 |
| A tiszás Dollár Kinga |
Nem vagyok egy kiköpött Hitetlen Tamás, de azért szeretek tapasztalatból bizonyosságot szerezni.
Úgy tűnik, ma olyan napom van, hogy csak a saját szememmel-fülemmel megélt dolgokat veszem elő. Nem is kell híreket olvasni! A mindennapi élet a kiszámíthatatlanság pillanataiban szállítmányozza és tálcán kínálja a legvadabb történeteket. Nagy regényírók, novellisták a megmondhatói, az életből merített dolgok többségét szükségtelen a fantáziával színezni. Bizonyos jelenségek sokszor megrázóbbak, lényeget láttatóbbak a szárnyaló irodalmi képzelettől is.
Lassan áprilist írunk, gyakorlatilag mindenütt a közelgő országgyűlési választások kimenetele a téma.
Három rövid történetet osztok meg. Nekem tanulságosak és igazak, mert szem- és fültanúja voltam mindnek.
Csinos, jólöltözött, láthatóan jómódú egyetemista lányok beszélgetnek a trolimegállóban. Tavaszi smink, szolid ékszerek, márkás táskák, a rúzsozott szájak pedig politizálnak. Mivel a közelben állok, hallom, bár nem akarom hallani őket. Hármójuk közül a legnyurgább azt mondja, „ha nyer a Fidesz, g.cire elhúzok innen”. A folytatás szerencsémre elmarad, a másik kettő reakcióját se tudom meg soha, mert begördül a trolibusz és tényleg „elhúznak” a nagylányok, bár a Fidesz győzelem még valami két hét múlva lesz csak esedékes.
Velük himbál, zötyögtet engem is a trolibusz. Morfondírozok az utastérben szorongva, mostanában vajon hányan fogadkoznak, hogy elmenekülnek világgá, ha ismét Orbán Viktor alakíthat kormányt.
Egy próbát megér alapon szívesen látnám, ahogy a nemzetnek kártékony elemek lelécelnek, jó messzire. Megkóstolhatnák, ugyan milyen érzés máshol megélni, más ege alatt más kenyeret enni. A saját bőrükön kitapasztalhatnák, megéri-e útilaput kötni csak azért, mert nem a nekik kedves arcok alakítanak kormányt Magyarországon. Egy csomó nevesebbnek mondott influenszer, művész kérkedik azzal, hogy összecsomagoltak, a bőröndjük útra kész, lévén ebben az országban fasizmus tombol, nincs demokrácia, hullik a barna eső és Texas után Budapesten is verik a négereket.
Bárcsak úgy tennének, ahogy delirálnak! De sajnos ezek is csak Gerendás Pétert játszanak, fenyegetődznek folyton, hogy itt hagynak bennünket, és a végén mindig kiderül, eszük ágában sincs elereszteni Magyarországot. Pedig, ha rajtam, meg sokunkon múlna, már régen a begörbített alkarunkat ívben lengetve búcsúztatnánk őket a Keleti Pályaudvaron.
A második eset őszintén megdöbbentett. Aki ismer, tudja, szívesen diskurálok más véleményt képviselőkkel. Meghallgatom az ellenérdekelt nézeteket vallót, ha kulturált hangnemben ütközteti az érveit. Sokféle ismerősöm között akad egy idős, pártállami káder, aki anno még Kádár János közeli munkatársaként építette a szocializmust, és ma az érdemei elismerését ezredesi nyugdíja igazolja. A kivénhedt munkásőr rendületlenül hisz tovább a kommunista eszmékben. Amúgy – már csak a koránál fogva, de a végzettsége révén is – bölcs ember, érdemes odafigyelni a szavaira, ezért egy-egy pohár kézműves sör mellett meg szoktuk vele beszélni a göröngyös élet dolgait. A minap egyet fordult velem a világ, kis híján visszaköptem a sört, mikor azt mondta, egyébként ő is a Fideszre fog szavazni. A kérdő tekintetemet látva, csak annyit mondott:
- Lehet, hogy kommunista vagyok Karcsikám, de nem hülye. Erre a tiszás gazemberre sose szavaznék.
Aztán témát váltottunk.
A harmadik: közeli ismerőseim, egy fiatal párocska lakásvásárlás lázában ég. Egyikük kicsit nagyobb összeget örökölt, szeretnének saját otthont. Már tucatnyi helyszínen voltak, úgy fest találtak is egy megfelelő lakást, megegyeztek az eladóval, lefoglalózták. Sietniük kell, jelentette ki a fiú, mert a lakás árához Otthon Start támogatást vesznek föl, és ha április 12-e után netán nem a Fidesz nyer, akkor a Tisza Párt be fogja szántani a kedvezményes hitelkonstrukciót.
Rákérdeztem: és ezért a Fideszre szavaztok?
Nem. Mi Mi Hazánkosok vagyunk – hangzott a válasz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése