Ráfordultunk a célegyenesre. Már három hét sem kell, és Magyarország válaszút elé áll: folytassuk-e az építkezést, megmaradjon-e a családok biztonsága, legyen-e magyar jövőnk, vagy mindezt sutba dobva önként dugjuk a fejünket a hurokba, és megengedjük, hogy a globális nagytőke, az Egyesült Európai Államok szorgalmazói, és az akasztófánkat ácsoló ukrán hóhérok kirúgják alólunk a széket.
Sokat elmond a tét nagyságáról, hogy immáron kiderült, az ellenünk induló vizes szekta a nyílt külföldi támogatása mellett idegen titkosszolgálati segítséget is kap. És itt meg is állnék az írásban, mert innét kezdve nincs mit írnom.
Egy normális országban ennél az orbitális botránynál el is dőlne a választások kérdése. A Tisza Párt a kémbotránnyal egy időben nyüszítve, sűrű bocsánatkérésekkel szűnne meg politikai tényezőnek lenni.
Ehelyett mi történt?
Peter Magyar haja szála csak annyiban görbült, hogy egy kamu drogteszt erejéig átruccant Bécsbe.
Mindeközben napi szinten annyi disznóság halmozódik föl a Tisza Párt kampányában, hogy kevésbé rendhagyó időkben a Fidesznek korteskednie se kellene: elég ha rámutatna néha a vállalhatatlan ügyek egynémelyikére.
Mert – akinek netán eddig nem derengett, már annak is napnál világosabb – a Tisza Párt egy tőről metszett, idegen befolyás alatt álló, nemzetbiztonságilag megengedhetetlen, rettenetesen romboló politikai erő.
Ennek tudatában úgy vélem, most kell tovább ütni a vasat, még keményebben, hogy fájjon nekik! Hogy aki idáig vakon járt, az is belássa, a Fideszre húzza majd az X-et, mert ez a tiszás banda nem Parlamentbe jutást, hanem a börtönt érdemli.
A jéghegy csúcsa a Panyi Szabolcs féle lehallgatási ügy. Valójában Peter Magyar pártja, a pártvezetés alapos okkal nevezhető hazaárulónak. Nincs ezen mit szépíteni.
Erről szól a rajzom.
A jéghegy alatti rész lesz érdekes! És csak remélni tudjuk, hogy a lékből előkandikáló jéghegy szutyka nem fog következmények nélkül leolvadni az áprilisi tavaszunk után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése