A Zuglóból érkező villamos csörömpölése verte fel.
Mostanában ez a pimasz Vitézy a vezetőfülkéből rendre az ő ablaka alatt kezdett
csilingelni, mintha csak tudta volna, hogy fél kilenc sincs, hajnalok hajnala
van, ilyenkor még Fenyőünnep úr az ágyban szerette kipihenni a nehéz éjszakai
alvását.
Legszívesebben egy szívlapáttal verte volna agyon Vitézyt, de eszébe jutott a
hálószobaágya mellé rakott zuglói ásó, megkomolyodott menten az ábrázata, és
inkább csak magában, szerényen dühöngött.
Ilyen morózusan tápászkodott, feltette szemüvegét, reggelihez készülődött.
Mivel a csapból is egy Magyar nevű Péter folyt, kénytelen volt tegnap
hazahozott – nem túl tiszta – nyírtassi kútvizet önteni a pohárba, majd ismét
faggyút kent a kenyérre: erre fanyalodott, amióta a negyven tanácsadó prémiuma
felemésztette a budapesti büdzsét. A faggyút a méhlegelőkre kicsapott
féltucatnyi juh szolgáltatta. Niedermüller Péter vigyázta őket, de a leideni
egyetemről szóltak, vigyázzanak vele, mert nem egy kiköpött számadó juhász:
gyakran lop és mindemellett szemtelen is.
Fenyőünnep úr a frizsidert ki se nyitotta. Régtől tudta, üresen tátong. A
spájzba eleve nem nyitott be: minden polcon Gyurcsány emberei voltak, akik
lekvárnak képzelték magukat, dunsztjuk se volt róla, hogy egyébként szarok.
Odakint az utcán a szokott hangzavar dúlt: tömegek verekedtek, hogy a Blaha
Lujza téri krómozott nyilvános vécében Vadai Ágnes kombinéját megérinthessék. A
távolban Manfred Weber etette a Tiszás galambokat, Cseh Katalin pedig
dinnyehéjnak képzelvén magát József Attila rakparti szobra előtt úszkált, míg a
NAV emberei ki nem halászták, aztán vezetőszáron, négykézlábra ereszkedve
elhúzták a Gyorskocsi utca irányába. Megszólalt Fenyőünnep úr kaputelefonja:
– Jó napot! Itt Ali Baba, plusz a 40 szavazó. Jöttünk a honoráriumért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése