KÍSÉRLET JÁRJA BE EURÓPÁT

Skalinada - 100 x 150 cm

Márai és Lola

A hétvégén megvettem egy új Márai kötetet. Pontosabban, Márai Sándorról és a nejéről szól a kiadvány. A vaskos, tetszetős külsejű, puhán lapozható könyv egy furcsa, de nagyon izgalmas válogatás az író és nője naplóbejegyzéseiből. A címe amilyen elcsépelt, annyira árulkodó: Egymás tükörképei vagyunk. 

Közismert tény, hogy Márai gazdag élete nagyobbik részén naplót írt. Azt viszont kevesen tudják, hogy a felesége, Lola is három évtizeden át vezetett naplót. Kettejük írásaiból lett összefésülve ez a tartalmában nagyszerű anyag, amely egy-egy napról, vagy eseményről a férj és a feleség által is tudósít. Az egyik modorosabban, lévén mindvégig tisztában van vele, a magas irodalomnak szánja a bejegyzéseit. A másikat nem kötik efféle igények. A nő iróniával, olykor gyilkos humorral, olykor pedig rettentő mély fájdalmakkal ír a kettejük zegzugos kapcsolatáról. Tehát, az eleve adott, az örökös női-férfi szembenállás perspektíváján túl, föltárulkozik egy másik szál, az ünnepelt író nézőpontja, és a háttérbe húzódó asszony introvertáltabb, bensőségesebb jegyzetei: ugyanarról az emberről, ugyanarról a dologról, egy napról, egy eseményről - két reflexió... Elképesztő olvasmány!

Utóirat: A kötetnek hála, újból ráébredtem, az élet minden mozzanatában milyen finom különbségek és mekkora szakadékok tátonghatnak egy párkapcsolatban! Ezekről legtöbbször tudomásunk sincs.  Ez a szerencsénk.

A nőknek is.

Meg nekünk is. 

Kísérlet járja be Európát

Egy valamire volt jó a legmagyarabb folyónkról elnevezett blöff párt létrejötte: napról-napra mindinkább kikristályosodó bizonyossággá válik, hogy a demokratikus politizálás - egyelőre még jó ideig - nem költözhet át teljes egészben a virtuális térbe. Szeletében az interneten marad, de a várakozásokat alulmúlva koránt sincs királycsináló hatalma. 

Hála Istennek!

Kicsit olyan ez, mint a szocializmus bukásakor. 

Az ideológiai elit azt magyarázta, hogy a XX. századi emberek még nem fogták föl a lényeget, nem voltak képesek a kommunizmus eszmeiségéhez fölnőni. Mivel a kommunisták akkor is hazudtak, mikor épp csődöt mondott a kísérletük, szűk három sorban tegyük őket helyre: éppen azért húzták le őket a történelem küblijében, mert a világon nagyjából mindenhol rájöttek arra, hogy a kommunista-szocialista ideológia pont oda való, a küblibe. 

Sajnálatos, hogy ártatlan százmilliók élete árán döbbent rá a világ erre az amúgy tökegyszerű felismerésre. 

Bár mostanában csak elvétve akad diktatórikus egypártrendszer, sajnos a valóságban mégis van ideológiai sorvezető, és azt már nem is egy karibi banánköztársaságban, a dzsungelek mélyén búvó kiskirályságokban kell keresni, hanem például a legforgalmasabb nyugat-európai nagyvárosokban, az ottani médiában, az egyetemeiken, a színházaikban, meg a mainstrem politikai közegükben. Tovább tombol a kettős mérce, a kontraszelekció elburjánzott, szándékosan összekevernek fogalmakat azok, akiknek egy feje tetejére álló világ a vágyálmuk, és ezért képesek bármilyen alantas eszközt bevetni. Az ipari konzorciumként működő giga közösségi portálok pedig kiszolgálják a gyilkos ösztönökre építő politikát. Kezdetben még úgy is tűnt, sikerrel járnak. A Tisza Párt kipukkadó kamuja viszont rámutatott a virtuális pártépítés gyenge pontjaira.     

Egyszerűen nincsenek meg a feltételei. Ezer sebből vérzik az online pártaktivizmus. Parasztosan mondva, a billentyűzet és a képernyő előtt nem lehet ugyanazt hozni, mint egy reggeltől-estig tolt pártépítő munkában, ahol hús-vér emberek között, arccal, érvekkel kell jövőképet ajánlani, mellette muszáj hideg fejjel kalkulálva pártstruktúrát építeni, helyezkedni, okosan dönteni személyi ügyekben, hogy csak a fontosabbakat említsem. Még egyszerűbben: a legfrappánsabb Facebook-bejegyzéstől is tételekkel hasznosabb, célravezetőbb például a Lázárinfó bármelyik tizenöt perce. De mivel a Tisza egy hókuszpókusz, virtuális salto mortálé, és a vezetőségének büdös a munka, tavaszig le is fogják csapolni őket. Sima kétharmad lesz megint.