Parasztpofon
Én már sok mindent láttam a politikában, de a romlottság legmélyebb bugyrát ritkán tapasztalom olyan dühítő, rideg nyilvánvalóságában, mint azt ma délelőtt kénytelen voltam végig nézni.
Történt, hogy a tagországok gazdatársadalma fellázadt az Európai Parlament mai döntése ellen, amellyel néhány dél-amerikai ország javára gyakorlatilag versenyhátrányba parancsolják az európai gazdákat. A strasbourgi szavazás előtt termelők ezrei demonstráltak az Unió önsorsrontó politikája ellen.
Ezt a rendezvényt kihasználva a magyarországi ellenzék önjelölt messiása is tiszteletét tette a tiltakozáson. A halvérű, sunyi provokációra hamarjában nem is találni megfelelő, szalonképes szavakat.
A Tisza Párt első embere két-három maga mellett tolt, biztonságot adó zsebhuszárjával, és népes médiastábbal sétált be a megélhetésüket féltő földművesek közé, de elszámította magát: akadtak magyar termelők, akik hamar lekapták a tíz körméről, és a szemébe mondták, nem kérnek a tiszás pojáca segítségéből. Peter Magyar erre habogott valamit falfehéren, majd gyáván elsomfordált – híre-hamva nem volt a színpadról megszokott, mikrofonnal erősített bátor szájalásának.
Igen, az a legfelháborítóbb, hogy pont ez a munkakerülő politikus páválkodik a gazdák mellett, aki a Mezőgazdasági Bizottság tagjaként több mint fél éve be se szagolt az EP-be! Csónakázott a Tiszán, miközben meghozták a döntéseket – nélküle! Egy szalmaszál nem sok, annyit se tett keresztbe a magyar termelőkért, és most van pofája ott mórikálni magát a tüntetésen???
Nem kell pszichiáteri végzettség ahhoz, hogy a szokott „Peter Magyar” féle emberi-morális gátlástalanság klinikai esetével szembesüljünk. Ez a címeres gazember tényleg azt hiszi, hogy bármit megengedhet magának! Jó, ezen túl is lendülök: nem ér meg ennyi szót, amit rápazaroltam. Ő egy silány, jellemtelen, hitvány típus, sosem fog megváltozni. De azokról is megvan a véleményem, akik még most is ájultan támogatják. Számomra felfoghatatlan, hogy a magyar társadalom viszonylag jelentős hányada ezt a szélhámost isteníti. Ilyenkor adódik a kérdés: mégis, hol a hazai választók ezen részének a józan esze?! Miféle mentális állapotban van itt a lakosság vonatkozó, abnormális kisebbsége, ami bő nyállal ordítozva "árad"... (Árad ám az anyátok kínja, félkegyelmű barmok.)
Április közepén a nyanyák katicabogár kommandóját majd úgy kell életre ujjazni, a többi, hergelődő, lázadozó fazont pedig borogatni lesz muszáj, visszafogni őket, mert a bukta után közveszélyesekké válhatnak.
Peter Magyar egy lábjegyzet marad a modernkori magyar közélet annalesében. Sosem fogja lemosni magáról a szégyent, hogy mint egyetlen és megkerülhetetlen eszközt, a hatalmi céljai elérésére a zsigeri gyűlölet politikáját legalizálta.
Április 13.
Láttam már polgárháborút, sokakkal együtt közvetve részese is voltam. Nem kívánom vissza azokat az időket. Mindazonáltal szilárd meggyőződésem, és ebben teljesen nyugodt lélekkel biztos vagyok, Magyarországon a magyarok egymásnak nekifeszülő fegyveres konfliktustól nem kell tartani. Ijesztgetni, hergelni, bubogtatni, lázítani persze lehet a nagyérdemű politikai közönséget – épp ezt teszi a fentebbi fejezetben emlegetett felelőtlen pojáca is –, de sem a körülmények, pláne a magyar nép mentalitása nem elég gyúerő egy vérrel írott krízis kirobbanásához. Nyugi van. A Fidesz győz és szépen kormányoz tovább. Az, hogy a föltüzelt amazon kommandó szikkadt ülepű macái, meg a régi komcsiból jobbikossá, aztán momentumossá, most meg tiszássá vedlett balfácánok gyülekezete mit gondol: nem lényeges. Majd ordítoznak egy sort, rázzák az esernyőt, de a többségük néma lesz, megkukul, mert menten arra fog gondolni, az újabb - neki keserű - négyévnyi szűk esztendőben előnye nem, csak kára származhat abból, hogy teljesen fölöslegesen lázad, de hiába. Így szépen hallgatni fog. A keménymag hátán pipiskedve esetleg Hadházy folytatja, eddig is ezért fizették, neki megéri egész addig, míg valamelyik csalódott híve szájon nem veri.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése