegőt. A legriasztóbb az egészben, hogy bár az önsorsrontás tipikus esetét tapasztaljuk, a hipnotizált fanatikusok nem csak ön-, hanem közveszélyesek, a mi jövőnket is befolyásolhatják. Semmi sem hat rájuk, csak egy kiadós választási vereség. Addig meg a bekamerázott kupleráj botránya tovább lappang. Bizton állítom, az átlagos magyar választót nem érdekli, ki a homokos és ki nem. Az viszont taszító erővel bír, és a legegyszerűbb szavazót is minimum elgondolkodtatja, hogy egy miniszterelnöki ambíciókat dédelgető politikai komprádor a magánéletében a szeretőjét is csalja, a nőjének és mindenkinek össze-vissza hazudozik, önmagát is rendre megcáfolja, miközben kábítószeres tálca van az éjjeliszekrényén... Az ilyen, csak a kigombolt slicce után koslató szélhámos vajon mennyire hitelt érdemlő, milyen vezetője lenne az országnak?
Költői a kérdés. Sosem lesz az. Itt nem lesz majmok bolygója.

Puccsisták

A müncheni vizitről már most tudja minden normális ember, hogy a hazaárulás minősített eseteként ráégett a Tisza Pártra. Nem kell finomkodni, ideje tisztázni, mikortól diplomáciai, taktikai engedékenység, mikortól pedig hazaárulás, amit ezek a kóklerek művelnek.
Bízom benne, a történészek majd egy-két évtizeden belül kikutatják, milyen mézesmadzagon rángatják őket, mennyivel és hogyan pénzelték le a magyarországi ellenzék vezető rétegét, hogy eladják a nemzet érdekeit. Ezt a pesszimista énem reméli. 
Örök optimizmusomnál maradva viszont úgy vélem, nem a történészek fognak előjönni a terhelő dokumentumokkal, hanem a hazai ügyészség teszi a dolgát, és a szolgálatok segítségével leleplezi ezt a kártékony bandát. Kapinyányostul, Orbán Anitástul, Poloskástul, mindenestül: tényleg meg fog indulni az Út a Börtönbe Program. Csak nem épp úgy, ahogy ők megálmodták. 
Tovább megyek: a müncheni "megbeszélés" egy puccs előkészítése volt, ahová a Tisza Párt mellett meghívót kaptak az olajvezetékeket robbantgató és elzárogató ukránok is. Észnél kell lennünk, már a horvátok is ott, azon a térfélen, az ellenfeleinknél gazsulálnak. Mivel a románokra sosem számíthattunk, marad északon a szlovák, délen meg a szerb vonal, valamint az USA támogatása. Utóbbi mindent visz.

Két idézet

"Sokan meg fogtok halni, de én erre az áldozatra hajlandó vagyok." Ezt nyilatkozza Lord Farquad, a Shrek-ben.
Pont így viselkedik velünk az Európai Unió, amit Ursula von der Leyen vezet. Mel Gibson megmondta a Maverick-ben mikor kell hinni egy nőnek.

Merénylet

Merénylet készült a Aleksandar Vučić és családja ellen. A szerb rendőrség letartóztatta a bűnözőket.
Így megy ez a fene nagy demokráciában. Amikor a csőcselék nem tud törvénytelenül az utcai zavargások árán káoszt teremtve az ország(ok) kormányrúdjához kerülni, akkor előveszik a fizikai megsemmisítést. Nem a szívem csücske a szerb elnök, de elismerem, egyik erénye, hogy kesztyűs kézzel, türelemmel kezelte az ellene lázadozókat, akik – mint Magyarországon az O1G-ző csürhe – rettenetesen hangosak, elhiszik magukról, hogy ők a többség, az urnazárás után pedig rendre könnyes szemmel sírnak egymás vállán. 
Úgy Szerbiában, ahogy nálunk is a jövőben el kellene gondolkodni a Btk. módosításán, mert amit a Tisza Pártnak nevezett vegyeskórus művel a közösségi térben, az régen kimerítette egyrészt a hazaárulás, másrészt a társadalmi rend erőszakos megváltoztatásának büntetőjogi kritériumát. Nem sokat kéne vacakolni: a legvéresebb szájú uszítókat összekapkodni IP-cím, vagy az idiótábbját Facebook-profil alapján, majd példát statuálni, súlyos pénzbüntetést kapjanak, a legjava meg börtönt! Mintának elég lenne a vonatkozó német törvény. Ott úgyis a miénktől különb a demokrácia.


A záróizmok között

2026. január 23., péntek

PAULUS TÁBORNOK KÖNTÖSE



Tuti tipp

Úriember biztosra nem fogad alapon én sem szeretnék most nagy tételben fogadást ajánlani arra, hogy a Fidesz-KDNP szövetség győz áprilisban, pedig ez a meggyőződésem, ezen túl pedig - és ez a fontosabb! - az összes körülmény ezt valószínűsíti. 
Pontokba szedtem az érveimet:
1. Magyarországon biztosan, de tán a világon sem nyert soha olyan párt, amelyik előre beismerte, nem mondanak igazat, "választást kell nyerni, aztán mindent lehet" alapon átverni készülnek a lakosságot.
2. Olyan politikai erő nem nyerhet, ahol csak a teljhatalommal bíró vezető szólalhat meg, az összes többi képviselő-jelölt hallgat, mert meg se nyikkanhatnak a kampányban. 
3. A bizonytalanságot gerjesztő, amatőr, kiszámíthatatlan politika helyett a már bizonyított, kiszámítható kormányzat az ingatag, nem elkötelezett voksolók körében, ha minden kötél szakad, akkor is csak a "kisebbik rossz" választása lesz. Magyarán, a Fidesznek jelenleg nincs alternatívája, ami egyébként nem jó. Ugyanakkor az emberek zsebre szavaznak, nem üres ígéretekre. 
4. A magyar megtanulta, idegenektől semmi jóra ne számítsunk. Manfred Weberék minden Tiszát támogató szava, Zelenszkij elnök összes Orbán Viktort gyalázó nyilatkozata plusz százalék a Fidesznek. 
5. A magyar nem hülye. Azt meg pláne nem fogjuk hagyni, hogy egy hülye kapjon hatalmat.

