BÉLA NAPJA

 

A híres névadó

Hamis a cím, félrevezető, nem névnapról van szó. Február 25-én egyébként a Géza nevűek ünnepelnek, Isten éltesse őket!

Ma mégis Béla napja van. Nekem. Bélával nem régi az ismeretségünk. Mindössze két napja találkoztunk, de a kapcsolatunk hamar kikerekedett, és mostanra az indokoltnál is bensőségesebb. Béla itt lakik nálam. Nem ajánlkozott, nem is kért szállást: én invitáltam lakótársnak. A fürdőszobában kapott helyet. Kedd óta a mosógép tetején egy cipősdobozban tartózkodik. Amolyan ideiglenes albérlőm. Nem egy kellemetlen lakótárs. Csöndös, álmodozó, meglehetősen visszahúzódón él. Béla a kartondoboz falára kapaszkodott, és fejjel lefelé lógva azóta is alszik.

A folyosó hideg kövén láttam meg. Kora este volt, majdnem ráléptem. Béla hanyatt fekvő, kiszolgáltatott, törpe denevér testének élettelenségén túl csak a törékenysége volt megindítóbb. Óvatosan megpöcköltem a cipőm orrával. Rándult egyet, és olyan hangot hallatott, mint mikor rozsdás szöget húznak ki egy régi deszkából. Lábbal a fal mellé toltam, agyon ne tapossa valaki, majd kerítettem egy cipősdobozt, amibe egy régi magazin segítségével gyöngéden belesöpörtem. Béla és fajtársai nagy néha veszettség hordozói, még kesztyűs kézzel sem akartam volna megfogni. A világjárvány óta meg amúgy sem túlontúl pozitív a bőregerek PR-indexe. Teszem hozzá: módfelett igazságtalanul és teljesen indokolatlanul, ugyanis a denevérek rendjébe tartozó állatok mindegyike teljesen ártalmatlan. (Föltéve, ha nem vacsorálunk meg egy fertőzött egyedet.) Még a dzsungelekben élő nagyobb méretű, ténylegesen vérszívók is jobbára csak a négylábú, vagy kérődző emlősökből – marhákból, disznókból, kecskékből, esetleg lovakból – csapolnak le egy-két deci vért, az emberre veszélytelenek. Az Európában élő kisebb denevérektől pedig végképp nem kell tartanunk. Hasznosak, és sajnos az emberi tevékenység miatt immáron minden példányuk veszélyeztetett, védett is. Béla és társai, ezek a tenyeremnél nem nagyobb, gyakran boszorkánylepkényi kis emlősök hatalmas jótevőink. Egy törpe bőregér élete során többtonnányi szúnyogot fogyaszt el, az egyéb zsákmánynak számító éjjeli rovarok tömkelege mellett. Mégsem becsüljük Béláékat.

Nem teng túl bennünk a hála irántuk. Én már láttam gyerekcsapatot focizni labda gyanánt egy denevérrel. Láttam – amúgy a természetet kedvelő – horgász fickó pecabotos raktárajtajára kifeszítve odaszegezett denevér tetemet. A minap pedig akárki láthatta filmen, ahogy egy társasház felújítása során több tucat hibernált denevér hever a februári betonon, ahová a tetőjavító munkások skrupulus nélkül lehajigálták valamennyit. 2021-ben, Európában.
Ha belegondolunk, hogy felelőtlen emberek az idén is fecskefészkek százait (de akkor sem tévedek, ha azt állítom: ezreit) fogják majd leverni, tulajdonképpen nincs is min elszörnyülködnünk. Ha már a kedves fecskemadaraink sem számíthatnak tőlünk irgalomra, mit várjanak a babonás hírű denevérek? A külsejük a cukiság faktor szempontjából reménytelenül előnytelen. Az életmódjuk bizarrnak tűnő, titkokkal övezett, nagy a homály körülöttük a szó minden értelmében: egy csomó ok, vagyis ürügy arra, hogy a világ utálkozzon rajtuk. És amilyen elbaltázott ez a világ – utálkozni is fog tőlük. Pedig nem ők a vámpír szörnyek, hanem mi magunk vagyunk azok. Ahogy érzünk (érzéketlenek vagyunk), ahogy gondolkodunk (nem használjuk az eszünket), ahogy cselekszünk (restek vagyunk): semmiben sem különbözünk a mesebeli vérszívó rémalakoktól.  

Mikor hozzám került, gyors keresztségben részesítettem Drakula gróf attribútumát. A némafilmek vámpír sztárja, a hollywoodi Lugosi Béla után a lakótársam a Béla nevet kapta. Nyugi. Ha netán nőstény, akkor meg Bella. Tegnap egy csomó szakemberrel beszéltem. Ma elviszem Bélát egy menhelyre, ahol kedvére alhat az övéi között, míg el nem ér ide a tavasz, az a meleg alkonyati nap, amikor Béla és a többiek szabadjára eresztve éji vadászatra indulhatnak.

Akkor majd március végét írunk. Egészen szagos éjjelek lesznek. Ahogy eddig, bámulni fogom az éjszakát. De valahol tudom, eztán kicsit figyelmesebb leszek a kandeláberek sárga fényében csapongva cikázó árnyak iránt. Azt fogom képzelni, hogy az egyik közülük Béla. Majd intek neki.

Utóirat: A mai nap folyamán Béla jó kezekbe került, ahol megállapították, hogy egy szoprán törpedenevér (Pipistrellus pygmaeus). 

Azt sem tudtam, hogy van ilyen család a bőregerek alrendjében. Viszont kétségkívül szoprán: cérnavékony hangja volt. 

 Pk