 |
| Zajlás - illusztrációm |
Gerincet Pálinkásnak
A legmagyarabb folyónk nevét bitorló rágalomgyár szennyfolyama most Magyarország
hadseregét szeretné befeketíteni.
Óvatosan reagálnék erre, mert nekem nem adatott meg, hogy a Magyar Honvédségben
szolgálhassak, de voltam egy bő évig sorkatonaságban, a Jugoszláv Néphadsereg
(JNA) állományában.
Javarészt Macedóniában állomásoztunk, egy felderítő századdal leginkább terepen
éltünk, ahol – magyar létemre – híradós kiképzést is kaptam, pluszban.
A tisztjeink között akadtak kellemetlenebb karakterűek, de volt néhány, akikre
szeretettel emlékszem. Közülük egyre különösen, egy macedón törzsőrmester úgy
tekintett a szakaszunkra, mintha a fiai lettünk volna: Conev Dusánnak hívták,
szegény már évtizedek óta a sztrumicai temetőben nyugszik, az Isten áldja meg
holtában is! Apai bölcselettel tanított, nevelt bennünket, tőle tudom: Jezik
kosti nema, ali kosti lomi. (A
nyelvben nincsen csont, de csontot bír törni.)
Ez jutott eszembe most, hogy a magyar rendőrség, a hazai titkosszolgálatok
lejáratása után immáron a Magyar Honvédséget is kikezdte az ellenzék kampánya.
Ehhez találták meg a nyelvet, ami csontot tört: esetünkben Pálinkás százados úr
gerince roppant meg. Magának köszönheti. Így jár, aki az esküjét feledve,
kiugrott katonaként visszapofázik az állomány tisztességesebbik, aktív része
felé.
Templomok, dzsámik
Furcsa világban
élünk, de nem kell ezen csodálkozni. A Hévízen most épült orosz ortodox templom
vezetője egy Kim nevű koreai (!) pravoszláv pópa, aki amúgy Szentpéterváron
született, de a felmenői még a régi, egyben volt Koreában éltek. Hogy csavarosabb
legyen a történet, az orosz ortodox templomot ukrán mesterek építették, moldáviai
szakemberekkel. A fővállalkozó a barátom ogyesszai ukrán-moldáv kettős
állampolgár, tudniillik. Régóta Magyarországon él, nagyberuházásokon építő
brigádjai vannak. Kérdeztem tőle, mi a rossebnek ortodox templom Hévízre?
(Ráadásul nem is kicsi.) Hüledezve hallottam, hogy hozzávetőlegesen 10 ezer,
zömmel orosz, de ukrán is él Hévíz környékén, és hát lássuk be, tízezernyi
embernek igénye van nem csak a testi, hanem a lelki egészsége ápolására.
Hozzáteszem: Magyarországon keresztény templomot építeni - legyen az bármelyik
felekezeté - bölcs és hasznos dolognak gondolom. Még mielőtt kajánkodva rám
kérdeznének, igen, a magyarországi muszlimoknak is akadnak imaházaik. A múltkor
tiszta véletlenül ráfutottam az egyikre. Pénteken estefelé a Rákóczi út
árkádjai alatt sokadalomra lettem figyelmes. A régi gyógyszertár előtt vagy
kéttucatnyi ételfutár biciklije letámasztva, lábbelik a bejáratnál szanaszét, a
patika kirakata arab feliratos kelmékkel eltakarva: a sötétebb bőrű férfiak
csoportosulása nyilvánvalóvá tette, mi célt szolgál a kiszuperált gyógyszertár.
Nincs ezzel semmi baj. Csak nagymecset ne legyen minarettel. Azt még a tőlünk
nagyságrendekkel rugalmasabb eszmeiségű svájciak is elutasították. Pragmatikus
nép a svájci. Tudják, már egyetlen megépült minaret tornyának is hatalmas lenne
az árnyéka.
Árad? Megvan az ára!
Az elmúlt napok kampányrendezvényeit figyelve két dolog tűnt föl nekem. Míg a
Fidesz, azaz Orbán Viktor országjárásán rendre a „Hajrá Fidesz”, meg a „Viktor,
Viktor” zeng a gyűléseken, addig a vizes szektánál csak az ellenfél káromlása
vált ki indulatos rigmusokat, azok se valami fantáziadúsak. „Mocskos Fidesz”,
oszt’ ennyi.
A másik, amit még mantráznak, „árad a Tisza”, ami bizarr, visszatetsző vízió,
lévén Tisza menti emberként, tapasztalatból mondom, hogy a folyó áradása sosem
örömünnep, hanem inkább aggodalom. De hát Buda apácaliliomos villanegyedében
aligha értik, hogy az áradat pusztít, rombol, sosem épít. Mondjuk, ebből szemszögből
nézve az azonos nevű politikai kompánia is ugyanezt teszi.
És ha már itt tartok, dacára a nagypénteknek, aktuálpolitikai észrevételemmel
zárom napi bejegyzésemet. Orbán Viktor és csapata profi módon, tudatosan és
nagyon jól építette fel a Fidesz kampányát. Tömegek lelkesednek a
megyeszékhelyek, a nagyvárosok nagygyűlésein, a fideszesek számszerűleg is többszörösen
meghaladják az ellenzék ugyanott tartott rendezvényén résztvevőkét. Azt látjuk,
az elmúlt hetekben Peter Magyar nem tudott a közvéleménynek új témákat pendíteni,
mindeközben most is, míg e sorokat írom a drogos ügyén, meg a magán- és
közéleti botrányain túl a pártját átjáró ukrán kémügy is vastagon ég rá az
egész politikájára. Már ha politikának lehet nevezni azt, amikor egy indulat-
és ösztönvezérelt, frusztrált senkiházi a sliccét kigombolva egy országot akar
megerőszakolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése