RÜKVERC GRÖNLANDON

Lattman elvtárs vs. Peter Magyar

„Egy kiebrudalt NER-nyalonc akarja megmondani nekem, hogy hogyan kell ellenzékinek lenni?! Kezd nagyon elegem lenni ebből az országból! Mi folyik itt?!” – fakadt ki a Fidesz szimpátiával nehezen vádolható balliberális "éttermiségi" Lattman Tamás.

Segítek. 

Semmi sem folyik itt Tamás. 

Hogy a tiszás focistafeleségnek mi a problémája a személyeddel, csak sejtem. Azt viszont tudom bizonyosan, az a társadalom baja veletek, hogy harminc éve te meg a kompániád folytok és pofáztok bele a normális emberek hétköznapjaiba, a sorsunkat akarnátok megszabni helyettünk. Volt idő, mikor úgy tűnt, sikerrel jártok, mindent visztek a buliból, de mióta a tisztességes többség öntudatra ébredt, visszavettük tőletek az irányítást. És ezért hisztériáztok hosszú évek óta. És most kiizzadta a kétségbeesett erőlködésetek ezt a vécékefe fejű politikai komprádort, akit méltóztatsz kárhoztatni! Pedig a ti bűnötök, hogy Magyarországra szabadult. Úgyhogy inkább maradj csöndben!

Tét

A hét elején a derék grönlandiakat megdöbbentette a német hadsereg lépése: a Bundeswehr 15 fős kontingense felszállt az első Európába tartó fapados gépre, és búcsúlevél nélkül visszarepültek a kontinensre.

Komédia ez az egész. Körülbelül ennyit ér a NATO – jelenlegi állapotában. Már a görög-török viszonyt se voltak képesek kezelni. Most pedig, hogy Washingtonban új szelek fújnak, és elkezdődött egy új éra, meggyőződésem, hogy az amerikaiak a NATO-t se veszik már komolyan. Nem érdekli őket. 

Tizenvalahány év alatt az egyik fő konkurensüket, az EU-t sikerült kinyírniuk gazdaságilag. Nem véletlenül és nem ok nélkül dobbantottak a britek. Hogy mindig fájjon, amikor akarják, Washingtonban előbb létrehozták a független, életképtelen, de radikalizálódó Boszniát, és ha már lúd, legyen kövér alapon egy iszlám tűzfészek mellé egy maffia-államocskát is világra segítettek, Koszovó néven. Mindkét entitás nyílt seb Európa arcán. Szegény Európát az ág is húzza! Most ugyan Ukrajna lett az Ókontinens legnagyobb baja, de tudjuk, ezen kívül is rengeteg probléma halmozódott fel.

Ég az Európai Unió háza! 

Ilyetén a teuton hadfiak rükverce után nem Grönland, hanem Európa maradt magára. 

Szétesés és gazdasági csőd vár az EU-ra: ezt már minden épeszű politikus látja. Orbán Viktor nagy spíler, soha ilyen külpolitikai pozícióink nem voltak, mint most. (Na jó, utoljára talán Nagy Lajos, vagy Róbert Károly, esetleg Mátyás idején.) 

Összeomlás jön, és a nemzetközi politika világméretű tektonikus mozgása közepette, félig-meddig a tragédia küszöbén egyensúlyozunk, most kellene észnél lennünk, kikre bízzuk az országunkat, a magyarok sorsát. 

Kis ország Magyarország. Csak egy hazaáruló csőcselékünk van: az taknyolódik oda-vissza MZP-től, a Momentumon, LMP-n, át egészen a Tisza szektáig. Velük szemben a Fidesz másfél évtizede stabilan kormányoz, világos jövőképet ad, és minden botlása, minden hibája, és minden téves kádere ellenére zömében olyan intézkedéseket foganatosított, úgy kormányozta az országot, hogy az nekünk magyaroknak – kormánypártiaknak meg ellenzékieknek is – egyaránt csak a hasznunkra vált. 

Tájékozatlan, vak, vagy hülye, aki mást állít. Kérdés sem lehet, kire szabad rábíznunk a folytatást. Az egyik oldalon ott van egy a családját, a barátait, a korábbi köreit, majd az összes könnyűvérű nőjét megtagadó pszichopata, kiegészülve a régi éra levitézlett kommunista tanácsadóival. A másikon az az ember, aki két hét alatt mindkét szuperhatalommal legfeleső szinten tárgyalt, pluszban törökökkel, és Brüsszelben is sakkmester. 

Én csak egy családapa lennék. 

Nem vagyok Fidesz párttag, sosem voltam, de immáron több mint három évtizede nekik szurkolok. 

Nem istenítem Orbánt. Senkit se. Az Isten az Egy. 

Akkor is muszáj észrevenni, Orbán Viktor jelenleg az egyetlen magyar, és talán európai szintű vezető, aki látja, érzi, mire megy ki a játék. A világ újrafelosztása már elindult. 

Miért kell ezen csodálkozni? Félszáz éven át a liberális elit szája íze szerint történtek a hódítások: az erő elvén. 

Most majd hozzászoknak, hogy hasonló hódítások, hasonló gazemberségek lesznek, de már nem az ő szájuk íze szerint. És szintén az erő fog diktálni. 

Mit tehet a magyar? A világ erőközpontjaitól egyforma távolságra, mindenkivel partneri viszonyt ápoló politika folytatása, a saját nemzeti érdekek képviselete mentén kell tovább haladnunk. És imádkozzunk, hogy megússzuk.