Kotor városában a homlokzati fölszínek
az izgatóak. Olyan változatosak, szaggatottan tagoltak, mint Oromhegyes
alatt a löszdombok, mint az adorjáni erdő sziluettjének lázgörbéje, amikben a kibogozhatatlanság
és a természetesség egybe köszön. Mászik rajtuk a szemem. Le kéne kottázni.
Nincs egyöntetűség.
Habarccsal vannak egymásra rakva a mészkövek.
Hiába, hogy az óváros régebbi épületei öt-hatszáz évesek, s csak a késő barokk
kúriákon látni szellősebb faragványt – az egész település időtlen. Kotor úgy
néz ki, mintha csak előrébb lépett volna a mögötte tornyosuló kopár
sziklafalakból. Azt hiszem, ez az építészet lényege is. A környezetből
elősétálni, de abba beleilleszkedni. Pont, mint mifelénk, a vályogházak. Míg
Crna Gora mellett a reszelt kőből készült házak az erőt és az időtlenséget
hirdetik, addig nálunk, másmilyen szegényéknél, a síkságon a verett fal a
múlandóság mementója. De egyúttal a megújhodásé is.
A mészkő tapintása – a manó tudja miért –
ugyanolyan puha, mint az otthoni vert falé. Melegséget sugároz. Nincsenek durva
felületi kidolgozások egyiknél sem. Déli harangszókor visszakopognak rajtuk a
hangok, amiknek néha a nyári hűs, néha a téli kemence melege a jussuk. Crna Gorában vannak
szellőzőlyukak is a házakon. Bácskában ablakot nyitunk, ha levegőt akar
cserélni a ház asszonya. Ki ne emlékezne azokra a szép pillanatokra, amikor az
első tavaszi napsugár környékén szélesre tárjuk az ajtónkat, ablakunkat, és jókedvűen
hagyjuk, hogy egy korán ébredt légy nagy, tanácstalan kacskaringókkal betévedjen a konyhánkba.
Kotorban ma is él néhány nagy nevű
matrózdinasztia. Némelyikükből admirális lett, a franciák hajóhadait vezették
valamikor a 17. és 18. század környékén. Akik nem vitték ennyire, azok
kalózkodtak. Bűneik vezekléseképpen egy mesterséges szigetet hoztak létre az
öbölben, építettek rá egy templomot és kolostort. A rablott aranyaikból oltárt
készítettek, és a világból összeharácsolt ereklyékkel gazdagították a tengerben
álló kis ékszerdobozt. Nagyon félénk, jóravaló kalózok révén rendszeresen
imádkoztak, gyóntak.
Föloldozás után meg ott folytatták, ahol
abbahagyták.
Pk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése