A ráfos szekéren kanna. Lötyög
benne a Csodakút vize. Csonka kéz formájú fák szagos hajában fehér pihék. Mintha
a Biblia adta volna: égből hulló manna. A kanális mézgával összekent
szeme
tükre
mélyén
Tótágast templomtorony órája
mutat tízet, a félméternyi kiöntésben. Idén tenger sok eső esett. Májusi,
aranyat ér, parasztember tenyerében, a göbök közti csontlevesben úszik
egy
rucapár,
szivárvány
Tolluk az eget karistolja. Alant ördögök
jelentnek haptákban Tiszából kifogott görcsöket, és a napkárász úgy vergődik a
téglagyár poros betonján, hogy a
pikkelyei szétfeccsennek,
ezüsttallérokként
Szétgurulnak. Vihar kél délkeletről. Hosszú még az út. Megvan kanyarkönyökök nélkül is két évtized, meg egy még meleg
nyúlfekvés a búzatáblában, kegyelemkenyér béle, álomban fölsejlik az
ötödik
kerület,
a lerakó,
A vasvillák körme befelé görbítve,
bal kéz írja a törvényeket. Háborog a lelkiismeret. A lisztes-szikes
földben fehér csontevő férgek. Fösvénység pazarlással. Integet Bácska.
Sosem lesz
vége
ennek.
2019. május. 18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése