2010. október 5.

2010. október 5.
"A VÉLEMÉNY SZABAD. A TENNI AKARÁS PARANCS. A SZÜLŐFÖLD SZENT."

2014. október 17., péntek

OKTÓBER 20. - Magyarkanizsa - (Mérleg)





A Mérleg jegy szülöttei számára nagyon fontos a kommunikáció, a kapcsolatok, a két ember közötti zökkenőmentes információcsere. Az elkövetkező hetekben bőven lesz alkalma ezt élvezni, ugyanis rengeteg találkozó, beszélgetés, utazás várja most. Sok új ismerősre tesz szert és nagyon népszerű lesz. Most a társulások kialakítása is szerencsés, legyen szó üzleti kapcsolatról vagy közös építkezésről, vásárlásról. Mindenki korrektül, becsületesen viszonyul Önhöz.

(forrás: velvet.hu)

Megkímélem az olvasót attól, hogy bővebben kifejtsem, mennyire becsülöm a magazinok horoszkóp rovatait. Legyen elég annyi, hogy az újságokban többnyire az utolsó oldalakra szerkesztik őket, a kötelező keresztrejtvény, a vicc-csokor meg a színes, buta, pármondatos „hírek” közé. Ezúttal mégis egy kísérletet teszek. Városunk napját alapul véve, a világhálóról (!) leböngészve megpróbálom a reánk váró időket a 2014-es októberi csillagállás alapján fölsejtetni.
Mivel manapság számolatlan módon igyekszünk kitudni a jövőt - ember nincs aki legalább a következő hónapok eseményeit előlátná, Szerbia nem a távlati perspektíváiról elhíresült ország… -, ezért ajánlom mindenkinek úttörő kezdeményezésem megbecsülését. Annál is inkább, mert úgy, ahogy létezik kutya-, menedzser-, álom-, sőt, haj- és frizurahoroszkóp (!), találkoztam már az országok domináns csillagjegyeivel is. Ezen az alapon miért ne lehetne egy városnak – ha már van születésnapja - asztrológiai bilétája, annak összes tulajdonságával?
Frappánsabban nem is történhetett volna: Magyarkanizsát a Mérleg jellemvonásai alapján ismerhetjük meg.
Lássuk hát!
Mi történik, ha a személyesség elvonatkoztatásával, mindenhová a „közösség” vagy a „város” szót illesztjük be?
A két közösség – esetünkben találóan a magyar meg a szerb – között zökkenőmentesek-e a kapcsolatok? Nyugodt szívvel elmondhatjuk: e téren talán nincs miért szégyenkeznünk. Ez a város, a község hosszú ideje bizonyíték arra, hogy a sokat szajkózott toleranciát nem lehet esti kurzusokon a fejekbe önteni, mert az nem tanulás, hanem természetes ösztön dolga. A lelkekben van. Az előzékenység, az odafigyelés, a tisztelet hangja éppen annyira fontos az ittenieknek, amennyire elvárjuk másoktól ugyanezt. Annak is csak örülni lehet, hogy a közösségünket az elkövetkező időben utazások, találkozók és beszélgetéseknek ígért események fogják gazdagítani. Az én olvasatomban ez azt jelenti, hogy akármilyen nehéz is a helyzet, az élet nem áll le – mi több, lesznek rendezvények, ilyen-olyan megmozdulások, építő jellegű közös programok. Ez is jó a városnak. Nincs szomorúbb látvány, amikor egy embercsoport tétlenségre van kárhoztatva. Magyarkanizsának sok új ismerőse lesz? Ez is kipipálva. Megannyi testvértelepülésünk már van, és a fentebb említett jó kapcsolataink szavatolják a népszerűségünket.
Azt csak erősen remélni tudom, hogy a „társulások kialakítása”, az „üzleti kapcsolatok” szerencsét fognak hozni. Nagyon ránk férne. Amikor naponta halljuk az egyre lesújtóbb gazdasági híreket, jó lenne abban bíznunk, hogy legalább a bolygók állása, a Naprendszer azt sugallja: nekünk még így is futni fog a szekerünk; a kertek alatt kotyog már az aranytojást tojó tyúkunk; egy titkos ólban az aranyszőrű báránykánk megellett, és még csak smirglizni kell, de elkészült a terülj-terülj asztalkánk is…
Akárki készítette az idei október 20-ára illeszkedő Mérleg horoszkópját, most már bizonyos, hogy látnoki képességekkel bírt. Az „építkezés” olyannyira stimmel ránk, hogy erről a bátor jellemvonásáról Magyarkanizsa, és a környéke messze földön közismert. Igaz, néha szárnyaló vágyainkat vissza-visszanyesegeti a Valóság nevű nagybácsink, és az is megtörténik, hogy gáncs ér bennünket megannyi Pató Pál úr részéről, meg a fösvény állami eklézsia sem úgy virít a hozzájárulásokkal, ahogy ígérte, de azért elvitathatatlan tény: időnként huszáros bravúrral „tudjuk, merjük, tesszük” ami tőlünk telhető.          
Kíváncsiságból kikerestem az 1751-es évet, a számmisztika módszerével értékelve. Azaz más szempont, vagyis inkább számpont révén jósolni. (1+7+5+1=14 vagyis 1+4=5)

Ha 5-ös az életútszámod, és állandóan kritika, gúnyolódás, a viszályok, és stabilitáshiány kísér, akkor valószínűleg letértél az életcélod felé tartó útról, vagyis arról az útról, amelyen nagylelkűbb és utópisztikusabb jövőt teremthetsz másoknak.”
Már előre fázom a gondolattól, mi lenne, ha megvizsgálnám magunkat a maja-, az inka-, a kínai, a maláj- az indián vagy a jóég tudja miféle népek jóslatait követve! Ne higgyünk a horoszkópban! Inkább egymásban, de leginkább önmagunkban. Akkor bizonyosan beteljesül majd, hogy: „Mindenki korrektül, becsületesen viszonyul Önhöz.

Pósa Károly

Nincsenek megjegyzések: