 |
| Mel Gibson |
Van egy film. Mel Gibson játszik benne egy fura, lelkileg nagyon – mondjuk ki
finoman – összetett embert. Összeesküvés-elmélet. Ez a mozi címe.
A főhős hiperérzékenyen reagál a környezetére. Mindenütt kapcsolódási
pontokat gyanít, elméleteket gyárt, a világ történéseit szeretné a fölszín
alatt is megérteni.
Taxisofőr, de egy illegális magazin kiadója is.
Öt (5!) előfizetője van.
A kissé habókos figura ennek dacára fáradhatatlanul ontja az újabbnál-újabb
összeesküvésekről szóló teóriáit, míg egy napon véletlenül beletenyerel az
igazságba, aminek következtében a fél világ, a titkos erők, meg a nem létező földalatti
hatalmak üldözni kezdik.
A filmbeli Jerry Fletcher kalandjait nem taglalnám. Viszont
az öt előfizető valami hasonló, mint az én szerény félszáz “nézegetőm” –
egészen pontosan 52-en vannak… -, akik miatt gyakran érzem úgy, hogy érdemes.
Nem irkálok én nagy dolgokat, tán nem akar senki a véleményem, az ízlésem ellen
megbüntetni, mert ha le is leplezek valakit, az jobbára én vagyok, pőre
valómban. Remélem, ez ebben a formában még patetikusan értve sem hangzik
szerénytelenül.
Jerryvel az a közös bennünk, hogy valami olyasmit
teszünk egyrészt egy lustább hangya szorgalmával, másrészt a kötözni való
bolondok elszántságával, amiért a legritkábban jár köszönet. Elismerés meg
alig. Nem panasz képen, de igaz. Mindazonáltal tény az is, hogy
kimondhatatlanul jólesik látni, hogy a blog számlálója egy-egy bejegyzésem után
megugrik, és alkalmanként több száz érdeklődő olvassa, nézi mindazon tartalmakat,
elgondolásokat, vonalakat vagy ritmusokat, amiket véges adottságaim révén meg
tudok jeleníteni. És ha szem előtt tartjuk, hogy ma hányan és mennyit szoktak
olvasni, kiket érdekel a napi robot mellett mások írása, alkotása, ne adj’Isten
verse, kritikája – a kapott, számszerűsített adatokkal legalább annyira
elégedett kell legyek, mint a kelekótya Jerry az öt darab lelkes
előfizetőjével.
Köszönök hát minden kattintást!
Egy kis statisztika, csak a rend kedvéért. Amikor ezeket a sorokat írom
39.963 jegyzett látogató van-volt a blogomon.
2009. októbere óta írom-rajzolom-festem a diáriumot, ami nevével
ellentétben ugyan nem napló, de mégis csak egyfajta tükörképe annak, ami öt éve
zajlik körülöttem. Vagy bennem.
Jóllehet 2010-ben majdnem abbahagytam, hisz egész évben mindösszesen két
bejegyzésre tellett, ám valamiért – már nem tudom a pontos okát, miért – tovább
folytattam a publikálást. Gondolom nekem örömet szerzett, mert amiként nőtt az
oldalt rendszeresen követők száma, úgy tudatosodott bennem is, hogy talán nem
elvetélt ötlet megmutatni a gondolataimat.
2011-ben 51, 2012-ben pont száz bejegyzést raktam föl az oldalra.
2013-ban 106-szor használtam ki a diárium adta lehetőségeket, ami durva
általánosítással háromnaponta történő frissülő tartalmat feltételez. Persze,
vannak termékenyebb, és kevésbé aktív időszakok. Nehogy azt higgye valaki, hogy
pusztán az elfoglaltságom múlik! A kifogás: igen.
De az a helyzet, hogy mint minden alkotói tevékenység, az is nagyban függ a
kedvtől. Tudom, lesznek, akik nem hiszik el. Az idén eddig 84-szer írtam ebbe a
nyilvános naplóba. Tekintettel arra, hogy pont az év felénél járunk, ez az
esztendő valószínűleg még egyszer ennyi bejegyzést fog fölmutatni.
Az oldal forgalma vegyes képet mutat. Az Bácskai diáriumba megérkezők fele,
mintegy húszezer kattintás Szerbiából érkezett. Majdnem tízezer látogatóm volt
Magyarországról. Nekem fura, de a harmadik legaktívabb vendégsereg 4008
klikkeléssel az Egyesült Államokból érkezett, Isten hozta őket Európában!
Sorrendben következnek: Németország – 821, Oroszország(!) – 672, Románia – 493,
Egyesült Királyság – 446, és tovább, Lengyelország, Szlovákia, Svédország.
Kicsi a világ.
Az Összeesküvés-elméletben Jerry valahogy ráhibáz az összefüggésekre.
Megneszeli a valóságot.
Aztán kimondja az igazságot.
Nagyon szeretném hinni, hogy egyszer majd nekem is sikerül.
Pósa Károly
