SZERÉNY KÉRÉS

A minap értesültem róla, hogy több írásomat is megjelentette a DÉLHÍR nevű internetes híroldal.

A nevezett publicisztikáim megtalálhatóak a weboldalamon.

Amikor megírok valamit, általában fölkínálom a hagyományos médiának: a helyi-, a vajdasági-, illetve újabban a magyarországi újságoknak. Ha érdemi viszontválasz nem érkezik, akkor szoktam közzétenni az aktuális írást, és az általam működtetett www.magyarkanizsa.blogspot oldalra kiszerkeszteni. Ez – gondolom így helyes.

Hogy a nyilvános naplóként működő web-felületemről ki és mit használ fel, tölt-, vagy másol le, abba már jóval szerényebben szólhatok bele. Ismerem az internetes etikát, nem is vagyok túlontúl elragadtatva tőle. Vannak – hál’Istennek! - rendszeres olvasóim, közöttük hozzám hasonló képen tevékenykedő, blogot vezető népek. Számos esetben fordult elő, hogy átemelve írásomat a saját oldalukra szerkesztették annak tartalmát.

És itt jön a lényeg!

Az említett számos eset zömében előtte egyeztettünk, megkértek egy-két soros üzenetben, és én soha nem mondtam nemet: hadd olvassák minél többen! Aztán akadt egy-két szomorúbb eset is, amikor úgy láttam viszont a publicisztikámat, esszémet, bármi mást, hogy annak újraközléséről nekem fogalmam sem volt.

Ezek közül a legkirívóbbak a minapi, a Délhír portál által leközölt dolgaim.

Szeretném hangsúlyozni, nyomatékkal aláhúzni, hogy az említett híroldalhoz az égvilágon semmi közöm!

Nem ismerem a működtetőit, a szerkesztőit. Ráadásul a Délhír által közölt tartalmakkal sem értek mindig egyet. A hangvételük, és a szellemiségük sokszor köszönő viszonyban sincs az én elveimmel. Megtisztelő, ha néha észrevesznek bármi fontosat, hasznosat a munkáimban. Megírom amit gondolok a világról, megmondom a véleményemet, és megfutom a tiszteletköröket még a kanizsai maraton után is, ha úgy ítélik, hogy megérdemlem.
Teszem a dolgomat.
Tegyék a Délhírnél is.  Felőlem létezzenek, nyíljon a réten ezerféle virág, így van jól.

De ha ezután tőlem idéznének, közölnének bármit, úgy illő szerénységgel arra kérném őket, hogy előtte keressenek meg, s ahogy ember az emberrel szokás – egyeztessünk. Tudom, nagy ez a kérés, egyeseknek fölösleges formaság. Ha megkérnek, ha nem – manapság egy kattintással bemásolható bármi, és szavad nem lehet ez ellen. Mit birok akkor én?

Jóformán semmit.

Csak annyit, hogy a kérésemet most nyilvánossá teszem, és újfent kijelentem, hogy a Délhír portálhoz semmi közöm.

Tisztelettel: Pósa Károly