A lila és kék
holdfényben
messziről felismerem
a szénceruzával égre rajzolt
hegyorom sziluetteket,
tengerbe mártózó csillagokat,
a zsalugáteres ablakok kútmély,
sűrű sötétjét,
a halászhálók érdes tapintását,
a partra sodort üres kagylóhéjak
dögszagú bűzét,
kenyér rőt kérgének illatát,
a szemfehéren a képzelet
játéka illan át,
látom folyton a cédrusok
fövenyre boruló
keskeny árnyékát.
Valami értelmet ad annak,
hogy vagyok,
a sorsom mögé belátás képessége,
amikor egy-egy helyzetben
a jelenségek igazságtartalma
fölsejlik előttem.
És mikor a bolygó lelkem
célirányos léptekkel marsol,
a hazatalálás harangszava
egyre hangosabban
kondul meg bennem,
akkor még erősebben
hinni tudom,
hogy élni, szeretni
és szeretve lenni
nagyon jó dolog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése