 |
| Öreg halász - rajzom |
Péntek este félhold úszott a sötét égen,
az öbölben sarkantyúkat vetettek a hullámok,
a Bethlen téren egy kőangyal visszanézett,
miért a járdán, és nem a tenger fövenyén állok.
Vártalak a betonon, szenvedéllyel, lesben,
komoly, gyöngyös ritmust ütött a belső, rőt bronzharang:
így kell élnem, mosollyal, csöndben, veszélyesen,
a poros árnyak közé írt hiányod így is színarany.
Kezem rándul: kondul a falucskám kőtornya.
Vele sóhajt a Járás, a szikes ember-hasonlat.
A szikla-löszgöröngy sorsom – csak egy forma,
már a ligeti fám is megsúgta: szabad vagy, szabad vagy!
Nem kabóca, troli zsizseg. A belvárosban tűz ég.
Fém törzsű pálmák közt állok egymagam, tétlen.
Egyszerre vagyok két helyen. Fegyelmez a kettős hűség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése