Pósa Károly: Virrasztás

A megkopott vasútállomáson,
A talpfák néma rendet idéznek.

Mind a rám köszöntött áldomások

Vakvágányok. A semmibe nézek.

A semmit igézem.

Odaát, a temető kerítésén

Emberek, mondják: Ki vérzett ki?

Szent Mihály lovának nyerítését

Pénteken, maholnap, ki érdemli?

Mi vész el itt?

Visszhang se jön, a perc is lomha

Meg se kondult a harang szava.

Elindulok, balra, találomra.

Hunyó csillagok haragszanak.

Ma van tavasz.

Gondolat libben a fák fölött

Elűzi és oltja vágyamat.

Az űrt tapintom mibe lökött

Pókháló magánya rám ragad.

Más nem maradt.

Ettől leszek vidám és mókás,

Mint szerelemtől a búcsúzkodás.

Itt vagyok egyedül hagyottan,

Virrasztó a megmeredt halottal.

Virrasztok.

Magyarkanizsa, 2013. 04. 26.