Paulus tábornok köntöse

Nagy Frigyessel indítok, mert bonmot-ja a későbbi mondandómat szépen alátámasztja. 
"Az orosz katonát kétszer kell lelőni, utána leszúrni, majd meg kell lökni, hogy eldőljön. De ez nem jelenti azt, hogy nem fog felállni!"
Fogadjuk el a Poroszországot naggyá tévő II. Frigyesnek ezt a mondását, aki hadvezérként meg fuvolaművészként is nagyot alkotott. Értett az orosz néplélekhez, meg úgy általában a hadviseléshez. Jó sok csatát megvívott, látott mindenféle harcosokat, „sokféleképpen”. (A történelmi pletyka szerint bár az apja kivégeztette Katte hadnagyot, a trónörökös Frigyes férfi szeretőjét, ám a „Krumplikirály” később sem vetette meg a fess tiszteket, udvaroncokat. Mindenesetre a germán konyhák alfáját és ómegáját, a krumplit neki köszönhetik a németek. Ő szorgalmazta a terjesztését és termesztését. Zárójel bezárva.)
A hajdani, dicsőséges porosz katonai drill mára a múlté. Ennek dacára a berlini politikusokban megint feléledt valami viszketeg harcolhatnék. Valószínűleg évszázados becsípődés náluk, hogy Moszkva ellen akarnak masírozni, pedig a 20. század két ízben is bebizonyította, ez eléggé rossz ötlet volt, olyannyira, hogy Paulus tábornok hálóköntöse máig ott virít a sztálingrádi hómezőkön. 
De hát a múltat végképp eltörlőknek semmi se számít. Hisz a csalánt most is másokéval vernék. A nyugati elit aranyifjai aligha lennének besorozva. Látták a minap Ursula von der Leyent, amikor a fiai sorkötelezettségét firtató riporteri kérdésre csupán arcátlan vihogás volt a válasza?!
Baj van tehát az európai politikusok fejében, ahogy baj van a Bundeswehr soraiban is. Pár napja jött hír, a német fegyveres állományban szignifikánsan megugrott a bevándorlók létszáma, ezért a védelmi minisztérium imámokat biztosít a muszlim katonáknak, mert roppant fontos a „befogadó és sokszínű környezet”. 
Így most tömegével érkeznek a német egységekbe a „január elsején született szír menekültek”. Meg is értem. 
Mivel erre vannak kondicionálva és a katonai-rendészeti pálya, a fegyveres testületeknél végzett szolgálat egyezik a karakterükkel, nem is kell sokáig várni rá, hogy a pudingon nevelt teuton fiatalemberek helyett török, afgán, meg a drapp bőrszín minden nációja akarjon majd gépkarabélyt ragadni. 
Onnét meg csak egy lépés, mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy 20-25 %-nyi muszlim vallású, ideológiailag vezérelt zsoldos mit tud majd művelni a "német" hadseregen belül. 
Tudom mit beszélek. 
A szintén soknemzetiségű Jugoszlávia néphadseregébe patikamérlegen szétosztva soroztak csak be albánokat, akik közül minden harmadik - már akkor - potenciális terroristának volt tekinthető. Erős kontroll mellett darabszámra szétosztva, kevésbé fontos egységekbe kerültek: konyhára, logisztikára. Még az akkori elvakult jugó-komcsi hadvezetés is volt olyan bölcsen óvatos, hogy a szövetségi államot ellenző, renitens albánok kezébe ne adjon fegyver. 
Bezzeg a Bundeswehr! Rommel, Kesselring, Von Rundstedt visszakaparják magukat a felszínre...

2026. január 22., csütörtök

Z, MINT ZOMBI GENERÁCIÓ



Z, mint zombi generáció

Ha valaki netán nem tudná: Pankotai Lili egy pünkösdi királylányságát élő ellenzéki megmondó. Olyan húsz év körülire saccolom a korát. Bízvást lehetne a lányom, de mindkettőnk nagy szerencséjére nem az. Eddig jobbára elengedtem a fülem mellett a lamentálását. Istenem, húsz éves! Húszévesen mond az ember sok hülyeséget... Legyintettem rá, bonhómiával vettem egy-egy veretesebb megállapítását. Aztán mondott egy akkorát, amitől a plafon csillárja is kilengett, és erre már muszáj volt reagálni. 
Egy szélsőliberális női lapnak válaszolta: „Jelen pillanatban a magyar politikai kultúrában nem az önazonosság és a hitelesség számít szavazatleadásakor. És ez most így helyes szerintem, mert jelenleg az a kérdés, hogy leváltjuk-e Orbán Viktort vagy sem.” Elolvastam még egyszer, tán rosszul értem, de nem. Tényleg ezt és így mondja: Orbán leváltása minden morális parancsot felülír. 
A „szent cél” érdekében bármi megengedett. Aha.
Figyelj, kislány! 
Némi elégtétellel, de minden öröm nélkül látom, hogy ti, Pankotai Lilik, meg a kompániátok, a szabadelvű emlőn nagyra nőtt csecsemők képtelenek vagytok kikapcsolni: bármit csináltok, mindig ugyanazon jár az eszetek. Elátkoztátok magatokat, önként. Pedig az életnek örülni kell. Persze, lehet egész nap egy trágyadombot is szagolni, de akkor ne panaszkodjatok! Akit Isten szeret, annak nehéz sorsot ad. Aki pedig folyton a könnyű életet hajkurássza, a kényelmet, a biztonságot másoktól várja el, az hamar a kárhozat útján találja magát. 
Az a baj Lilikém, hogy ti, vagyis a magadfajták nem járnak templomba. Nem szeretitek a csöndöt. A saját vélt nagyszerűségetek visszavetülése nélkül ki sem bírjátok egy percre sem. Aztán csodálkoztok rajta, hogy a zaj, a káosz, a kiúttalanság és a nihil megeszi a lelketeket. Azt hiszitek a Facebook-harcmodor egy lázadás, ami értelmet ad az életeteknek? Megsúgom, a lázadók nem ti vagytok, hanem azok, akik vasárnaponként a gyerekkocsit tolva, a nagyobbik gyereket kézen fogva misére mennek, majd a nagyszülőkkel a családi asztalnál ebédelnek. Ma a normalitás a lázadás. Ti meg sehol.

A hazugságok revüje

A minapi jégkorcsolyás világversenyen föllépett egy magát nőnek képzelő férfi, és korcsolyával a lábán bukdácsolva ízetlenkedett a sokaság előtt. Később azt nyilatkozta, világ életében erre vágyott, jégkirálynőként elbűvölni a közönséget. Hát, nem nagyon sikerült neki. Kiröhögték.
Ez a hír nem újdonság. Már a múltkori téli olimpia megnyitóján is bohóckodott egy félkegyelmű, mert megengedték neki. 
Hol van már az a régi szép történet, amikor Knézy Jenő a térdét csapkodva, kacagva, káromkodva ámuldozott az olimpia úszó számán, ahol egy afrikai versenyző (a helyi olimpiai bizottsági elnök fiacskája) gyakorlatilag száz métert is alig bírt a víz felszínén evickélni, csaknem belefulladt a medencébe. Akkor azt hittük, mindez vicc. 
Nem... Mára ez a valóság! 
A nőnek felesége, a férfinak férje van a Netflix sorozatokban. Németországban állat-kuplerájok nyílnak, máshol meg kivezetik a nyelvből a női-férfi nemet, semlegesre maszatolnak. Focimeccsek előtt térdelnek, a szexuális aberrációt ünneplik. A budapesti Főprájdmester szivárványos zászlóval henceg, közben a székelyekét szégyelli kitűzni az ország fővárosában. Az ellenzék vezetője pedig egy olyan vállalhatatlan pszichopata, akiről minden épeszű tudja, hogy egy utolsó gazember, mégis tömegnyi magyarnak mondott honpolgár elalél a hazugságaitól. 
Pedig a helyzet baromi egyszerű. Peter Magyar azt mondta, hogy az adókérdésekben majd a szakemberek döntenek, az lesz, amit a szakemberek mondanak. Majd a tiszás szakembereik összeültek és azt mondták, hogy legyen egy 22%-os és 30 %-os sávokkal kiegészített többsávos személyi jövedelemadó rendszer, ha ne adj' Isten ők kormányoznának, majd a Tarr Zoltán nevű elnökhelyettes, a Tisza Párt alelnöke azt mondta, hogy erről nem szabad beszélni a választásokig. „Meg kell nyerni a választásokat és utána mindent lehet”. 
Ehhez nekem valójában nem kell semmit hozzáfűznöm: egy normális politikai klímában Tarr nyilatkozatával egy időben, még ugyanabban a percben azonnal véget ért volna a Tisza Párt története. Nem tudok olyan példát mondani az elmúlt évekből, évtizedekből, lehet, hogy valaki tud, én nem tudok egyet sem, nem csak Magyarországon, hanem Európában, világszerte, hogy egy párt megnyerte volna a rákövetkező évben leendő választásokat, úgy, hogy közben azt mondta, be fogjuk csapni az embereket. Mert ők valójában ezt mondták.
És mégis akad olyan, aki mindezek után beáll a szélhámosok közé.
Ez a bizonyítéka annak, hogy a pokol itt világlik az ablakunk alatt, a gyehenna tüze már az előszobánkban lobog.

Kettős bárca

Ukrajna újabb, 800 milliárd dolláros Brüsszelnek benyújtott számlája más szemmel nézve: Magyarország 2004 óta, befizetőként a közösbe, nettó 73 milliárd eurót kapott az Uniótól. Ennek az összegnek most a tizenegyszeresét (!) igényli a szőlőcsősz ruhás, amelynek az országa tíz éven keresztül gyakorlatilag Európából akar élni. És - hahó! - ezt a 800 milliárdot nem védekezésre, hanem nyugdíjakra, fizetésekre, az állam működésére kéri. Ez olyan irdatlan összeg, ami elegendő lenne 40 éven át a magyar nyugdíjakra, vagy 60 évig finanszírozhatná a magyar családtámogatási rendszert. Persze, ha a tiszás kompánia messiásán múlna, ezt is zokszó nélkül átutalnák Kijevbe, csak ne kelljen elszámolnia a Dunába dobott telefonnal, meg a belterjes tőzsdézésével.



2026. január 21., szerda

RÜKVERC GRÖNLANDON



Lattman elvtárs vs. Peter Magyar

„Egy kiebrudalt NER-nyalonc akarja megmondani nekem, hogy hogyan kell ellenzékinek lenni?! Kezd nagyon elegem lenni ebből az országból! Mi folyik itt?!” – fakadt ki a Fidesz szimpátiával nehezen vádolható balliberális "éttermiségi" Lattman Tamás.
Segítek. 
Semmi sem folyik itt Tamás. 
Hogy a tiszás focistafeleségnek mi a problémája a személyeddel, csak sejtem. Azt viszont tudom bizonyosan, az a társadalom baja veletek, hogy harminc éve te meg a kompániád folytok és pofáztok bele a normális emberek hétköznapjaiba, a sorsunkat akarnátok megszabni helyettünk. Volt idő, mikor úgy tűnt, sikerrel jártok, mindent visztek a buliból, de mióta a tisztességes többség öntudatra ébredt, visszavettük tőletek az irányítást. És ezért hisztériáztok hosszú évek óta. És most kiizzadta a kétségbeesett erőlködésetek ezt a vécékefe fejű politikai komprádort, akit méltóztatsz kárhoztatni! Pedig a ti bűnötök, hogy Magyarországra szabadult. Úgyhogy inkább maradj csöndben!


Tét

A hét elején a derék grönlandiakat megdöbbentette a német hadsereg lépése: a Bundeswehr 15 fős kontingense felszállt az első Európába tartó fapados gépre, és búcsúlevél nélkül visszarepültek a kontinensre.
Komédia ez az egész. Körülbelül ennyit ér a NATO – jelenlegi állapotában. Már a görög-török viszonyt se voltak képesek kezelni. Most pedig, hogy Washingtonban új szelek fújnak, és elkezdődött egy új éra, meggyőződésem, hogy az amerikaiak a NATO-t se veszik már komolyan. Nem érdekli őket. 
Tizenvalahány év alatt az egyik fő konkurensüket, az EU-t sikerült kinyírniuk gazdaságilag. Nem véletlenül és nem ok nélkül dobbantottak a britek. Hogy mindig fájjon, amikor akarják, Washingtonban előbb létrehozták a független, életképtelen, de radikalizálódó Boszniát, és ha már lúd, legyen kövér alapon egy iszlám tűzfészek mellé egy maffia-államocskát is világra segítettek, Koszovó néven. Mindkét entitás nyílt seb Európa arcán. Szegény Európát az ág is húzza! Most ugyan Ukrajna lett az Ókontinens legnagyobb baja, de tudjuk, ezen kívül is rengeteg probléma halmozódott fel.
Ég az Európai Unió háza! 
Ilyetén a teuton hadfiak rükverce után nem Grönland, hanem Európa maradt magára. 
Szétesés és gazdasági csőd vár az EU-ra: ezt már minden épeszű politikus látja. Orbán Viktor nagy spíler, soha ilyen külpolitikai pozícióink nem voltak, mint most. (Na jó, utoljára talán Nagy Lajos, vagy Róbert Károly, esetleg Mátyás idején.) 
Összeomlás jön, és a nemzetközi politika világméretű tektonikus mozgása közepette, félig-meddig a tragédia küszöbén egyensúlyozunk, most kellene észnél lennünk, kikre bízzuk az országunkat, a magyarok sorsát. 
Kis ország Magyarország. Csak egy hazaáruló csőcselékünk van: az taknyolódik oda-vissza MZP-től, a Momentumon, LMP-n, át egészen a Tisza szektáig. Velük szemben a Fidesz másfél évtizede stabilan kormányoz, világos jövőképet ad, és minden botlása, minden hibája, és minden téves kádere ellenére zömében olyan intézkedéseket foganatosított, úgy kormányozta az országot, hogy az nekünk magyaroknak – kormánypártiaknak meg ellenzékieknek is – egyaránt csak a hasznunkra vált. 
Tájékozatlan, vak, vagy hülye, aki mást állít. Kérdés sem lehet, kire szabad rábíznunk a folytatást. Az egyik oldalon ott van egy a családját, a barátait, a korábbi köreit, majd az összes könnyűvérű nőjét megtagadó pszichopata, kiegészülve a régi éra levitézlett kommunista tanácsadóival. A másikon az az ember, aki két hét alatt mindkét szuperhatalommal legfeleső szinten tárgyalt, pluszban törökökkel, és Brüsszelben is sakkmester. 
Én csak egy családapa lennék. 
Nem vagyok Fidesz párttag, sosem voltam, de immáron több mint három évtizede nekik szurkolok. 
Nem istenítem Orbánt. Senkit se. Az Isten az Egy. 
Akkor is muszáj észrevenni, Orbán Viktor jelenleg az egyetlen magyar, és talán európai szintű vezető, aki látja, érzi, mire megy ki a játék. A világ újrafelosztása már elindult. 
Miért kell ezen csodálkozni? Félszáz éven át a liberális elit szája íze szerint történtek a hódítások: az erő elvén. 
Most majd hozzászoknak, hogy hasonló hódítások, hasonló gazemberségek lesznek, de már nem az ő szájuk íze szerint. És szintén az erő fog diktálni. 
Mit tehet a magyar? A világ erőközpontjaitól egyforma távolságra, mindenkivel partneri viszonyt ápoló politika folytatása, a saját nemzeti érdekek képviselete mentén kell tovább haladnunk. És imádkozzunk, hogy megússzuk.



A NAGY EURÓPAI ELSZABÁS




Öt pont

Nem törődve a magyar, a szlovák és a cseh ellenkezéssel, a brüsszeli észlények egy évtizedre magukra vállalnák Ukrajna finanszírozását. Ahogy a vicc poénja szól: nesze sánta, itt egy púp! 
Tegyék csak. Mi meg elénekeljük a Nélküledet, miközben a sánta Brüsszel bele fog rokkanni a rápúpozott Ukrajnába. 
Ezzel az erővel Közép-Afrikát is csatolni lehetne az Unióhoz. A friss fekete emberanyagnak legalább Macron örülne, a szikkadt Ursula von der Leyen sem ellenzi, rosszabb politikus, mint Angela Merkel volt. Ráadásul bizonyítottan korrupt is.
Igaza van Orbán Viktornak: nem kell ide HUXIT, fölösleges. 
Hamarosan az EU saját magát fogja föloszlatni. Egyelőre még akadnak, akik nyögve-nyelve tolják a ganajos szekeret, de már igavonó nincs, a németek berosáltak, a franciák, mediterrán népek mindig lógósok voltak, a skandinávoknak csak a szájuk nagy, de kevesen vannak és otthon is akad annyi idegenek generálta problémájuk, hogy még egy koloncot már nem bírnának el. Akadnak lengyelek, akiknek zöme utálja az ukránokat és 70%-uk már hallani se akar semmiféle csatlakozást, legszívesebben szétmérnék Ukrajnát az oroszokkal megegyezve. Ki marad? A baltiak, akik összesen sincsenek annyian, mint Budapest az agglomerációval. Na, nekik is úgy kell Ukrajna, mint szar a zsebbe.
Mára kristálytiszta: az EU – ahova Magyarország hajdan belépett – mivel képtelen volt a való életre megdöglött, kimúlt. Gyakorlati szétbomlása, mint egy lótetemnél, csak idő kérdése. Nekünk a néhai Európai Unióval kapcsolatban a már megkezdett, különutas politikát kell tovább folytatnunk. Semmi új, közös dologba nem szabad és nem is kell belemenjünk. 
1. Meg kell tartani a nemzeti valutát, a forintot! Ez az egyik legfontosabb! 
2. Még véletlen sem szabad engedni az EU ügyészségének, nem társulunk, nem igazodunk hozzájuk! 
3. Budapest szuverén külpolitikát folytat, Moszkvával, Washingtonnal, Pekinggel is tartja a partneri viszonyt, bárki bármit ugat erről. 
4. Magyarország tárgyalásokat kezd Ausztriával, Szlovéniával, Horvátországgal, Szerbiával, a V4-ek bővítéséről. 
5. A Fidesz áprilisi győzelme után jogászok csoportja újraértelmezi a hazaárulás fogalmát: büntethetővé teszik az online verbális erőszakot, a szóbeli és fizikai agresszió összes formáját visszanyesi, minden hazaellenes megnyilvánulást – itthon, vagy Brüsszelben – retorziók fognak követni. 
Lenne még ötletem, de majd szép sorban. 

Avatar

Berobbant a mozikba az új, „régen várt” Avatar film. 
Isten látja hófehér lelkemet, nekem már az első rész is csak kínnal-keservvel nézhető kategória volt. Nem tudom, ki hogy van vele, rettenetesen zavar a digitális CG világ. Az Avatar vetítésén úgy éreztem magam, mintha egy gyerekeknek szánt matiné előadásán ülnék, és egy kicsit költségesebb animációs filmet látok. Ezek a túltolt látvány elemek nekem inkább nevetségesek, bosszantóan öncélúak. A Csillagok háborúja első két-három részét is egyre fogyó lelkesedéssel néztem, pedig azokban még bőven volt valóságos élet, valóságos szereplőkkel, élő helyszínnel, valósághű makettekkel, nem csupán egy méregzöld stúdióban kipontozott harisnya ruhában vonaglottak a színészek. (A többi részt csak fél szemmel, undorral néztem. A filmes gödör alja a robotos harc volt, amikor sokszorosított számítógépes játékra züllesztették a mondandót.) 
Megleszek az Avatar nélkül is. Ha rajzfilmet akarok nézni, előbb veszem elő a Dr. Bubó, vagy a Gusztáv akármelyik epizódját.

 

2025. november 25., kedd

SHAKESPEARE 2.0

Rajzom



T-vízió


Életem egyik legjobb döntése volt, hogy immáron nyolc éve nincs tévém. Nem is lesz, soha többet. Előtte se sokat néztem, pont a kereskedelmi adókban futtatott jelleg meg érdem nélküli, uborkafára fölkapaszkodott "sztárok" miatt. Ezzel együtt a reklámokkal és beszélgetős műsorokkal agyonzsúfolt – kereskedelminek nevezett – kufár rádiókat se szenvedhetem. Ha taxiban ülök, megkérem a sofőrt, inkább haladjunk csöndben. Mindig zavart az értelmetlen locsogás, amikor bulvár, érdektelen témákat minden felkészültség nélküli, felszínes tudású pojácák egymás között heherészve taglalnak: miért kéne ezt hallgatnom? 
Nem hiányzik a televízió. Néha – amikor olyan helyen vagyok, ahol bekapcsolva megy az adás – odapillantok, de gyorsan el is kapom a tekintetemet. Ennyi épp elég, hogy megállapítsam, a televíziós csatornák pont azok, ami a nevük: csatornák, kanálisok telis-tele szennyel. Normális ember meg ilyesmire nem kíváncsi. Abszurd, hogy akár fél órát is áldozzak egy villogó dobozt bámulva az egész napos teendőimből. Hogy – megint visszautaljak a névre – egy tele vízióval, tehát manipulált látvánnyal telis-tele lévő kivetítő képernyőt nézzek, arra nekem már se türelmem, se kedvem, se időm nincs. 


K. Mityu

„Új életed kezdd azzal, hogy megfogadod: mostantól a szíved mélyéből élsz.”

Ezt írja Korniss Mihály egyik kötetében. Az egyik epizód címe ragadott meg: „Tanulj a lovadtól tartást”. 
Péntek estefelé a könyvszekéren akadt meg rajta a szemem. Lapozgattam, beleolvastam. Ilyen elgondolkodtató, elmés bejegyzésektől hemzsegett a kiadvány. Nem kell hozzá különösebb olvasottság: szerkezetében és jellegénél fogva is Márai Sándor Füveskönyvének bölcsességeit akarja utánozni Korniss. Már majdnem meggyőzött, amikor bevillant, ugyanő mostanában miket irkál a hazai komprádor-politika szélhámosáról. A hozsannázó szöveget betűhíven ide másolom. 

„Naponta beszél, meg tudja szólÍtani az országot. Jól beszél. Emberi módon, nagyon tehetségesen, nyelvében ihletett a Magyar Péter. Jobb, mint Kossuth és nem számít, hogy ez nem tetszik mindenkinek, ő naponta beszél az országhoz, az ő országához, mint a fiunk, de erős, és elhatározta magát. Folyamatosan leszögezi a nyilvánvaló dolgokat., bennünket képvisel, mindannyiunkat, magyarokat. Ébresztő! -t mond naponta az új parlamentben, a közösségi médiában. Elképesztő retorikai képességgel bír, és a fejemet teszem rá, hogy tiszta szívvel benne van abban, amit mond. Hazája népének óhajt beszélni. Tud. És bírja erővel.”

A könyvet szépen visszaraktam a többi közé. Utána a serház vécéjében szappannal kezet mostam, és valamiért rögtön megnyugodtam. Ha kérhetnék valamit: csak így, csak így ne öregedjek meg!

Kémia?

Ez a Tisza Párt nevű laborkörülmények között kikevert experimentum először nagyot villant, kétségtelen. Szép reményeket fűztek hozzá, de mivel a toxikus, azaz erősen mérgező hatása a kezdetektől nyilvánvaló volt, hisz a lényegét ez a romboló, savas hatás megmutatta, az értelmesebbek már vigyázva, kellő bizalmatlansággal kezelték. Napjainkban erősen párolog, szennyez, és egyre elviselhetetlenebb a szaga. Sok a salakterméke a tiszás kotyvaléknak. Zsákutcás kísérlet, olyan kudarc, ami áprilisban bizonyítást is nyer majd.

Vendetta

Elindult a roncsderbi. A kamu párt kamu jelöltjei kamu szavazáson az áhított képviselői pozíciókért hadakoznak. 
Ahogy már megszoktuk, a Tisza Párt házi bajnokságát pont olyan trehány módon intézték, mint a 200 ezer szimpatizánsuk intim adatait. Lett is sértődés rögvest. A csalódott, esélyhez sem juttatott, megbántott, kiszuperált jelöltek sorban nyilatkoznak a sajtónak, kiteregetik a párt szennyesét.
Ezek belülről fogják fölfalni egymást! Pattogatott kukorica és kóla mellett naponta nézzük majd a shakespeare-i drámákat. 
Sosem szabad viszont elfelejteni, hogy Magyar Péter az árulása szemétdombján kaparta össze a szekta híveit, és aki áruló, hátba döfte az övéit, jó eséllyel ugyanez a sors vár rá is. Nem hülyeség, tapasztalat, hogy a karma bizony dolgozik. Ki-ki érdeme szerint előbb-utóbb visszakapja a vétkét, kamatostól. És akkor majd nem a bukás fog fájni, hanem a fölismerés, hogy ezt megérdemelten kapta. Magyar Péter, ez a politikai komprádor a borítékolhatóan bekövetkező kudarca után pária lesz a társadalomban, de talán még a családjában is. Nem lennék most a három fia helyében, szegény kölykök. Az lenne a normális, hogy a gyermek büszke az apjára. De kire vagy mire nézzenek fel? A szélhámos apjuk ugyanazt műveli, amit a szégyenletes diszkós esten: csak most nem fiatal nők lába közt csúszkál a padlón, hanem Manfred Weberék mossák föl a nyelvével a néppárti klotyót, miközben hazudik, a csillagos eget is letagadja az égről. Már azzal fenyegetőzik, hogy áprilisban mindenkit lecsukat. Érti ezt az alakot valaki? Mindenkit! Téged, engem, aki mást merünk mondani! Mindenkit. 
Az oroszokkal meg majd utána személyesen számol le.
És végül maradnak az UFO-k.

2025. október 13., hétfő

KÍSÉRLET JÁRJA BE EURÓPÁT

Skalinada - 100 x 150 cm

Márai és Lola

A hétvégén megvettem egy új Márai kötetet. Pontosabban, Márai Sándorról és a nejéről szól a kiadvány. A vaskos, tetszetős külsejű, puhán lapozható könyv egy furcsa, de nagyon izgalmas válogatás az író és nője naplóbejegyzéseiből. A címe amilyen elcsépelt, annyira árulkodó: Egymás tükörképei vagyunk. 
Közismert tény, hogy Márai gazdag élete nagyobbik részén naplót írt. Azt viszont kevesen tudják, hogy a felesége, Lola is három évtizeden át vezetett naplót. Kettejük írásaiból lett összefésülve ez a tartalmában nagyszerű anyag, amely egy-egy napról, vagy eseményről a férj és a feleség által is tudósít. Az egyik modorosabban, lévén mindvégig tisztában van vele, a magas irodalomnak szánja a bejegyzéseit. A másikat nem kötik efféle igények. A nő iróniával, olykor gyilkos humorral, olykor pedig rettentő mély fájdalmakkal ír a kettejük zegzugos kapcsolatáról. Tehát, az eleve adott, az örökös női-férfi szembenállás perspektíváján túl, föltárulkozik egy másik szál, az ünnepelt író nézőpontja, és a háttérbe húzódó asszony introvertáltabb, bensőségesebb jegyzetei: ugyanarról az emberről, ugyanarról a dologról, egy napról, egy eseményről - két reflexió... Elképesztő olvasmány!
Utóirat: A kötetnek hála, újból ráébredtem, az élet minden mozzanatában milyen finom különbségek és mekkora szakadékok tátonghatnak egy párkapcsolatban! Ezekről legtöbbször tudomásunk sincs.  Ez a szerencsénk.
A nőknek is.
Meg nekünk is. 

Kísérlet járja be Európát

Egy valamire volt jó a legmagyarabb folyónkról elnevezett blöff párt létrejötte: napról-napra mindinkább kikristályosodó bizonyossággá válik, hogy a demokratikus politizálás - egyelőre még jó ideig - nem költözhet át teljes egészben a virtuális térbe. Szeletében az interneten marad, de a várakozásokat alulmúlva koránt sincs királycsináló hatalma. 
Hála Istennek!
Kicsit olyan ez, mint a szocializmus bukásakor. 
Az ideológiai elit azt magyarázta, hogy a XX. századi emberek még nem fogták föl a lényeget, nem voltak képesek a kommunizmus eszmeiségéhez fölnőni. Mivel a kommunisták akkor is hazudtak, mikor épp csődöt mondott a kísérletük, szűk három sorban tegyük őket helyre: éppen azért húzták le őket a történelem küblijében, mert a világon nagyjából mindenhol rájöttek arra, hogy a kommunista-szocialista ideológia pont oda való, a küblibe. 
Sajnálatos, hogy ártatlan százmilliók élete árán döbbent rá a világ erre az amúgy tökegyszerű felismerésre. 
Bár mostanában csak elvétve akad diktatórikus egypártrendszer, sajnos a valóságban mégis van ideológiai sorvezető, és azt már nem is egy karibi banánköztársaságban, a dzsungelek mélyén búvó kiskirályságokban kell keresni, hanem például a legforgalmasabb nyugat-európai nagyvárosokban, az ottani médiában, az egyetemeiken, a színházaikban, meg a mainstrem politikai közegükben. Tovább tombol a kettős mérce, a kontraszelekció elburjánzott, szándékosan összekevernek fogalmakat azok, akiknek egy feje tetejére álló világ a vágyálmuk, és ezért képesek bármilyen alantas eszközt bevetni. Az ipari konzorciumként működő giga közösségi portálok pedig kiszolgálják a gyilkos ösztönökre építő politikát. Kezdetben még úgy is tűnt, sikerrel járnak. A Tisza Párt kipukkadó kamuja viszont rámutatott a virtuális pártépítés gyenge pontjaira.     
Egyszerűen nincsenek meg a feltételei. Ezer sebből vérzik az online pártaktivizmus. Parasztosan mondva, a billentyűzet és a képernyő előtt nem lehet ugyanazt hozni, mint egy reggeltől-estig tolt pártépítő munkában, ahol hús-vér emberek között, arccal, érvekkel kell jövőképet ajánlani, mellette muszáj hideg fejjel kalkulálva pártstruktúrát építeni, helyezkedni, okosan dönteni személyi ügyekben, hogy csak a fontosabbakat említsem. Még egyszerűbben: a legfrappánsabb Facebook-bejegyzéstől is tételekkel hasznosabb, célravezetőbb például a Lázárinfó bármelyik tizenöt perce. De mivel a Tisza egy hókuszpókusz, virtuális salto mortálé, és a vezetőségének büdös a munka, tavaszig le is fogják csapolni őket. Sima kétharmad lesz megint.

2025. október 7., kedd

A KIREKESZTŐK

 



Kirekesztők

A Kossuth teret évtizedek óta ismerem. Mármint az Országház előttit, lévén majdnem minden magyar településen létezik Kossuthról elnevezett közterület. 
A parlament előtti placcon először a nyolcvanas évek végén jártam, kora tavasszal, alkonyati napon, keletnémet menekültek közé keveredve egy emberséges, fiatal lelkész kertjében hálózsákosan táboroztunk le éjszakára. Rá pár hónapra megnyílt a szögesdrót Sopronnál, az én németjeim meg szaladtak át a szocializmusból a kapitalizmusba. Nem gondoltam volna, hogy általuk kóstolót kapok a 20. századból, hogy a történelem vasmadara épp akkor a fejünk fölött csattintotta szét a szárnyát. Akkoriban az Országház épülete meg a tér is elég szürkének, füstösnek tűnt. A kilencvenes években a parlament fokozatosan kifehéredett, a kommunizmus örökségével együtt lepucolták róla a Trabantok, Wartburgok kipufogóinak szutykát, hogy aztán végre a Kossuth tér is visszanyerhesse eredeti pompáját. 
Volt is miatta elég óbégatás! Sértődött balliberálisok hisztériáztak, hogy a tér felújításával a Horthy-érát hozzák vissza, barna eső hullik, fasizálódik az ország, amiből persze egy hang se volt igaz, de nekik sosem az igazsággal volt dolguk, hanem – mint manapság – a nép hergelésével, riogatásával akartak zavart kelteni, csak az indulatok felkorbácsolásában jeleskedtek. Évtizedek keresztül papoltak a szabadelvű értelmiségiek a megbékélésről, az egymásnak nyújtott kezek fontosságáról, az “árkok betemetéséről”, miközben a kvázi “befogadáspártiak” lettek a legnagyobb kirekesztők, akik minden adandó alkalommal a “végképp eltörölni” elvet alkalmazták a nemzeti oldallal szemben.
Mégis akadnak a mai napig olyanok, akik még hisznek a balliberálisok “szereteországában”.
Ki kell ábrándítsam ezeket az elvarázsolt széplelkeket.  
Ki kell mondani, másként nem, hát bibliai hasonlattal: majd amikor az antilopok odaheverednek az oroszlánok mellé, körülbelül akkor lesz érdemes beszélni megbékélésről a magyarországi hazaáruló csőcselékkel. Magyarán, sosem. Lehet ezt cifrázni, hogy ne már, hát szeressük egymást gyerekek, de az eredendő igazság, hogy a rendes, normális, hazafias hozzáállás sosem fogja elviselni az abnormális, felforgató, hazátlan hozzáállást. 
Valamelyiknek el kell tűnnie, örökre. Kérdés sem lehet, melyik eszmeiség fog előbb fölszívódni. És ha ez meg fog történni, akkor egy értelmes, az országért tenni akaró, valóban innovatív ellenféllel le lehet majd egy asztalhoz ülni, és a véleményeket meghallgatva valamilyen konszenzusra fogunk jutni. De a mostani kompániával, Magyar Péter szektájával, Hadházy csürhéjével, az O1G-n túl se nem látó, se nem halló bandával a nemzeti minimum alsó küszöbét sem érdemes meglépni. Lehet, talán sikerülne, de nem szabad! 
Arra rámenne a nemzet. 

Sok nem aranyember

 

Hadházy. Ha kimondom ezt a nevet, elsőre mintha Jókai Mór valamelyik romantikus regényalakja sejlene föl a patinás családnév mögött. Szép név. Férfiasan a “had” előtag maszkulinitását enyhíti a “ház” nőies befogadása, megspékelve egy pedigrés y-nal: ordít a kutyabőrért. A megtestesült patriotizmus, a magyarság összes nemes jellemét sugallja a név. Azaz, csak sugallta.
Hadházy Ákos ténykedésével az elégségesnél többet tett azért, hogy a neve hallatán jó időre minden odaképzelt szép jelzőt elhagyhassunk.
Ez a ragyás idióta a magyar politikai közélet szégyene. Ettől már csak az a kínosabb, hogy valakik be is szavazták a parlamentbe. Én szívesen megkérdezném őket, egyesével sorra venném mindet, hogy egy elmekórtani gyors teszt után ezt mégis, hogy képzelték? 
Közben látom Dobrev Klára friss videóját, ahogy fejhangon sippogva az igazságügy minisztert ápprehendálja, merthogy kisült, ami nyilvánvaló volt: nincs érintett kormánytag, vagy kiskorú személy a Szőlő utcai ügyben, mi több, még gyermekotthon sincs szűz kisfiúkkal-kislányokkal. Van ellenben egy zárt fiatalkorú fiúk börtöne, visszaeső suhancokkal, meg van brit titkosszolgálati szál, és egy rakat baloldali drága ember, antifás Jámbortól a ripacs Noáron keresztül a Dobrev famíliáig aki sáros. Viszik is a táskát, a visításkát. Azt hitték, következmények nélkül megússzák, hogy a magyar államrendet aláásva zavargásokat akartak kirobbantani. Jó hírem: nem, nem fogják. 
Klárát ugyan – ma is – megvédte a brüsszeli képviselősége, ahogy Magyar Pétert még óvja ideig-óráig az Európa Parlament mentelmi flepnije, de ilyenkor azért a jobb érzésű honpolgárban fölhorgad egy kérdés, hogy ezek a hitvány jellemek mégis, miként kelnek-fekszenek? Néznek-e tükörbe? Költői a válasz, sajnos. Majd mi leszünk a tükör nekik, áprilisban. 


2025. szeptember 29., hétfő

EGY KÜBLI FRISS LEVEGŐ


Egy kübli friss levegő

A múlt vasárnap „Levegőt! – Kiállás a szabad közterekért és a tisztább közbeszédért” elnevezéssel megtartottak egy rendezvényt. A nem túl tömegesen lezajló tüntetést elvileg a gyűlölködés ellen hirdették meg. Elvileg. Valójában pont azok szervezték, akik a magyar közélet leghangosabb hergelői. 
Mivel a Hősök terétől egy iramodásnyira lakom, láttam az előkészületeket. Hangosítás, színpad, reflektorok tömkelege volt fölhalmozva. Nem két fillér lehetett a rendezvény lebonyolítása. Úgy tűnik, van az a pénz, amit némely szponzor szívesen kifizet, ha egy civil demonstrációnak álcázott kormánybuktató puccskísérletre kell adakozni.
A lángolónak ígért, de csak szerényen elfüstölgő esemény önmagában nem ér meg annyit, hogy ennél többet írjak róla. Legyen elég, hogy a pulpituson szónoklók épp a fő gyűlöletkeltők voltak, a személyük, az eddigi megnyilvánulásaik eleve hiteltelenítették a rendezvény célját.
Mégis, a Noár nevű csepűrágóból lett influenszer - a szokott veretes tahóságán túl - mit tud felmutatni a szeretet és az elfogadás jegyében? Hogy szakmányban gyalázza a kormányoldal női politikusait?
A mikrofont ragadó színész kollégáinak szereplését kihagyom. Őket minősíti, hogy az ismertségükkel, a tehetségükkel egyenes arányban súlytalan maradt a mondandójuk is. Ellenben Pottyondy Edina hozta a szokott formáját. Idegmérgezés, Fideszezés, Orbán hippi Hitler: hogy csak a finomabb metaforáit idézzem. Dőlt a szájából a mocskolódás. Nagy tapsot aratott, a szeretet meg az elfogadás jegyében, nyilván. A múltkor is megvillantotta a finomra hangolt női lelkének legsötétebb bugyrát, amikor a világszerte közkedvelt, végtagok nélkül született amerikai motivációs szakembert a „Fidesz manóemberének” titulálta. 
Nick Vujicicot sosem láttam élőben, de nagyon tisztelem. Egyik Magyarországon készült ikonikus fotója az íróasztalom mögötti falon van. Nem tudom eldönteni, Pottyondy gyalázatos minősítésére mi a helyes reakció. Először fölháborodtam rajta, ökölbe szorult a kezem. Ha abban a pillanatban mellettem állt volna Pottyondy, menten belerúgok, hogy megemlegeti. Rá egy percre már szégyelltem, hogy elöntött az indulat. Kicsivel később, higgadtabban pedig már szánalommá szelídülten gondoltam azokra a magyarul beszélő emberekre, akik a mai napig hiteles véleményvezérként elfogadják a Pottyondy Edinák, meg a hasonszőrűek meglátásait.
Meglehet, Nick Vujicic teste egy torzó. De akkor a Pottyondy-kompánia szíve-esze-lelke, na, az vajon milyen groteszk, szörnyű lehet???
Ezek ugyanazok: gátlás nélkül vezényelnének sortüzet mindenki másra, aki nem az ő elveik szerint értelmezi a világot, és van mersze mást is mondani, mint amit a szabadelvű ideológia megkövetel. Hóhér ez mind, az elődjeik is azok voltak. Csakhogy ezek még azokhoz képest is csak gyáva, jellemtelen gazemberek maradtak.

Csipet-csapat

A Tisza Párt megint kitolta a belső jelöltállítás időpontját. Régebben szeptemberre ígérték a 106 nevet tartalmazó listájukat, közben rázták az öklüket. Emlékezzünk csak, tavasszal már előrehozott választásokról delirált Magyar Péter, holott sem akkor, meg úgy tűnik most sincs elegendő képviselő-jelöltje. Azaz, szerintem jelölt még csak-csak akadna. Régi tapasztalatom szerint bizonyos szerényebb képességű emberek gyakran azt hiszik magukról, hogy nagyobb ügyekre vannak predesztinálva, különbek az átlagtól. Ezek a magabízó karakterek rend szerint legföljebb félműveltek, viszont közös bennük, hogy előszeretettel könyökölnek, nyomulnak, helyezkednek, miközben hangosabbak mindenkitől. Hogy csak egy példával illusztráljam: a lelki torzulás nélküli képzőművészek zöme a letámasztott festményét a fal felé fordítja. Óvja, védi a munkáját. A lánglelkű műkedvelők szokása, hogy még a padlón tárolva is önmagukat reklámozzák. Magam is amatőr képzőművész lévén nem akarnám megszólni a többieket, de nem árt észben tartani, hogy a valódi profi jó eséllyel akkor is meg tudja csinálni, amit kell, ha nincs hozzá kedve. Az amatőr viszont akkor sem biztos, ha kedve van hozzá. Nem lehet véletlen, hogy a Tisza Párt botcsinálta, reménybeli politikusainak titkolják a névsorát. A kegyetlen valóság az, hogy az idő nem a Poloskának dolgozik. De a legjobban saját maga miatt tart ott, ahol, napról-napra veszíti hitelét. Már nem pusztán csak politikai hibákat vét, a bomlott, erkölcstelen személyisége lepleződik le. Emberileg kukázza ki magát. Épeszű az ilyesféléktől biciklit se vesz, nemhogy rászavazzon. És ha ez nem elég, a szektájában nevesítettek is egytől-egyig lombrosoi figurák, vállalhatatlanok, meg alkalmatlanok: nagyjából mindenre.

2025. szeptember 23., kedd

VOX POPULI

Rajzom


Vox populi

Ha a prostituálódott Hahn Endre-féle madár- és béljós intézet ilyen adatokat hoz ki, hogy 3%-kal nőtt a kormánypárt támogatottsága, de a Tisza még mindig 13%-kal vezet, akkor ez emberi nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy megint kinéz Orbán Viktornak egy kétharmados győzelem. Ezek a "közvéleménykutatók" így hazudnak, politikai megrendelésre, jó pénzért, bő nyállal, szépen tempózva, de orbitálisat. Túl azon, hogy várom az áprilist, mert bízom a kormánypárt jövő évi abszolút sikerében, azért is figyelem az eredményeket, mert amennyiben a Fidesz ismét tönkreveri a túloldali kompániát, onnét kezdve az összes - idáig hazudozó - közvéleménykutatónak reszeltek. Hitelesség tekintetében sosem fognak visszakapaszkodni. Nem a piacra. Mindig lesznek ködlovagok, szélhámos megrendelők a politikum részéről. Viszont az emberek bizalmát végképp elveszítik. Nem is csoda. Politikai bóvli, amit művelnek, remélem hamarosan mindenkinek kiderül. Az újrázás mellett ezt a hatalmas bukást várom legjobban. Mások szerint erre hiába várok, hisz eddig sem voltak megbízható kimutatásaik, rendre fölülmérték a nekik kedves pártalakulatokat. Legutóbb még a választások előtti szombat délutánon is képesek voltak azt nyilatkozni, hogy toronymagasan vezet a Fidesz ellenoldala, aztán vasárnap este holtra sápadtan pofára estek, hétfőn nyökögtek, hebegtek valamit valamelyik tévéstúdióban azok, akik keddre már skrupulus nélkül, emelt fővel mászkáltak megint, és hirdették a szakértelmüket, amitől csak a fennen hangoztatott objektivitásuk a röhejesebb. 

Walking Dead

A Főprájdmester másfél hónapos vakáción ellógta a nyarat, csődben úszik Budapest, de akkor miből, és főleg mi alapján osztogatnak prémiumokat a vezetésnek? Aki egy parkoló üzemeltetését is napi 1 millió Ft veszteséggel hozta, arra most rábíztak egy magyar fővárost. Mennyi ész kellett ehhez? Karácsony vezetése alatt 2019. óta eltűnt/elfogyott/elpárolgott a Tarlós István által megtakarított 214 milliárd forint, és most a napokban volt 65 milliárd felvett hitele a fővárosnak, miközben szinte semmi érzékelhető karbantartási és felújítási munkák nem készültek el Budapesten. Ezt az óriási hiányt növeli most meg az újabb 4,5 milliárdos állami inkasszó levonás. A főváros már több, mint egy éve csak a budapesti cégek által befizetett éves (március 15. és szeptember 15. határidővel) iparűzési adó terhére faktoráltak. Tehát ezzel a faktorálással a következő időszak pénzeit eszik fel: ELŐRE!
Emlékeim szerint a kormány azzal ült le tárgyalni Karácsony Gergellyel, hogy a főváros kidolgoz és előterjeszt egy konkrét javaslatot arra, hogy maga főváros milyen változtatásokkal tudja csökkenteni a kiadásait, és miként tudja megoldani a kialakult csődhelyzet elkerülését. Arról egy szót sem hallunk, hogy azóta történt-e valami, mit terjesztett elő a Hiperpasszív „szakértő” kompániája.
Tehát azt nem tudni, hogy mire költötték ezt a rengeteg pénzt, miből lett a hiány. Mert azon kívül, hogy ez a colos balfácán megvett egy rákosrendezői szeméthalmazt 50 milliárdért - és ezt beruházásnak csúfoljuk - ezen kívül a regnálása alatt nem építettek semmit. A Lánchíd renoválása is bűnügybe torkollott. Aki viszont tragikomikus horrort akar látni, az megtekintheti élőben a Blaha Lujza téri „felújítást”, ahol a Walking Dead valamelyik epizódjához adottak a lekoszlott körülmények, meg a zombi statiszták is. 
Van, aki szerint jobb, hogy ez a lusta, semmihez sem értő figura nem csinál semmit, így kevesebbet árt. A rossz hírünk viszont az, hogy a sleppje sajnos nagyon tevékeny. Hiába, hogy Budapest az ország leggazdagabb önkormányzata, ha a kormány nem szedné el a szolidaritási adót, Kamugeri kollégái azt is elvarázsolnák.