 |
| Tisza - rajzom |
Kagylógyöngy hullott,
angyal érintette elmém:
láttam a Holt-Tiszát,
- s bár holt volt -,
éreztem a meder sáros ízét.
Kabátom széttártam lazán,
mendegált velem a Járás,
átkarolt az éteri hazám.
Ősz zsolozsmázott a víz fölött,
együtt vigyáztuk a csöndöt,
ladik se volt, se paplanos köd,
mégis otthon voltam, benned.
Ujjbegynyi fénypont az égen,
madárkám suhant bátran,
a nyár tova, de a róna ébren,
szikes illat feküdt a hóka sárban.
A múlt kezet nyújtott nekem,
megfogtam hát a meleg kezed.
Mert minden reggel elmegyek,
de neszként maradok,
fény a szemed íriszében
lobogok, világlok neked.
A rőt iszap megőrzi léptemet,
visszhang maradok a Slajc felett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése