2010. október 5.

2010. október 5.
"A VÉLEMÉNY SZABAD. A TENNI AKARÁS PARANCS. A SZÜLŐFÖLD SZENT."

2018. november 2., péntek

KOTOR KÖVEI




Kotor városában a homlokzati fölszínek az izgatóak. Olyan változatosak, szaggatottan tagoltak, mint Oromhegyes alatt a löszdombok, mint az adorjáni erdő sziluettjének lázgörbéje, amikben a kibogozhatatlanság és a természetesség egybe köszön. Mászik rajtuk a szemem. Le kéne kottázni.
Nincs egyöntetűség.
Habarccsal vannak egymásra rakva a mészkövek. Hiába, hogy az óváros régebbi épületei öt-hatszáz évesek, s csak a késő barokk kúriákon látni szellősebb faragványt  az egész település időtlen. Kotor úgy néz ki, mintha csak előrébb lépett volna a mögötte tornyosuló kopár sziklafalakból. Azt hiszem, ez az építészet lényege is. A környezetből elősétálni, de abba beleilleszkedni. Pont, mint mifelénk, a vályogházak. Míg Crna Gora mellett a reszelt kőből készült házak az erőt és az időtlenséget hirdetik, addig nálunk, másmilyen szegényéknél, a síkságon a verett fal a múlandóság mementója. De egyúttal a megújhodásé is.
A mészkő tapintása – a manó tudja miért – ugyanolyan puha, mint az otthoni vert falé. Melegséget sugároz. Nincsenek durva felületi kidolgozások egyiknél sem. Déli harangszókor visszakopognak rajtuk a hangok, amiknek néha a nyári hűs, néha a téli kemence melege a jussuk. Crna Gorában vannak szellőzőlyukak is a házakon. Bácskában ablakot nyitunk, ha levegőt akar cserélni a ház asszonya. Ki ne emlékezne azokra a szép pillanatokra, amikor az első tavaszi napsugár környékén szélesre tárjuk az ajtónkat, ablakunkat, és jókedvűen hagyjuk, hogy egy korán ébredt légy nagy, tanácstalan kacskaringókkal betévedjen a konyhánkba.  
Kotorban ma is él néhány nagy nevű matrózdinasztia. Némelyikükből admirális lett, a franciák hajóhadait vezették valamikor a 17. és 18. század környékén. Akik nem vitték ennyire, azok kalózkodtak. Bűneik vezekléseképpen egy mesterséges szigetet hoztak létre az öbölben, építettek rá egy templomot és kolostort. A rablott aranyaikból oltárt készítettek, és a világból összeharácsolt ereklyékkel gazdagították a tengerben álló kis ékszerdobozt. Nagyon félénk, jóravaló kalózok révén rendszeresen imádkoztak, gyóntak.
Föloldozás után meg ott folytatták, ahol abbahagyták.

                                                                     Pk

Nincsenek megjegyzések: